A Károli-Biblia tartalma vázlatosan jegyzetekkel
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Isten 6 nap alatt megteremtette a világot, a 7.-en megpihenve. Az embert, Ádámot a maga képmására teremtette, életet lehelt belé és Éden kertbe[1] helyezte, amelyben állt a jó és rossz tudásának fája és az élet fája is. Isten megtiltotta, hogy egyenek az előbbi fáról. Isten Évát Ádám oldalbordájából - azt álmában kivéve - teremtette meg; Ádám kijelentette, hogy az ember asszonyáért való ragaszkodásában elhagyja a szüleit, és egy testté lesz vele. A kígyó [2] rávette Évát, hogy egyen a tiltott gyümölcsből, aki Ádámmal is megosztotta azt; Isten kizárta őket az Éden kertből, Évát a fájdalmas szüléssel és a férjének való alárendeltséggel sújtotta, Ádámnak pedig kemény munkával kell élelmüket előállítani, mindkettejükre az öregedés és halál vár; "És monda az Úr a kígyónak: [..]átkozott légy[...] hasadon járj. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod." (1Mózes3:14-15). Éva megszülte Káint és Ábelt; de Káin féltékenységből megölte testvérét, ezért üldöztetésre[3] ítélte az Úr.
Ádám és Éva sok gyermeket nemzett, közöttük Káint, Ábelt, Séthet...[4] Káin leszármazottai között van Jábál (pásztorok ősatyja), Júbál (zenészek ősatyja), Tubálkain (kézművesek atyja). Séth egyik fia Énós, akinek későbbi leszármazottja Mathusélah[5], akinek egyik fia Lámekh volt. Lámekh egyik fia Noé volt, akinek 3 fia született: Sém, Khám, Jáfet.
Mivel Káin és Séth leszármazottai egymással házasodtak, és isteni teremtmények munkájukat elhagyva emberekkel házasodtak híres óriásokat nemzve, megsokasult a gonoszság[6], így az Úr kijelentette, hogy 120 év múltán elpusztítja az emberiséget. Noé azonban félte az Urat, ezért az elmondta neki, hogy özönvizet fog a földre bocsátani és megmenekülhet és a családját is magával viheti, ha bárkát épít. Noé mindent Isten parancsa szerint tett, minden állatfajból egy párt vitt magával és amikor 600 éves lett eljött az özönvíz. Amikor apadni kezdett, Noé madarakat küldött ki, hogy lássa, hogy kimehetnek-e a bárkából. Amikor kiszálltak az Ararát hegyre a hajóból, Noé áldozóoltárt épített. Erre az Úr megígérte, hogy többé az ember miatt nem pusztítja el a föld állatait (szivárványt adta esküje jeléül), parancsot adott a szaporodásra, az állatokat az emberek ezen túl megehették, de azok vérét a földre kellett önteni, ezután a gyilkosokat embernek maguknak kell megölniük büntetésként.
Khám egyik fia Kanaán, Sém leszármazottja pedig Ábrám és Lót is.
Amikor Noé lerészegedett Kanaán kinevette érte, ezért megátkozták őt: a leszármazottai mind szolgák lesznek.
A földön egyre szaporodtak az emberek. Az Istennel dacolva égig érő tornyot kívántak építeni Bábelben (Bábel tornya). Ezért az Isten összezavarta a beszédüket, így alakultak ki a nyelvek.
Ábrám és Lót családja, szolgái, állatai megsokasodtak, ezért külön területre vándoroltak. Ábrámnak megjelent az Isten, elnevezte őt Ábrahámnak és megígérte, hogy a magva örökli a földet. Ábrahám felesége, Hágár az Istent Jehovának nevezte. Lót Egyiptomban fogságba esett, miután Ábrahám kiszabadította őt Szodomába ment. Szodoma Istentelen város volt, ezért Isten el kívánta pusztítani, de Ábrahám kérlelni kezdte, hogy ne tegye. Lót és családja két angyal[7] unszolására elhagyta a várost, és Gomorába mentek. Isten azt parancsolta, hogy hagyják el azt is és vissza se nézzenek. Lót felesége azonban visszanézett a városra miközben az Úr pusztulást hozott rá, ezért sóbálvánnyá vált büntetésből. Lót barlangban bújt meg, ahol lányai leitatták és vele háltak.
Lót két lányától született neki Moáb és Benammin, akik a Moábiták és Ammoniták népek ősatyái lettek. Ábrahám fia Izmáel (Hágártól) és Izsák (Száraitól, akit Sárának nevezett el Isten). Izsák fia Ézsau és Jákób.
Ábrahám elűzte a szolgálóleányát Hágárt Izmáellel Párán pusztájába Sára kérésére, de Isten megígérte, hogy nagy nép lesz annak leszármazottaiból is. Ábrahámot Isten arra kérte, hogy áldozza fel neki Izsákot; engedelmeskedett, ezért Isten megállította ebben és szövetséget kötött vele, melynek jele a körülmetéltség. Izsák felesége Rebeka volt, akitől Ézsau és Jákób ikrek születtek. Ézsau volt az első szülött, ezért neki járt minden örökség[8], de eladta azt Jákóbnak egy tál lencséért.
Jákóbot az Isten Izraelnek nevezte el, megkapta az áldást apjától. Gyermekei:
Rúben | Simeon | Lévi |
Júda | Izsakhár | Zebulon |
József | Benjámin | Dán |
Nafthali | Gád | Áser |
Dínán[9] | ||
Júda gyermeke Thámártól: Pérec és Zerákh; József gyermeke Efraim és Manassé.
Jákób kibékült Ézsauval, akit Edomnak neveztek el[10]. Jákób megfogott egy angyalt[7], amíg attól áldást nem kapott, ezért Izraelnek nevezték el. Sekhem, Khámornak a khiveusok királyának fia kihasználva a lány rajongását megszeplősítette Dínát[9], ezért Jákób fiai lemészárolták a várost.
