Szatipatthána
buddhizmusban a tudatosság alapját jelenti / From Wikipedia, the free encyclopedia
A szatipatthána páli szó, amely a buddhizmusban a tudatosság alapját vagy az éberség alapzatait jelenti. A fogalom elnevezése szanszkrit nyelven szmrtjupaszthána, kínai fordítása ‘tudatosság-hely’ (念處).
37 A MEGVILÁGOSODÁS DHAMMÁJA | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
4 szatipatthána |
|||||||||
4 erőfeszítés |
4 Alap |
||||||||
5 képesség |
5 erősség | ||||||||
7 tényezők |
|||||||||
8 ösvényi tényező |
|||||||||
nézet ・ vita |
A tudatosság négy alapja (páli: csattáro szatipattháná) a Szatipatthána-szuttában megjelölt négy gyakorlatra vonatkozik, amely a buddhista gyakorlók pillanatról pillanatra történő tudatosság elérése és fenntartása érdekében végzett technikája. A tudatosság négy alapja a következő:[1]
- a test tudatossága;[2]
- az érzések és érzékelések tudatossága (vedaná);[3]
- a tudat tudatossága (csitta);[4] és
- a mentális jelenségek vagy tárgyak tudatossága (dhammá).[5]
Buddha a tudatosság négy alapjáról azt mondta, hogy azok "közvetlen" vagy "egyirányú ösvényt" jelentenek a nirvána eléréséhez.[6]
A tudatosságból származó javak megszerzéséhez ma is ezeket a gyakorlatokat ismerik el, oktatják és gyakorolják, főleg a mai théraváda buddhizmusban és a vipasszaná vagy a belátás meditációs mozgalomban.