növénycsalád From Wikipedia, the free encyclopedia
A szegfűfélék (Caryophyllaceae) családja a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének Caryophyllineae alrendjébe tartozó növénycsalád. Kiterjedt taxon, 88 nemzetség mintegy 2000 faja tartozik ide. Érdekesség, hogy a család szegfűszegre utaló névadó nemzetsége, a Caryophyllus már nem érvényes rendszertani név.
Szegfűfélék | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Fehér mécsvirág (Silene latifolia, syn. Melandrium album) | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Nemzetségek | ||||||||||||||
Lásd a szövegben | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Szegfűfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szegfűfélék témájú kategóriát. | ||||||||||||||
A család ismertebb nemzetségei közé tartozik a szegfű (Dianthus), a kakukkszegfű (Lychnis) és a habszegfű (Silene). Sok fajukat dísznövényként ültetik, mások széles körben elterjedt gyomnövények. A legtöbb faj a Mediterráneum területén, valamint Európa és Ázsia környező területein honos. A déli féltekén élő nemzetségek és fajok száma csekély, bár a családba tartozó felemásvirágú szegfű (Colobanthus quitensis) a világ legdélebbi elterjedésű kétszikű növénye, az Antarktisz területén élő két zárvatermőfaj egyike (a másik az antarktiszi sédbúza.)[1]
A szegfűfélék családja rendkívül elterjedt, mivel minden kontinensen élnek a csoportba tartozó taxonok. Legtöbb fajuk a mérsékelt égövben él; néhány a trópusi magashegységekben telepedett meg. Elterjedési területük központja a Mediterráneum európai része és Ázsia szomszédos vidékei.
Néhány fajuk kozmopolita gyomnövény.
A család fajai viszonylag könnyen felismerhetők. Főleg lágyszárúak tartoznak ide, néhány faj töve idővel elfásul. Ép szélű, keskeny leveleik átellenesen állnak, és felfújt szárcsomókkal csatlakoznak a szárhoz. Egyszerű, ép szélű leveleik töve gyakran összenő. Néhány fajnak pálhalevelei is vannak.
Virágaik általában hímnősek, sugaras szimmetriájúak, 4-5 csészeszerű lepellevéllel. Szirmaik – amik egyes elképzelések szerint a külső kör módosult porzói – nyélből és gyakran lebenyezett, lapos lemezből állnak, rajta függelékkel. 4-10 porzójuk van, az összenőtt termőlevelekből általában toktermés fejlődik. Virágzatuk kettős vagy többes, bogas, a rövid virágkocsányok miatt tömött, fejecskeszerű. Egyes fajok virágai magányosan állnak.
A felső állású magház két termőlevélből nő össze, és sok centrális magkezdeményt tartalmaz. Termésük sokmagvú, fogakkal nyíló tok.
Egynyáriak és évelők is vannak közöttük.
A Caryophyllaceae-t és az Amaranthaceae-t (disznóparéjfélék) jelenleg szoros kapcsolatban álló testvércsoportokként kezelik. Azelőtt a szegfűféléket a Caryophyllineae alrend többi tagja testvércsoportjának tartották, mivel antociánokat tartalmaznak betalain pigmentek helyett. Később azonban a kladisztikai analízis megmutatta, hogy a Caryophyllaceae betalaint tartalmazó ősökből fejlődött ki, így a betalain-tartalom az alrend szünapomorfiája maradt[2] (az antocián-szintézis képessége pedig az elterjedtebb, pleziomorf állapotba való visszatérés).
A családot hagyományosan három alcsaládra osztották:
az újabb elemzések azonban ezt a felosztást nem támogatják.
A család primitívebb tagjait tartalmazó Paronychioideae erősen parafiletikus, nemzetségei nem tartoznak szorosan össze, csak számos pleziomorf jegyük egyezik; legtöbbjüket incertae sedis-nek kell tekinteni, bár a Corrigiola és Telephium nemzetségek talán összevonhatók egy Corrigioleae családba.
Az Alsinoideae is parafiletikus. Úgy tűnik, két jól elkülöníthető klád alkotja, és talán néhány, tévesen ide sorolt nemzetség.
A hagyományos felosztásból csak a Silenoideae tekinthető nagyjából monofiletikusnak, ha az Alsinoideae egyes nemzetségeit hozzá soroljuk. Az új értelmezés szerinti alcsalád számára a Caryophylloideae név megfelelőbb lenne.[3]
Nehezíti a tisztánlátást a család tagjainak erőteljes hibridizálódása, különösen a Silenoideae/Caryophylloideae alcsaládban – a család egyes leszármazási vonalai igen komplikáltnak bizonyultak, a kladisztikai analízis eszközeivel egyelőre nem sikerült leszármazási viszonyaikat megnyugtatóan feltárni.[4]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.