Józsefet testvérei rabszolgának eladták féltékenységből, apjuknak azt mondva, hogy állat ölte meg. József Pótifár házának vezető rabszolgája lett, mivel az Úr támogatta őt. Becsületes volt, mégis börtönbe került, ahol híre ment álomfejtő képességének. Megmentette Egyiptomot az éhínségtől a fáraó álmának megfejtésével, és kinevezték Czafenát-Pahneákhnak[11]. 10 testvére gabonát vásárolni ment Egyiptomba, de nem ismerték fel Józsefet. Kevés gabonát kaptak, hogy visszatérjenek a legkisebb testvérükkel együtt. Amikor visszatértek megvendégelte őket, de megvádolta Benjámint lopással. Felfedte kilétét és megkérte családját, hogy mind Egyiptomban telepedjenek le Gósen földjén. Isten megígérte, hogy Júda leszármazottjai lesznek a királyaik (“Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közűl; míg eljő a Siló[12], és a népek neki engednek.” – 1Mózes49:10), Izrael 12 törzsből fog állni.
Egyiptomban megszaporodott Izrael[13], ezért a fáraó katonai elnyomásban tartotta őket és utasítást adott, hogy a zsidó fiúkat öljék meg[14]. Egy Lévi törzsből való gyermek, Mózes úgy menekült meg, hogy anyja kosárban a Nílusra rakta, amit a fáraó leánya talált meg. A fáraó fiaként nevelte föl zsidó dadát rendelve néki. Amikor egy zsidót bántalmazó munkafelügyelőt megölt, el kellett hagynia Egyiptomot, hogy elkerülje a halálbüntetést, és a pusztában élő pásztornépekhez csatlakozott.
Lángoló bokor képében jelent meg Mózes előtt Isten arra utasítva, hogy a szenvedő zsidó népet kérje ki a fáraótól és vezesse egy földre, melyet számukra választott ki (ígéret földje). Isten elmondta, hogy ő a "vagyok aki vagyok"(Jahve fordítása) és szószólóként mellé rendelte testvérét, Áront.
A fáraó nem teljesítette a kérést, mert Isten megkeményítette szívét, csak 10 csapás[15]után engedett. A kivonuláskor az izraeliták sok kincset vittek magukkal, Mózes által törvényeket kaptak Istentől (2Mózes12-14), de a fáraó üldözőbe vette őket. Isten kettéválasztotta a tengert, melyen a zsidók átkeltek, a fáraó harcosai belefulladtak.
Az Úr gondoskodott a népéről mannát (és fűrjeket) adva nekik eledelül. Mózes az Úrhoz szólt vízért, aki arra utasította, hogy botjával üssön sziklára. Mózes azonban dühösen szólt: A sziklából fakasszak nektek vizet! - ezért nem léphetett be az ígéret földjére [16]. Sínai hegyen Mózes találkozott Istennel, ahol megkapta a Tízparancsolatot[17] kőtáblákon, valamint további törvényeket – frigyláda terveit [18], papok Lévi törzséből, Szent Sátor, mindennapi áldozat bemutatása, szombaton nem dolgozhatnak - Izrael[13] számára. Amikor visszatért a néphez, az aranyborjút kezdett imádni, ezért dühében összetörte a kőtáblákat. A zsidók zsákruhába[19] öltöztek, Mózes pedig újra megkapta a kőtáblákat, a népnek a törvényeket felolvasták, azok pedig helyeselték azt és elfogadták Istennel való szövetséget[20]. Isten és Izrael szövetsége szerint, Ő velük lesz, amíg megtartják a parancsolatait, bírni fogják a földet, amit kijelölt számukra. Éjjel tűzláng, nappal felhők vezették őket az Ígéret földje felé.
Törvényeket ír elő a zsidók számára, pl.: hogyan kell áldozatot bemutatni, a vért nem szabad elfogyasztani, etc. Mivel Áron két fia, Nádáb és Abihu nem követte a törvényt áldozáskor Isten elégette őket.
További rendelkezések: a tisztátalannak nevezett dolgokat nem szabad érinteni sem, különben tisztátalanná vált az ember egy időre; különböző fekélyes betegségek felismerése és kezelése a papok feladata lett; házak penészedésének elkerülésére tanácsok, aki nem a szent helyen áldoz az az Ördögnek áldoz; emberáldozat (Moloknak) tiltott; vért mindig a földre kell önteni, mert az jelenti minden élő lelkét; Azázelnek[21] is kell áldozni; közeli rokonokkal nem szabad házasodni; állatokkal és azonos nembeliekkel tilos a közösülés; a szegényekről gondoskodni kell[22]; a bűnöst meg kell feddni - aki látja és nem teszi az is viseli a bűn terhét; gyümölcsfák ültetésével előrelátásra bíztat; tilos jövendőmondás, igézés, bűvészkedés, varázslás, káromkodás; idegeneket fogadják szeretettel; ne tartsanak parázna feleséget; a papok (Lévi leszármazottai) legyenek példaképek; a bűnösöket meg kell büntetni; ünnepnapok meghatározása; 7. nap sabbat-nap, 7. év sabbat-év, 7x7. év kürtös év; fogyatékosok nem mehettek szent helyre; az ellenszegülők átkozottak (éhínség, háború, betegség, stb. fogja súlytani), a megtérők bocsánatot nyernek; minden egytizede, elsőszülöttje Istené; tisztességesen kell bánni a többi zsidóval.
Minden 20 év feletti férfit hadra fogtak, kivéve a lévitabelieket – hatszázháromezer-ötszázötven fő. Áron fiai – Eleázár, Ithamár – felszentelt papok lettek. Léviták Istennek rendeltek, az elsőszülött zsidó gyermekek[23] helyett. Tisztátalanokat ki kellett űzni a táborból, nazireus fogadalmat tehettek [24], Áron fiai hatalmat kaptak, hogy áldást osszanak. Minden törzsfő áldozott az új oltáron és tovább vándoroltak az Ígéret földje felé. Amikor Isten ellen cselekedtek, az felégette a táborukat, de bocsánatot nyertek. 70 vént választottak a nép vezetésére. Isten fürjeket rendelt eledelül Izraelnek, de a mohókat megbüntette. Miriám megkérdőjelezte Mózes hatalmát, ezért poklossággal sújtatott, de megbocsátott neki Isten és meggyógyította.
