Szerencse
életesemény, babona / From Wikipedia, the free encyclopedia
A szerencse meghatározása filozófiai, vallási, misztikus és érzelmi összefüggések szerint változik. A Webster szótár szerint a szerencse „értelmetlen, kiszámíthatatlan, irányíthatatlan erő, amely az események kedvező vagy kedvezőtlen folyását formálja egy egyén, egy csoport, vagy egy ügy esetében”.[1] Max Gunther úgy határozza meg, mint „az olyan eseményeket, amelyek az egyén életét befolyásolják és amelyek látszólag nem állnak az egyén irányítása alatt”.[2]
Ha úgy tekintjük, mint egy tényezőt, ami az egyén irányításán túli, tekintet nélkül arra, hogy mit akar, milyen szándékkal van, vagy milyen eredményt kíván, akkor két értelemben használják a kifejezést: előíró és leíró értelemben. Az előíró értelemben a szerencse természetfeletti, determinisztikus koncepció arról, hogy vannak olyan erők (pl. istenek vagy szellemek), amelyek előírják, hogy bizonyos események hogyan történjenek, ahogyan a fizika törvényei előírják, hogy bizonyos események bekövetkeznek. Ebben az értelemben használják, amikor azt mondják: „nem hiszek a szerencsében”. A leíró értelemben az emberek akkor használják, miután kedvező, kedvezőtlen vagy valószínűtlen események történnek velük.
A jószerencséhez és ellentétéhez, a balszerencséhez számos, kultúránként és koronként eltérő szokás kötődik aszerint, hogy a puszta véletlennek tekintik a hatását, vagy hitet, esetleg babonát társítanak hozzá. Több politeista vallásban a szerencsének saját istene van, mint például Fortuna istennő az ókori római,[3] vagy a hét szerencseisten a japán mitológiában. Daniel Dennett filozófus úgy véli, hogy „a szerencse puszta szerencse”, nem pedig tulajdon, személy vagy dolog.[4] Carl Jung a szerencsét szinkronicitásként látja, amelyet úgy ír le, mint „egy értelmes egybeesést”.