A szónoklattan, ékesszólástan vagy retorika (görögül rhétoriké, latinul ars oratoria) a szónoklat tudománya, eredetileg díszes külsőségek között előadott beszédeket, ékes stílusú, nyilvános megszólalásokat jelentett. Később a nem szépirodalmi műfajok elméletét jelentette (prózai írásművek elmélete). Iskolai tantárgy volt a beszéd- és értelemgyakorlat mellett. Ma a rendszeres gondolkodás és önkifejezés eszköze, a kulturált érvelés, vitatkozás tudománya. Tárgya minden nyilvános, közéleti megszólalás, minden közéleti kommunikációs helyzet, és szereplője minden nyilvánosan megszólaló ember. Társtudománya a szövegtannak, amely a sikeres közlés, a meggyőző beszéd szempontjai alapján tekinti át a szöveg (beszéd) létrehozását. A klasszikus retorikai elmélet meghatározta a retorika alapelveit, szabályait, eszközeit, amelyek alkalmazhatók a mindennapi kommunikációs folyamatokban is, kiegészülve a modern nyelvészeti, kommunikációelméleti, szociálpszichológiai stb. ismeretekkel.
Gyors adatok
Szónoklattan |
retorika, ars oratoria (lat.) |
|
Artemisia Gentileschi: A Retorika allegóriája (1650 körül) |
|
Tárgya | a szónoki beszéd |
Ágai |
- A beszéd felépítése
- A beszéd faja
- A beszéd szerkezete
|
Jelentős művelői | Démoszthenész, Cicero, Quintilianus |
Jelentős kézikönyvei | Adamik–A. Jászó–Aczél: Retorika (Budapest, 2004) |
|
Bezárás
| Ez a szócikk az idegen szóval retorikának nevezett szónoklattannal foglalkozik. Nem azonos a régebben ugyancsak retorikának hívott prózai írásművek elméletével. |