Efraim leszármazottja Nún, akinek fia Hósea, akit Józsuénak is neveznek. Káleb Jefunné fia, aki Júda leszármazottja.
Mózes 12 kémet küldött ki Kanaán földjére – köztük Hóseát – akik megrémültek és megrémítették a zsidókat a nagy ellenséget látván, azonban Hósea és Káleb az Úrban bízva a támadást szorgalmazta. - Isten a bizalmatlanságért azt az ítéletet hozta, hogy akik így gyalázták őt nem juthatnak be az ígéret földjére [25]. 40 évig kell vándorolniuk a pusztában, mert a kémek 40 napig járták Kanaán földjét. Mindenki, aki ellenszegül Istennek, paráználkodik. Fellázadtak Mózes ellen, Lévi törzséből származó Kóré és követői – Dáthán, Ábriám – alatt megnyílt a föld és tűz jött le rájuk, hogy Isten elpusztítsa őket engedetlenségükért. Mózest vádolta a nép Kóré halála miatt, ezért Isten sokakat elpusztított fegyelmezésként. Áron botja kivirágzott, így elfogadták vezetőként. Mózes saját dicsőségére fakasztott vizet, ezért nem mehet be az ígéret földjére; Áronnak Hór hegyén kell majd meghalni, ezért Eleázárt utódjául választotta.
Kígyók támadták meg a zsidó népet, de Isten érckígyót csináltat a megmentésre. Zsidók legyőzték Emoreusokat, Jázert. Moáb meghívta Bálámot, hogy átkozza meg Izraelt, de annak megszólalt a szamara, és Isten arra kényszerítette, hogy megáldja a zsidókat háromszor is – Jákóbtól csillag, Izraelből királyi pálca származik. Midiám megpróbálta hitüket tönkretenni, de Izrael[13] legyőzte őket is. Felosztották a jó földet a 12 zsidó törzs között. Megengedték a női ágon való öröklést is. Mózes utódjául Józsuét nevezte ki. Nők csak saját törzsükben házasodhattak. Parancsot kaptak arra, hogy Kanaánt teljesen ki kell irtani. 6 menedékvárost[26] jelöltek ki, ahová a halálra ítéltek menekülhettek, ha ártatlanul vádolták őket.
Elöljárókat, bírákat választottak, hogy igazságosan ítélkezzenek. Amikor az Isten szól hozzájuk nem látták annak képét, így ne is csináljanak semmilyen bálványt és ne is imádjanak semmilyen teremtett dolgot – parancsolta az Úr, Izrael [13] Istene (5Mózes4:15-24). Amikor a nép nem lesz már Isten szolgája és csapások sújtják, a hűségesek segélykiáltását az Úr akkor is meg fogja hallgatni (5Mózes4:26-31). Nem barátkozhattak a népekkel[27], hogy ne vegyék át szokásaikat; egyszerre nem támadhatták meg az összes kánaániKánaán népet – nehogy elszaporodjanak a tetemek húsán az állatok. 5Mózes8:3 – “[…]az ember nem csak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik”. Erőt az Isten adja a népek [27] kiűzésére, nem a zsidók hűsége, hanem a népek gonoszsága miatt lett. Csak kijelölt helyen szabad áldozni és a vért a földre kell önteni. Az Úr megtiltotta, hogy érdeklődjenek más istenek iránt. Amikor jövendőmondók, álomfejtők jönnek idegen erők imádatára bíztatva, azok csak kísértés lesz, hogy valóban követi-e még a zsidó nép az Urat. Bálványimádó városokat el kell pusztítani.
A hetedik évben engedjék el az adósságokat; a bálványimádókat kövezzék meg. A zsidók királyt kértek maguknak, mint a többi nép, az Úr beleegyezett, de ő mondja meg, hogy ki legyen az, és példát kell majd mutatnia. Ne egyenek, ne érintsenek tisztátalant; az úr utálja az emberáldozatot, igézőt, jövendőmondót, halottidézőt, varázslót - akiket ki kell irtaniuk, különben Kánaán népeinek sorsára jutnak (5Mózes18:10-12). Fognak szólni hamispróféták is. Szemet szemért elvűek a törvények. Hadmentességet élvezett az ifjú házas, a félénk és aki házavatás előtt áll. Ha egy rabszolganő terhes lett, akkor azt ha nem vette feleségül a gazdája, akkor sem volt szabad eladni. Az engedetlen gyermekeket megkövezhették. Ügyelniük kellett beszédükre, tartozást időben meg kellett adniuk. A gyermektelen özvegy nőket az elhunyt férj testvérének kellett elvennie – hogy magot támasszon a testvére nevének. Istennel való szövetséget[20] megtartók áldást kaptak, az ellenszegülőket megátkozta (sas-nép győzi le őket, saját gyermekeiket is megeszik az éhínségben, a földön szétszóródnak és idegeneknek szolgálnak majd, azoknak sem kellenek majd és feleslegessé válnak) Mózes.
Isten mindenkivel tudatta, hogy mi a jó és ezt az emberekbe ültette – mondja az Úr. Isten azt mondja, hogy a népe el fog fordulni tőle, és felbontja a szövetséget; amikor azonban csapások érik: ráébrednek, hogy Isten nincs velük. Isten nem pusztítja majd el őket, hogy lássák a pogányok a hatalmát. A szövetség ládájába tették a törvénytáblákat. Azzal, hogy megőrzik Isten útjait, elhalasztják a szövetség felbomlását[20]. Mózes felment a Nébó hegyre, meghalt amint megpillantotta az Ígéret földjét, melyet Izrael kapott meg, arra az időre, amíg Istent szeretik. 120 évet élt, Moáb földjén temették el Jerikóval szemben. Hósea lett Mózes utóda, akit Józsuénak is neveztek, apja neve Nún, aki Efraim leszármazottja volt.
