Szent-Györgyi Albert
(1896–1986) Nobel-díjas magyar orvos, biokémikus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert Imre[4] (Budapest, 1893. szeptember 16. – Woods Hole, Massachusetts, 1986. október 22.) Nobel- és Kossuth-díjas magyar orvos, biokémikus, a magyar, a szovjet és az amerikai tudományos akadémia tagja és 1945–1947 között nemzetgyűlési képviselő volt. Ő a Szent-Györgyi Albert-díj névadója.
Szent-Györgyi Albert | |
1950-ben | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1893. szeptember 16. Budapest |
Elhunyt | 1986. október 22. (93 évesen) Woods Hole, Massachusetts |
Sírhely | Woods Hole Village Cemetery |
Ismeretes mint | a C-vitamin felfedezője, a citrátkör kutatója |
Nemzetiség | magyar |
Állampolgárság | osztrák–magyar, magyar, svéd, amerikai[1] |
Házastárs | Demény Kornélia (h. 1917–1938)[2] Borbíró Márta (h. 1941–1963) Susan Wichterman (h. 1965–1968) Marcia Houston (h. 1975–1986) |
Szülei | Szent-Györgyi Miklós, Lenhossék Jozefina |
Gyermekek | Szent-Györgyi Nelli (1918–1969) |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Cambridge-i Egyetem |
Más felsőoktatási intézmény | Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Kar |
Pályafutása | |
Szakterület | orvostudomány, biokémia |
Kutatási terület | C-vitamin citrátkör izom-biokémia rákkutatás |
Tudományos fokozat |
|
Jelentős munkái | Studies on Biological Oxidation and Some of its Catalysts (1937) Oxidation, Fermentation, Vitamins, Health and Disease (1939) Muscular Contraction (1947) Bioenergetics (1957) Az élet jellege (Budapest, 1973) |
Tudományos publikációk száma | 459 |
Szakmai kitüntetések | |
Nobel-díj (1937) Corvin-koszorú (1937) Kossuth-díj (1948) Albert Lasker-díj (1954)[3] A Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje (1983) | |
Akadémiai tagság | Magyar Tudományos Akadémia (1938) Szovjet Tudományos Akadémia (1947) Amerikai Tudományos Akadémia (1956) Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia (1957) |
Hatással voltak rá | F. G. Hopkins Bay Zoltán Linus Pauling |
Hatással volt | Straub F. Brunó Laki Kálmán Banga Ilona Hans Adolf Krebs |
Szent-Györgyi Albert aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent-Györgyi Albert témájú médiaállományokat. |
Anyai ágon a neves Lenhossék orvosprofesszori dinasztia leszármazottja (Szent-Györgyi Albert dédapja, Lenhossék Mihály Ignác (1773–1840) orvos, fiziológus, nagyapja, Lenhossék József (1818–1888) orvos, anatómus, antropológus, nagybátyja, Lenhossék Mihály (1863–1937) anatómus, egyetemi tanár). A Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát 1917-ben, majd az első világháború után Németországban és Hollandiában dolgozott kutatóként. 1927-ben a mellékvesében felfedezett egy redukáló hatást mutató anyagot, amit hexuronsavnak nevezett el, és tanulmányozására elnyert egy ösztöndíjat a Cambridge-i Egyetemre. Az 1930-as évek elején Szegeden izolálta a C-vitamint, majd az évtized közepén felfedezte a citrátciklus három tagját, a bioflavonoidokat (P-vitamin) és munkatársaival együtt áttörést ért el az izomműködés biokémiájának megértésében, amelyben közreműködött tanítványa, Straub F. Brunó is. Munkásságát 1937-ben fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjjal ismerték el. 1940–41-ben a Horthy Miklós Tudományegyetem (a mai Szegedi Tudományegyetem) első rektora lett.
A második világháborúban részt vett az ellenállási mozgalomban, csoportja a Szent-Györgyi Szervezet nevet kapta.[5] A kiugrás előkészítésére szerveződő „Tizenegyek” csoportjának vezetője volt.[6] Kállay Miklós miniszterelnök tudtával, a magyar demokratikus erők kérésére Magyarország átállásáról tárgyalt a szövetségesek képviselőivel. Emiatt a német megszállás után bujkálnia kellett. A háború után aktív közéleti szerepet vállalt egy új demokratikus Magyarország létrehozásában bízva. Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem biokémiai tanszékének vezetője lett, 1945–47 között a nemzetgyűlés tagja, az Országos Köznevelési Tanács elnöke, megalapította a Magyar Tudományos Akadémiától független Magyar Természettudományos Akadémiát, majd a két akadémia összevonása után az MTA másodelnöke volt. Az országban bekövetkezett politikai fordulat és annak következményei miatt 1947-ben Amerikába emigrált, a massachusettsi Woods Hole-ban telepedett le. Itt létrehozott egy alapítványt, amelynek keretei között eleinte az izomműködés biokémiáját, majd a rák kialakulását kutatta.
1955-ben kapott amerikai állampolgárságot, 1956-ban az Amerikai Tudományos Akadémia (NAS),[7] majd 1957-ben az 1780-ban alapított amerikai Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia(wd) tagja lett.[8]
Emigrációja alatt összesen csak két alkalommal látogatott Magyarországra,[9] 1973-ban a Szegedi Biológiai Kutatóközpont átadására, 1978-ban pedig tagja volt a Szent Koronát visszaszolgáltató küldöttségnek.
Tudományos munkásságát 1937-ben Corvin-koszorúval, 1948-ban az első alkalommal kiosztott Kossuth-díjjal ismerték el. 1983-ban megkapta a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban vett át.[10] Emellett több neves külföldi egyetem díszdoktora és az Albert Lasker-díj kitüntetettje.
Szent-Györgyi Albert egyike volt azon magyar kutatóknak, akik a legnagyobb hatást gyakorolták a nemzetközi tudományos életre. Ő volt az első – és máig egyetlen – magyar tudós, aki hazai kutatásáért kapott természettudományos Nobel-díjat.