Mercury–Atlas–8
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Mercury–Atlas-8 volt a Mercury-program ötödik repülése űrhajóssal a fedélzetén. Egyúttal ez volt a harmadik olyan repülés, amelyen Föld körüli pályára sikerült állítani egy űrhajót. A repülés Sigma 7 néven is ismert, mivel az űrhajó parancsnoka (élve ez irányú előjogával) ezt választotta rádió hívójelként. A Mercury űrhajó 1962. október 3-án startolt Cape Canaveral 14-es indítóállásáról, fedélzetén Wally Schirra űrhajóssal, a haditengerészet berepülőpilótájával, az eredeti hetek tagjával.
Mercury Atlas-8 Sigma 7 | |||||
Mercury-program | |||||
Személyzet | |||||
Repülésadatok | |||||
Ország | USA | ||||
Űrügynökség | NASA | ||||
Hívójel | Sigma 7 | ||||
Személyzet | Walter Schirra | ||||
Tartalék személyzet | Gordon Cooper | ||||
Hordozórakéta | Atlas LV-3B 113-D | ||||
NSSDC ID | 1962-052A | ||||
A repülés paraméterei | |||||
Start | 1962. október 3. 12:15:11 UTC | ||||
Starthely | Cape Canaveral LC 14 | ||||
Keringések száma | 6 | ||||
Földet érés | |||||
ideje | 1962. október 3. 21:28:22 UTC | ||||
helye | é. sz. 32° 07′ 30″, ny. h. 174° 45′ 00″32.125, -174.75 | ||||
Időtartam | 9 óra 13 perc 11 mp | ||||
Űrhajó tömege | 1964 kg | ||||
Megtett távolság | 231 718 km | ||||
Pálya | |||||
Perigeum | 153 km | ||||
Apogeum | 285 km | ||||
Pályahajlás | |||||
Föld körül | 32.5° | ||||
Periódus | |||||
Föld körül | 89 perc | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Mercury–Atlas–8 témájú médiaállományokat. |
A repülés 9 óra 13 perc 11 másodpercig tartott hat Föld körüli fordulatot teljesítve. Ezzel lényegében megduplázták az előző két Mercury repülés teljesítményét, bár a tervek eredetileg 7 keringéssel számoltak, ám a tengerekre kirendelhető mentőkapacitás véges volta és az e miatti optimalizálás miatt csökkent a végső repülési terv 6 fordulatra. Az űrhajó 285x153 kilométeres ellipszispályán repült, az egyes keringéseket 89 perc alatt megtéve.
Schirra számára a NASA olyan műveletsort dolgozott ki, amelynek fő célja a manőverezésre szánt hajtóanyaggal való minél nagyobb takarékosság volt. Ennek érdekében sokat haladt az űrhajó korrekció nélkül, sodródva (Schirra szavai szerint "Csimpánz-üzemmódban"), illetve, amikor az űrhajós irányította manuálisan kormányhajtóműveket, akkor is a legnagyobb takarékosság volt a műveletek fő célja. Az út legnagyobb részében az űrhajó automatikus vezérlőrendszerét tesztelték . Az űrhajós eközben csillagok pozícióján alapuló navigációs kísérleteket végzett. A műveletek - Schirra űrruhája hőmérséklet szabályozásának kezdeti problémáit leszámítva – tökéletesre sikeredtek, az űrhajó minden korábbi repüléshez képest kevesebb manőverező hajtóanyagot fogyasztott.
A repülés lezárásaként első ízben történt leszállás a Csendes-óceánra (közel a dátumválasztó vonalhoz a Midway-szigeteknél). Az első hosszabb távú amerikai űrmissziót a leszállást követő elemzés egyben az első, minden részletében hibátlan Mercury-repülésként értékelte. A leszállás után Schirra megkapta az elnöktől a Kiváló Szolgálatért érdemrendet,