Kémeket küldtek az Ígéret földjére, akik közül 2-t Ráháb – kanaánita parázna nő – megmentett az elfogástól. Megígérték neki, hogy amikor megtámadják Kánaánt, akkor őt nem fogják bántani. Isten utasítást adott arra, hogy minden népet irtsanak ki az ígéret földjén. Amikor megindult a támadás, Isten megállította a Jordánt, hogy száraz lábbal vonulhassanak be Kánaánba – 12 követ állítottak ott ennek emlékműveként. Körülmetélték az újonnan születetteket, a föld termését kezdték enni, a manna pedig megszűnt esni az égből. Az Úr seregének fejedelme[28] segítette Jerikó bevételét – Ráhábot és családját megkímélték. Jerikó átkozott lett – aki falait felépíti annak elvesznek a gyermekei is. Egyik csatát elveszítették, az Úr megmutatta, hogy Júda törzséből való Ákán lopása miatt történt ez, akit a bűnéért megköveztek.
A kánaáni népek egyike, a gibeoniták magukat távoli népnek feltüntetve kötöttek szövetséget a zsidókkal. Isten nem adott parancsot a szövetség megtörésére, hanem örökös rabszolgaságra ítélte a gibeonitákat. Amikor emoreusok elveszítettek egy csatát, menekülni kezdtek, Isten jégesővel sújtotta őket és nem engedte a napot lenyugodni, míg a zsidók el nem fogták a menekülőket. Legyőzték a kánaáni népek együttes seregét is Isten segítségével. Káleb[29] nagy földterületeket kapott, Silóban[12] állították fel a Szent Sátrat, Józsué városa Timnath-Szerah lett. Elosztották a földterületeket a 12 törzs között. Kijelölték a menedékvárosokat[26]. Ai és sok egyéb város legyőzetett, a lakókat kiirtották. Rúben, Gád, Manassé fél törzse távoli területet kapott, ezért építettek egy másik oltárt is a Jordán másik oldalán, de azon nem áldoztak. Nem ejthették ki idegen istenek nevét sem. Józsué megkérdezte a zsidókat, hogy Istent akarják-e szolgálni[20], azok igenlő választ adtak. Józsué 110 évesen meghalt. József csontjait Síkemben temették el. Áron fia, Eleázár is meghalt és Gibeathban temették el. Eleázár fia Fineás volt.
Júda törzsének vezetésével folytatták a harcot Kanaán ellen. A zsidók nem öltek meg minden népet[27] Isten parancsa szerint, akik visszaköltöztek városaikba és ott megerősödtek; a kanaán isteneinek, Baálnak [30] és Astarótnak áldoztak, elfelejtették az Urat. Isten úgy rendelte, hogy ezek a népek jelentsenek a zsidóknak kísértést, és nem támogatta őket tovább. Mezopotámia uralma alá hajtotta őket 8 éven át. Káleb leszármazottja, Othniel szabadította fel őket, aki Istenhez fordult. Azonban a zsidók újból eltértek Istentől, ezért Eglon, a moáb király 18 évig uralkodott felettük. Ehud (bíró) megölte őt és fiával, Ságmárral (bíró) 80 évig békét tartott. Sisera, Jábin uralkodója 20 évig tartotta elnyomásban az Istentől újból eltért zsidókat. Bárák és Debóra (prófétanő és bíró) győzte le az elnyomókat, kananeus tisztviselő, Jáhel egyik zsidó felesége ölte meg Siserát. 40 évig Istenhez hűek maradtak. Midiánitákat Gedeon – aki próbára tette Istent – űzte ki Isten parancsára. 300 emberrel utolérte a menekülőket valamint a két Gedeont nem támogató zsidó várost is elpusztított. Nem akart király lenni, de királyi efódot készíttetett – így Izrael egész népe paráznaságba esett, de 40 évig békében uralkodhatott. Gedeonnak 70 gyermeke született. Abimélek megölette testvéreit – csak Jóthám menekült meg. Királlyá választatta magát, de Isten lázadást küldött ellene. Egy asszonytól halálos sebet kapott, apródja segítette halálba. Ezután Thóla 23 békés évig bíráskodott Izrael felett. Jáír 22 évig bíráskodott. Izrael más Isteneket kezdett imádni, ezért 12 évig felettük Filiszteusok és Ammoniták uralkodtak. Jefte bíró Istennek fogadalmat tett, hogy ha sikerül legyőznie az ammonitákat, az első amit meglát azt Istennek áldozza; kiűzte az ammonitákat és a lánya üdvözölte elsőként, így szüzességét meg kellett őriznie (és példát mutatnia az Isten szolgálatában). 8 évig bíró lett, de Efraim törzse fellázadt ellene, mert nem részesülhettek az ammoniták legyőzésében. Jefte leverte őket és továbbra is bírák vezették Izraelt[13]. Isbán 7 évig, Élón 10 évig, Abdon 8 évig. Izrael bűnei miatt a filiszteusok 40 évig teljesen uralkodtak felettük.
Dán nemzettségéből való Manoah feleségét, aki magtalan volt meglátogatta egy angyal mondván: fia fog születni, akinek nem vághatja le a haját, és meg fogja szabadítani Izraelt az elnyomásból. Beteljesedett; a fiút Sámsonnak nevezték el. Fiatalon széttépett egy oroszlánt, amely másnapra mézzé vált. Filiszteusok közül választott feleséget, filiszteusokkal fogadott, hogy kitalálják-e a találós kérdéseit, így nagy vagyonhoz jutott. Amikor elutazott, apósa a feleségét máshoz adta hozzá. Ezért visszatértekor felégette a gabonaföldeket, a filiszteusok bosszúból megölték a feleségét. A gyilkosokon Sámson bosszút állt, ezért a filiszteusok bevonultak Izraelbe. Sámson egyedül győzött le 1000 embert, 20 évig bíró lett, Delilába szeretett bele, de ő pénzért elárulta Sámson titkát: nem érheti borotva, különben elveszíti erejét. Így a filiszteusok elfogták és megvakították, felülkerekedtek Izraelen. Sámson egy ünnepségen 3000 filiszteust megölve magára rántotta az épületet.
