Szóalkotás
új szó létrehozása meglévő minták alapján (szóképzés, szóösszetétel, ikerítés, szórövidülés stb.) / From Wikipedia, the free encyclopedia
A nyelvészetben a szóalkotás terminus a szókészlet gyarapításának fő nyelven belüli eszközét nevezi meg, olyan módok együttesét, amelyekkel új lexémák jönnek létre már meglévő nyelvi anyag alapján.[1][2][3][4]
A szóalkotás alapelemei többféleképpen kerülnek a nyelvbe. Egyesek már eredetileg nyelven belüliek, mint az alapnyelvből származóak, vagy a szóteremtéssel keletkezett szavak, azaz az indulatszók, a hangutánzó szók és a gyermeknyelvi szók. Más alapelemek jövevényszavak.[1][5]
Az alapelemek jellegét illetően szó lehet szabad vagy kötött morfémát képező szótövekről, egyéb önálló szavakként nem használt szórészletekről, vagy a nyelvben előzőleg szóalkotással keletkezett szavakról.[5]
A szóalkotási módokat többféleképpen lehet csoportosítani.
Két csoportot képeznek egyrészt a spontán módon alkotott szavak (a legtöbb), másrészt a tudatosan létrehozottak. Ez utóbbiak egy részét a spontán szóalkotás módjaival alkotják, másokat tudatos rövidítés útján (például a mozaikszókat).[6]
Ugyancsak két csoportot képeznek egyrészt a lexikalizálódott képződmények, amelyek szótári szókká váltak, másrészt a nem lexikalizálódottak, mint amilyenek az alkalmi szóösszetételek a magyar nyelvben,[7] vagy a legtöbb mozaikszó. Az utóbbiakat egyes nyelvészek nem is tekintik szóalkotással létrejött szavaknak.[8] Az utóbbi csoporthoz tartoznak a szóalkotási módokkal létrehozott becézett keresztnevek is.[9][10]
Egy másik csoportosítás aszerint van, ahogyan történik a szóalkotás:[5]
- prefixum vagy szuffixum hozzáadása (főleg szóképzés);
- önálló szavak vagy nem önálló szórészek egymáshoz illesztése (főleg szóösszetétel);
- szó vagy szószerkezet megváltoztatása lerövidítéssel vagy ferdítéssel;
- egyéb, lexikalizálódás által követett módok.
Olyan képződmények is vannak, amelyekben vegyülnek szóalkotási módok, például a szórövidülés és a szóképzés.[9]
A szóalkotás a nyelvtörténet vs. aktuális nyelvállapot szempontjából is tekinthető, ugyanis egyes újonnan alkotott szavak helyettesítik az alapjukat, amely elavul és kivész a szókészletből, miközben mások az alapjukkal párhuzamosan élnek az aktuális nyelvben, rendszerint különböző nyelvi regiszterekben.
A szóalkotási módok fontossága különbözik nyelvek között, és egyazon nyelven belül is. Például a német nyelvben a szóösszetétel sokkal fontosabb, mint a franciában,[11] vagy a magyarban a szórövidülés és a betűszóalkotás jóval gyakoribb, mint a szóalakvegyülés vagy a népetimológia.[12]