Székely–magyar rovásírás
From Wikipedia, the free encyclopedia
A székely–magyar rovásírás (más néven székely írás,[1] magyar rovás vagy magyar rovásírás) alapvetően alfabetikus írás, amelynek egyes elméletek szerint szótagjelei, szó- és mondatjelei is vannak. Jellemzője, hogy minden hangra külön jelet alkalmaz. A székely-magyar rovás egy időben teljesen kikopott a használatból, amire a leletek hiányából következtetnek, más elmélet szerint viszont kialakulásától kezdve folyamatosan használatban volt. Manapság újra felfedezett és fejlesztett írás, amit leginkább történelmi hagyományőrzők gyakorolnak.
Ez a szócikk a (székely-) magyar rovásírásról szól. Hasonló címmel lásd még: Rovásírás (egyértelműsítő lap). |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Ez a szócikk vagy szakasz nem megfelelő, vagy rosszul értelmezett forrásokat tartalmazhat, amelyek nem támasztják alá a szöveget. Segíts a cikk fejlesztésében a források ellenőrzésével. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, vagy az már nem érvényes, távolítsd el ezt a sablont! Ez a figyelmeztetés 2018 februárjából származik. |
Székely-magyar rovásírás | |
(jobbról olvasandó: sávor ragyam-lyekéSz) | |
Típus | ábécé |
Nyelvek | magyar |
Időszak | 8. század végétől napjainkig |
Felmenő írásrendszerek | ugariti föníciai korai arám birodalmi arám korai sztyeppei protorovás Kárpát-medencei rovásírás |
Unicode-tartomány | U+10C80–U+10CFF |
ISO 15924 | Hung |
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely-magyar rovásírás témájú médiaállományokat. |
Ezt az írást a magyarok több csoportja használta, s mindennapi használatra alkalmas írásként a székelyek őrizték meg.[1] A legrégebbi feliratokat leggyakrabban különböző anyagokba karcolták (rótták), például fába, csontba, kőbe és fémbe, illetve véséssel is találhatók ilyen írások. A középkortól megjelenik a papírra írott változata, csak manapség jelent meg nyomtatott és digitális formában is.
Az egyik eredetelmélet szerint a székely-magyar rovásírás közvetve a birodalmi arámi írásból eredt.[2] Vannak, akik szerint a székely írás egy ősi, szó- és mondatjeleket alkalmazó írásból származik, amelyet a magyar nyelv számára fejlesztettek ki. A székely-magyar rovás nem azonos sem a nagyszentmiklósi kincsen is látható az írástörténeti szakirodalom egy részében „tiszai írás” néven tárgyalt Kárpát-medencei rovásírással, sem a kazáriai rovásírással.[1]
Az ISO/IEC 10646:2014 nemzetközi szabvány nemzeti bevezetéseként 2015-ben magyar nemzeti szabvány lett a rovásírás MSZ ISO/IEC 10646:2015 hivatkozási számmal, amely a Szabványügyi Közlöny 2015. július 1-i számában jelent meg.[3][4]