Szamárköhögés
From Wikipedia, the free encyclopedia
A szamárköhögés vagy pertussis súlyosan fertőző bakteriális betegség.[1][2] Kezdetben a tünetei megegyeznek az orrfolyással, lázzal és enyhe köhögéssel járó megfázáséval . Ezt később hetekig tartó súlyos köhögési rohamok követik, amelyek után a szamárbőgésre emlékeztető magas hang vagy zihálás fordul elő általában belégzéskor.[2] A köhögés 10 hétig vagy még tovább is eltarthat, ezért nevezik a betegséget bizonyos kultúrkörökben „100 napos köhögésnek” is.[3] A beteg köhögése annyira súlyos lehet, hogy ez erőlködéstől hányhat, bordája törhet vagy kimerülhet.[2][4] Az egyévesnél fiatalabb csecsemőknél előfordulhat, hogy csak kicsit vagy egyáltalán nem is köhögnek, hanem helyette időnként légzéskimaradás tapasztalható náluk.[2] A megfertőződés és a tünetek megjelenése között általában 7-10 nap telik el.[5] A betegséget az is elkaphatja, akit korábban beoltottak, de a tünetei jellemzően enyhébbek lesznek.[2]
Ez a szócikk a betegségről szól. Hasonló címmel lásd még: Szamárköhögés (film). |
Szamárköhögés | |
Egy szamárköhögésben szenvedő fiatal fiú. | |
Szinonimák | Pertussis |
Latinul | Pertussis |
Angolul | Pertussis, Whooping cough |
Osztályozás | |
BNO-10 | A37. |
BNO-9 | 033 |
Főbb tünetek | |
Adatbázisok | |
DiseasesDB | 1523 |
MedlinePlus | 001561 |
eMedicine | emerg/394 ped/1778 |
MeSH ID | D01491 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szamárköhögés témájú médiaállományokat. |
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
A szamárköhögést a Bordetella pertussis baktérium okozza.[6] Ez cseppfertőzéssel terjedő betegség, amely a fertőzött személy köhögésével vagy tüsszentésével könnyen terjed.[6][7] A beteg ember a tünetek megjelenésétől kb. a köhögési rohamok harmadik hetéig fertőző. Az antibiotikummal kezelt betegek a gyógyszer beadása után öt nappal már nem fertőznek.[8] A betegséget a torok és orrnyálkahártya hátsó felszínéről gyűjtött mintából lehet pontosan diagnosztizálni. A minta vizsgálható tenyésztéssel vagy PCR (polimeráz-láncreakció) vizsgálattal.[9]
A betegséget megelőzni pertussis elleni védőoltással lehet.[10] Az alapoltásokat ajánlott 6-8 hetes korban elkezdeni, amelyből a gyermek 2 éves koráig négy oltást kell kapnia.[11] Az oltás hatékonysága idővel csökken, ezért javasolt újabb adagok beadása a idősebb gyermekeknek és felnőtteknek.[12] A betegség antibiotikum kezeléssel megelőzhető azoknál, akiknél fennáll a fertőződés veszélye, vagy fennáll a kockázata annak, hogy a betegség súlyos lefolyású lesz.[13] Azoknál, akik már betegek akkor hatékony az antibiotikum, ha az első tünetek megjelenését követő 3 héten belül elkezdődik a kezelés, egyébként a legtöbb esetben csak minimális hatása van. Az egyévesnél fiatalabb csecsemők és a várandósok között a tünetek megjelenését követő 6 hétig ajánlott. A következő antibiotikumok jöhetnek szóba: erythromycin, azithromycin, clarithromycin vagy trimethoprim/sulfamethoxazole.[8] Kevés bizonyíték áll rendelkezésre, amely alátámasztja, hogy a gyógyszerek hatékonyak a köhögésre.[14] Számos egy éven aluli csecsemő kórházi kezelést igényel.[2]
Az évente világszerte megfertőződött betegek számát 16 millióra becslik.[14] A legtöbb eset a fejlődő országokban fordul elő és bármelyik korosztályt érintheti.[10][14] 2013-ban 61 000 halálos áldozatot követelt – ami csökkenés az 1990-ben jelentett 138 000 halálesethez képest.[15] A fertőzést elkapott egyévesnél fiatalabb csecsemők majdnem 0,5%-a meghal.[4] Az első járványokat a XVI. században írták le. A betegséget okozó baktériumot 1906-ban fedezték fel. A szamárköhögés elleni védőoltás az 1940-es években vált elérhetővé.[5]