Míka, aki Efraim törzséből származott templomot épített és egy vándorló lévita papot fogadott bele, de Dán törzse kifosztotta. Egy Efraim földjén élő lévita itt szállt meg, a mennyasszonyát Benjamin-beliek megerőszakolták, amibe az belehalt. A holttestet feldarabolta és a 12 törzsnek elküldte. Nem akarták kiadni a gyilkosokat, ezért megtámadták Benjamin törzsét. Idegen – a népekből való[27] - asszonyokat hoztak a törzs felélesztésére.
Júdabeli, betlehemi Naómi, a férje és két fia, Mahlon és Kiljon éhínség miatt költözött Moáb földjére. Azonban meghalt férje és két fia is, ezért úgy döntött, hogy visszatér Betlehembe. Egyik veje, Ruth nem akarta őt elhagyni, mivel nagyon szerette (Ruth 1:16-17). Árpa-földek szélén szedegetve éltek[22], a férj egy rokona, Boáz hajlandó volt Ruthot feleségül venni és ezáltal az elhunyt magvát föltámasztani[31]. Fia: Obed, akinek fia Isai, akinek fia Dávid[32].
Efraimita Manoah felesége, Anna magtalan volt. A nő könyörgött az Úrhoz, ha fia születik, akkor Istennek fogja ajánlani és borotva nem illeti. Hamarosan megszülte Sámuelt, hálaéneket mondott, melyben dicsérte az Úr tulajdonságait (1Sámuel 2:1-10). Éli főpap fiai olyan gonoszok voltak, hogy a nép miattuk nem áldozott, de a szeretett Sámuelt Éli nevelte fel. Mivel Éli nem büntette meg fiait, az Úr megátkozta: minden férfi a családjában fiatalon fog meghalni, de az Úr majd támaszt hűséges papot, aki a felkent[33] előtt fog járni Isten állandó házában, mindenki éhezik majd és nála akar szolgálni (1Sámuel2:31-36). Isten közölte Sámuellel, hogy az átkot áldozatok nem törlik el. A filiszteusok elleni háborúban meghalt Éli két fia és a frigyláda is elveszett. A filiszteusokat csapások érték, mit a frigyládának tulajdonítottak, ezért visszaküldték azt Izraelnek ajándékokkal együtt. Sámuel bíra lett, kiverték a filiszteusokat Izraelből[13]. Sámuel fiai: Joel, Abia. A zsidók királyt akartak, az Úr kijelentette, hogy a királyaik el fogják őket nyomni (1Sámuel8:11-18). Benjamin törzséből való Saul [34] Sámuelhez fordult tanácsért, az pedig királynak kente föl Isten parancsára. Saul legyőzte az ammonitákat. Saul fia, Jonathan legyőzte a filiszteusok előőrsét, a fősereg ellen Saul ment – mivel a pap késett – ő maga áldozott a győzelemért. E bűn miatt böjtöt rendelt Saul, így képtelenek voltak üldözni a menekülő filiszteus seregeket. Jonathán nem tudott a rendeletről, ezért megszegte azt. A bűnért Saul áldozati oltárra rakatta az amélekitáktól zsákmányolt állatokat – Isten parancsa az elpusztításuk volt. Isten ezért megátkozta Sault, nem lehet többé király (1Sámuel15:22).
Efraim törzséből való Isai fia a betlehemi Dávid Isten előtt király lett. A hat sing és egy arasz magas[35] Góliáth kihívta Izraelt: ha legyőzik, egész Filisztea behódol. Dávid, aki testvérét látogatta meg a hadsereg táborában Istenhez imádkozott és parittyával megölte az Urat gyalázó Góliáthot. Megfutamították a filiszteus hadsereget és Dávidot hadvezérnek választották. Jonathán a barátja lett, de Saul[34] féltékeny volt sikereire, népszerűségére. Saul lányát, Mércábot nem vehette feleségül, mivel szegény családból származott. Saul Dávidot a hadsereg elejére állította, hogy meghaljon a filiszteusok elleni harcban, ha nyer, akkor megkaphatja Saul másik lányát, Mikált feleségül. Dávid azonban győztesen tért haza és Saul kénytelen volt neki adni a lányát. Saul tervet készített Dávid megölésére, de Jonathán lebeszélte róla. Amikor Saulnak idegrohamai voltak Dávid hárfajátéka nyugtatta meg, de egy alkalommal ez sem segített rajta és dárdával támadta meg, el akarta fogatni Dávidot, aki Sámuelhez menekült. Dávid Rámában, Najóthban prófétált Isten Szelleme által. Saul el akarta fogatni, de mindenki akit ellene küldött prófétákká lett – maga Saul is. Jonathán nem hitte el, hogy apja újból meg akarja öletni Dávidot; Dávid javaslatára próbára tette apját, mivel beigazolódott Dávid és Jonathán szövetséget kötöttek. Dávid éhezett; Góliáth kardjával vágott szentelt kenyeret – amit csak papok használhattak, de az Úr nem ítélte el. Akhis királyhoz menekült, de ott felismerték; Moáb földjére 400 támogatójával költözött. Gád próféta onnan Júdába küldte. Saul Doégnek parancsba adta, hogy ölesse le a papokat, mert nem adják ki Dávidot – csak Abjáthár pap menekült meg. Kehillát megtámadták a filiszteusok, Dávid segíteni akarta népét, ezért segítségére sietett Isten támogatásával. Saul azonban így utolérte Dávidot, de a filiszteus ellentámadás miatt nem ütközhetett meg vele. Dávidnak egy alkalommal lehetősége támadt megölni Sault egy barlangban, de nem tette meg, mert Saul Isten által felkent [33]király volt. Saul belenyugodott, hogy Dávid lesz a király és nem ő vagy a fia. Sámuel is meghalt.
