A Szent Máté-napi csata (észtül: Madisepäeva lahing) a Kardtestvérek rendje és az észtek közt lezajlott csata Livóniában, az észt keresztesháború keretében.
A Kardtestvérek rendje, melyet 1202-ben alapított Albert von Buxthoeven püspök[1], négy év alatt leigázta a finnugor líveket. Kaupo lív fejedelem, akit Meinhard von Segeberg püspök[2] keresztelt meg, csatlakozott a Kardlovagokhoz, akik a keresztesháborújukat az észtek ellen folytatták 1208-tól majdnem két évtizeden át.
1217. szeptember 21-én, Szent Máté napján a Kardtestvérek a lív segédcsapatokkal (élükön Kaupo állt) csatába szállt Fellin (Viljandi) mellett Lembitu észt fejedelemmel, akinek vagy hatezer embere volt. A csatát a lovagok megnyerték, míg Kaupo elesett, akárcsak Lembitu.
A vereség súlyos volt az észtekre nézve. 1219-ben az orosz segítség ellenére újabb vereséget szenvedtek a lovagoktól és az északi területeken terjeszkedő II. Valdemár dán királytól.