Szerkesztő:StingR/Moog szintetizátor
From Wikipedia, the free encyclopedia
Sablon:Infobox synthesizer
A Moog-szintetizátor[1] (kiejtése "moug", esetleg "móg"[2]) egy moduláris szintetizátor, amelyet Robert Moog amerikai mérnök fejlesztett ki. Moog 1964-ben mutatta be először, és cége, az RA Moog Co. (később Moog Music) számos különféle modellt gyártott belőle 1965 és 1981 között,[3] majd 2015-től napjainkig. Ez volt az első kereskedelmi forgalomba hozott szintetizátor. A mai értelemben vett analóg szintetizátor, valamint általánosságban a szintetizátorok fejlődésének egyik legfontosabb állomása.
1963-ban Moog már több éve teremineket tervezett és árult. A praktikusabb és megfizethetőbb elektronikus zenei berendezések iránti igényre reagálva kezdte el fejleszteni a Moog szintetizátort, zeneszerzők - többek között Herb Deutsch, Richard Teitelbaum, Vladimir Ussachevsky és Wendy Carlos - javaslatai és kérései alapján. Moog fő újítása az volt, hogy feszültséget használt a hangmagasság szabályozására 1 volt/oktáv rendszerben, melyekkel úgynevezett feszültségvezérelt oszcillátorokat vezérelt. Ezen kívül olyan, ma már alapvető szintetizátorokkal kapcsolatos fogalmakat is bevezetett, mint például a modularitás és a burkológörbe-generátorok.
A Moog-szintetizátor több különálló modulból áll — mint például feszültségvezérelt-oszcillátorok, erősítők, szűrők, burkológörbe-generátorok, zajgenerátorok, ring modulátorok, indító impulzusok (trigger) és keverők — amelyek nem csak hangokat hoznak létre, hanem azokat formálják is. Ezeket a modulokat patchkábelekkel, jelen esetben elsősorban 6,3 mm-es jack kábelekkel lehet összekötni. A hangszeren lehet különféle vezérlőkkel, kontrollerekkel játszani, mint például billentyűzetekkel, joystickokkal, pedálokkal, és szalagkontrollerekkel. Ezeken kívül szekvenszerekkel is vezérelhető, maga a Moog cég is kínált szekvenszer modulokat a szintetizátorhoz. A Moog-szintetizátor oszcillátorai különféle hullámformákat és ezáltal hangszíneket generálnak, amelyeket más modulokkal lehet változtatni (modulálni). Ezekből az oszcillátorokból kijövő hangokból különféle frekvenciákat lehet kiszűrni, így lehet többek között "tompítani" (magas frekvenciák szűrésével), vagy épp "vékonyítani" (a mély frekvenciák szűrésével) a hangokat. Ezekkel az eszközökkel együttesen lehet kialakítani a különféle hangzásokat, hanghatásokat. (szubtraktív szintézis).
A Moog-szintetizátort a köztudatba az 1968-as Switched-On Bach című album váratlan sikere hozta be, melyen Bach műveinek Wendy Carlos által Moog-szintetizátoron játszott átdolgozásai hallhatóak. Az 1960-as évek vége felé rock és pop együttesek is elkezdték használni a hangszert, többek között olyan előadók, mint a The Doors, a Grateful Dead, a Rolling Stones, és a Beatles. A Moog-szintetizátor a népszerűsége csúcsán az 1970-es évekbeli progresszív rock elengedhetetlen részévé vált. Olyan együttesek játszottak rajta, mint a Yes, Tangerine Dream, vagy Emerson, Lake & Palmer. Mivel a hangszer arra is alkalmas volt, hogy olyan akusztikus hangszereket utánozzon több-kevesebb sikerrel, mint a vonósok, vagy rézfúvósok, a session zenészek veszélyben érezték az állásukat. Ennek következtében még egy időben a Moog szintetizátor kereskedelmi célú stúdiókban való használatát is tiltották. 1970-ben a Moog Music kiadta a hordozható, normalizált[4] szintetizátorát, a Minimoog-ot, amely technikailag a Moog moduláris szintetizátoron alapult.