Nábál, aki Káleb[29] leszármazottja fogságba esett, de Dávid megmentette őt és vagyonát, amiért cserébe élelmet kért embereinek, de ezt durván ő visszautasította. Dávid ezért seregével megindult ellene; Nábál felesége, Abigail megakadályozta, hogy ilyen bűnt kövessen el. Isten ölte meg Nábált; Abigail és Ahinoa is Dávid feleségei lettek. Saul[34] Páltinak adta Mikált, és újból Dávid ellen fordult, akinek megint lehetősége támadt Saul megölésére. Nem ölte meg Sault, mivel az felkent[33], de ezzel megalázta őt. Dávid filiszteusok földjére menekült embereivel együtt, ahol Akhis király letelepítette őket. Dávid Izrael földjén élő népek[27] ellen hadjáratokat vezetett, elhitette Akhissal, hogy Izraelt támadja. Filiszteusok újból megtámadták Izraelt, Saul az endori jósnőhöz fordult – mivel Isten papjait már kiírtatta – a csata kimenetelét tudakozni. Az megidézte a halott Sámuelt, aki elmondta, hogy Izraelt[13] le fogják igázni. Amíg a filiszteusok Izrael ellen harcoltak, amélekiták támadták meg Filiszteát foglyokat ejtve és fosztogatva. Dávid Isten segítségével kiszabadította a foglyokat és elkergette az amélekitákat. A filiszteusok megölték Sault és három fiát, leigázták Izraelt. Jábes-Gileád lakói a tetemet fegyverrel megszerezték a tetemet; ők temették el.
Egy szolga Dávidhoz[32] vitte Saul[34] koronáját és azt mondta, hogy ő ölte meg Sault[36]. Megölték a szolgát, Dávidot pedig felkenték királynak Isten parancsára Júdában. Egy hadvezér, Abner - Nér fia - Isbósetet - Saul fia - tette királlyá Izraelben[13](2Sámuel7:12-14). Dávid legyőzte a filiszteusokat, moábitákat, Szíriát, és sok más népet[27]. Jonathán (aki Saul fia) fia, Méfibóset – sánta volt, ezért nem is várhatott a trónra – Dávidtól visszakapta nagyapja vagyonát és fiaként nevelte. Ammoniták királya meghalt, Dávid gyászoló követeket küldött a családhoz, de azok kémeknek gondolták őket és kegyetlenül bántak velük; Dávid háborút indított és adófizetővé tette a népet.
Dávid Bethsabéval házasságtörést követett el, férjét – Hitteus Uriást – lehetetlen küldetésbe irányította Joáb fővezér Dávid parancsára, hogy meghalljon. Nátán próféta megfeddte és kijelentette, hogy az ő feleségeit is el fogják venni tőle, fia meg fog halni amiért gyalázatot hoz a nevére; amire Dávid megbánva bűneit visszatért Istenhez. Ammon megerőszakolta féltestvérét, ezért Absolon megölte őt majd elmenekült, Dávid azt hitte, hogy ő is meghalt. Joáb egy asszonyt kért meg, hogy vegye rá Dávidot gyilkos fiának visszafogadására, Dávid azonban átlátott a cselen és mégis visszafogadta Absolont, azzal a feltétellel, hogy nem kerül többé a színe elé. Amikor Absolon a királlyal akart beszélni indoklás nélkül visszautasították. Absolon felégette Joáb földjét, bírának nevezte ki magát a király helyett, nagyon befolyásos lett; Dávidnak is el kellett menekülnie, léviták azonban továbbra is őt támogatták. Síba, Méfibósett szolgája ételt vitt Dávidnak, de azt állította, hogy gazdája átállt Absolonhoz. Sémei, Saul [34]rokona Dávidot hibáztatta, de az meggyőzte embereit, hogy Isten akarata mindez. Dávid tanácsosa, Akhitófel is Absolon mellett maradt, az ő tanácsára, Absolon Dávid ágyasaival hált, hogy megmutassa, hogy most már ő uralkodik. Akhitófel nem tudott úrrá lenni a zűrzavaron, ezért öngyilkos lett. Dávid legyőzte Absolont, akit Joáb megölt Dávid parancsa ellenére. Kiderült, hogy Méfibóset végig hű volt Dávidhoz. Séba azonban fellázadt Dávid ellen, de Joáb a seregekkel üldözőbe vette és megölte az ellenszegülőket. Isten éhínséget bocsátott az országra, amiért évekkel korábban Saul megszegte a gibeonitáknak tett ígéretét; Saul családja 7 férfit átadott, így elmúlt a csapás. Filiszteusokat újból legyőzték, Dávid dicsérő éneket írt. Dávid mellett 37 férfit hősként ünnepeltek. Népszámlálást tartott, hogy felmérje erejét a népekkel szemben – ezért Isten meg akarta büntetni, mert nem bízott benne eléggé. Gád próféta által választhatta ki büntetést, döghalált választott, Isten parancsára oltárt építtetett, így abbamaradtak a csapások.
Dávid mindig fázós öregember lett, Dávid[32] és Haggit fia, Adónia vette át az uralkodást Dávid tudta nélkül. Dávid azonban Salamont támogatta, akit Jedidja néven is hívtak, fel is kenték[33]. Adónia bocsánatot nyert; Salamont apja megeskette, hogy Istent fogja szolgálni és leszámol azokkal akikkel Dávid még szövetségben volt, de bosszút kíván tettük. Dávid meghalt, Adónia anyja, Bethsabé által megpróbálta Salamont befolyásolni. Salamon felismerte, hogy Adónia, Joáb, Sémei sok bosszúra alkalmas dolgot tettek, így meg kell halniuk, hogy Dávid akarata meglegyen. Isten meglátogatta Salamont megígérve, hogy apja miatt teljesíti egy kívánságát – bölcsességet kért, ami nagyon tetszet az Úrnak, így megadta és még gazdagságot és hírnevet is ígért neki. Megmutatkozott bölcsessége, amikor 2 parázna nő között tett igazságot, amikor egyiknek meghalt a gyermeke; azt mondta, hogy vágják ketté, az anya lemondott volna gyermekéről, ezért ő kapta meg. Josafát történetíró, Benája a seregek vezetője, Zábud tanácsosi tisztséget kapott. További rendelkezése: minden törzsnek egy évig a királyt kell szolgálnia; 3000 példabeszédet, 105 éneket szerzett; szövetséget kötött Hirámmal (Tirus királya); elkezdte építeni Jeruzsálemben a templomot, amit apja már elhatározott; oszlopcsarnokot, palotát építetett magának és feleségének (fáraó lánya) – Boáz és Jákin -nevű rézgömbökkel, fürdőmedencét. A templom felszentelése 14 napos ünnep volt, ahol Salamon elmondta imáját, megvallta, hogy csekélység a templom Istenhez képest (1Királyok8:27). Isten megerősítette Izraellel való szövetségét Salamonon keresztül. Séba királynéja is csodájára járt Salamon bölcsességének és vagyonának. Sok idegen népből[27] való felesége volt. Feleségei unszolására bálványtemplomokat[37] épített és Astoret, Milkám, Kámós isteneknek áldozott. Isten ezért kijelentette, hogy fiától el fogja venni az országot, csak egy kis terület felett lesz uralma. Ellenségek gyülekeztek Salamon ellen: Edomból[10] Hadád, Rézom, Jeroboám – Nébát fia , akinek 10 nemzetséget ígért Ahija próféta. Salamon meghalt.
Salamon fia, Roboám kemény kézzel kezdett uralkodni, azonban lázadás tört ki és csak Júda és Benjamin törzse maradt mellette. Bethlehemben kettéhasadt az oltár, Jeroboámhoz – aki Izrael 10 nemzetségén kezdett uralkodni – próféta ment figyelmeztetve, hogy ne legyen bálványimádó. A próféta Isten parancsára azonnal tovább ált, de egy öreg próféta mégis maradásra bírta; így egy oroszlán által tépettetett szét. Jeroboám nem hitt a prófétáknak, ezért a családjának meg kell halnia, csak Abiját – Jeroboám fia – fogják eltemetni, mert benne találtatott némi jó. Jeroboám halála után fia, Nádáb uralkodott. Roboám is bálványimádó [37] volt, ezért Egyiptom kifoszthatta.
Roboám fia, Abija uralkodott apja után Júdában, aki hasonló istentelenségeket folytatott. Majd annak fia, Asa visszafordította Jeruzsálemet Istenhez, hozzá végezte a szertartásokat. Asát fia, Josafát követte.
Izraelben Boása kiirtotta Jeroboám családját és holttestüket a csatatéren hagyta, Isten előtt gonoszul uralkodott. Fia, Ela 2 év uralkodás után családjával együtt Zimri által öletik meg. Omri és Tibni kettészakította Izraelt is. Omri fia, Akháb Baál-templomot[30] építtetett uralkodása idején.
Illés Isten parancsára bejelentette, hogy a bűnökért szárazságot hoz a népre; ezért a kijelentésért menekülnie kellett üldözői elől. Egy barlangban bújt el, ahol hollók táplálták Isten parancsára és forrás fakadt neki. A forrás kiszáradása után Sareptában egy özvegynél szállt meg, ahol csoda folytán sosem fogyott el az élelem. Illés feltámasztotta az özvegy fiát Istenhez könyörögve. Illést Isten visszaküldte a királyhoz, hogy gyűjtse egybe az Asera és Baál prófétáit a Kármel hegyén. Kijelentette, hogy az az igaz [[Isten] amelyik jelet ad: a próféták kiáltoztak, áldoztak, de nem kaptak választ; Illésnek imája válaszra késztette Istent, az Urat. Ezért Illés és hívei lemészárolták a különböző istenek prófétáit, és esőt ígért a megtisztított földnek. Jezabel királynő ezért ki akarta végeztetni, de Illésnek sikerült elmenekülni. Illés elkeseredett és a pusztában akart meghalni, de egy angyal táplálta, Isten pedig megmutatta erejét, amellyel támogatja őt. Isten újabb feladatokkal bízta meg, Elizeust a tanítványává rendelte. Ítéletet hirdetett a baáliták felett. Szíria felöl ellenség tört be Izraelbe, Isten prófétát küldött Akháb királyhoz, hogy a csatát meg fogja nyerni, amit az Úrnak köszönhet, éppen ezért térjen meg hozzá. Akháb nem fordult vissza az Istenhez, hanem szövetséget kötött a szíriabeliekkel; ezért Isten prófétája kijelentette, hogy Izraelt megverik majd az ellenségei. A király Nábóttól követelte, hogy adja el neki földjét, de az nem akart megválni tőle, ezért Jezabel felségárulással vádoltatta meg, amiért halálra ítélték; így Akháb megszerezte a földet. Isten parancsára Illés próféta feltárta ezt a cselszövést és Akháb családjának kiirtatását jelentette be; azonban a király bűnbánatot tartott[19], ezért Isten úgy határozott, hogy a szörnyű ítéletet csak Akháb fiának uralkodási idejében hajtja végre.
Josafát és Akháb összefogott Szíria ellen, de Mikeás (Jemla fia) a többi prófétával ellentétben vereséget jelzett előre, és kijelentette, hogy hazug lélek csalja meg a prófétákat. Ezért Mikeást bebörtönözték. Akháb halála után fia, Akházia kezdett uralkodni, aki hamar elfordult az Istentől a bálványokhoz[37]. Júdában Josafát fia, Jórám lépett uralomra.
Akházia kiesett egy erkélyből és súlyosan megsérült és lebetegedett, Baálzebubhoz küldte szolgáit segítségért; Illés kérte hogy ne tegye ezt, mert akkor meg fog halni. Akházia ezért szolgákat küldött Illésért, akiket tűz emésztett meg, de végül mégis elment hozzá. Akházia azonban meghalt, Jórám kezdett uralkodni Izraelen.
Illés felszállt a mennybe, lelke Elizeusra szállt. Elizeus csodákat tett, feltámasztott sokakat, ételt sokasított meg, gyógyításokat végzett, büntetéseket hajtott végre szerte Izraelben; segített Szíria elleni háborúban és győzelemről prófétált. Egy alkalommal tüzes lovasokat kapott segítségül egy város védelmében, akik megvakították a támadókat. A megmaradtakat visszaküldték Szíriába, akik többé nem indítottak portyákat Izrael ellen. Nagy éhínség gyötörte Izraelt, Elizeus azonban elmondta, hogy minden egy nap alatt meg fog változni. Istenelhitette a szír hadsereggel, hogy túlerő közelít feléjük, ezért mindent hátrahagyva elmenekültek, a zsidók pedig ráleltek az élelmükre. Elizeus a király özvegyét arra utasította, hogy készüljön Szamáriában hét év éhínségre. Ez beteljesült, így hinni kezdett a nép Istenben, Elizeus visszakapta a családja földjét.
A szír Benhadád király halála után Hazáel kezdett uralkodni, aki felfüggesztette a háborút. Jórám vezetése alatt Edom[10], Libna kiszakadt Júdából. Jórám után fia, Akházia kezdett uralkodni Jeruzsálemben, Júdában. Izraelben[13] Elizeus felkente Jéhut királynak, aki legyőzte Akhábot, Jézabel tetemét a kutyák ették meg, Jéhu kiirtotta az egész családot. Megölette a Baál-imádókat, lerombolta templomaikat, azonban ő maga aranyborjúknak áldozott. Jéhu fia, Joákház kezdett uralkodni Szamáriából. Júdában Athália fia, Joás puccsal vette át a hatalmat Jójada pap segítségével. Kötelezővé tették az adományozást, amiből a templomi karbantartásokat végezték. Szíria megtámadta Júdát, kitört egy lázadás, amiben megölték Jóást.
Izraelben Jóákház uralkodott gonoszul[6]; Szíria azonban uralma alá hajtotta őket. Izrael megtért látszólag az Úrhoz, ezért Isten erőt adott nekik a szírek kiűzésére, de ezután elfordultak tőle. Ezért Jóákháznak meg kellett halnia, fia – Joás – vette át a trónt. Őt fia, Jeroboám követte. Elizeus a halála előtt még megjósolta, hogy Szíriát csak háromszor verik meg; a holttestéhez zarándokolni kezdtek, mert csodákat tett.
Júdában Amósia kezdett uralkodni; igazságos, de a magaslatok bálványimádati helyeit nem pusztította el. Izraelben Jeroboám uralkodott, akit a Jónásnak mondott szózat alapján védett az Isten. Őket sok gonosz[6] király követett – például, Akházia király az Úr házának Istentől kapott elrendezését is megváltoztatta. Asszíria Izrael népét rabszolgának vitte el, Hóseás királyt börtönbe záratta. Szamáriába idegen népeket telepített le, akiket Isten megvert csapásokkal, ezért izraelita vallásra tértek át, de továbbra is áldoztak a bálványoknak is. Ezékiás uralma alatt újból az Urat kezdték szolgálni; azonban Asszíria adófizetője lett – még a templom falának borítását is átadták – de az asszír király csapatokat küldött, hogy teljesen megfossza autonómitásától. Ámós fia, Ésaiás prófétált az Isten általi szabadulásról, Jeruzsálemből fog származni a „maradák” (2Királyok19:31). Az asszír hadsereget az Úr angyala tizedelte éjszakánként, így kénytelen volt visszavonulni, de fiai megölték a trónért.
Ezékiás nagyon beteg lett, Isten még 15 életévet adományozott neki jóságáért. A babiloni követek előtt felfuvalkodott, ezért Isten a babiloniak által fogja Izraelt fogságba vinni. Fia, Manassé követte őt a trónon. Ő azonban mindenféle isteneknek és a mennyei seregeknek hódolt; ezért Isten Jeruzsálemet földig fogja rombolni. Fia Ammon is hasonlóan gonoszul uralkodott utána. Ammon fia, Jósiás kijavíttatta az Úr házát, újra felfedezték a mózesi törvényeket; istenkeresése miatt Hulda azt prófétálta, hogy a megígért pusztulás nem Jósiás uralkodása alatt fog bekövetkezni; a Bírák ideje óta először ünnepelték meg a pászkát. Egyiptom elleni háborúban azonban elesett – mivel Isten még mindig haragudott a népre, hogy mellőzte őt. Fiát, Jóákházt 3 hónapos uralkodás után a fáraó megölette; testvérét, Eliákimot kormányzóvá tette. Eliákimot Jóákimnak nevezték. Babilon és a környező népek a zsidók ellen összefogtak, de csak halála után fiát, Jóákint győzték le. Nabukodonozor a nép javát elhurcolta rabszolgának, rokona – Mettania, akit Sedékiásnak is neveztek és Jóákház testvére – lett a terület kormányzója, de hamar Nabukodonozor ellen fordult, aki ezért megostromolta, lerombolta Jeruzsálemet és kiirtotta családostul; Nabuzár-Adán fővezér[38] kezébe adta Jeruzsálemet és a templomot is, Gedália kapta meg az uralkodási jogot. Izmael fellázadt ellene, megölték és sok zsidó Egyiptomba költözött a babiloni uralom elől. Jóákin viszont kegyelmet kapott és kormányozhatta megmaradt népét.
.
Látomást kapott az Úrtól: Edom [10] kicsivé [39] válik majd és népek[27] támadnak rá, mivel Jákób[13] ellen vétkeztek, és ne legyenek ők sem vígak, amikor Júda nyomorúságának napja eljön. De, aki Sionon[40] van megszabadul, amíg Jákób lesz a tűz, Ézsau a pozdorja.
Amittai fiát, Jónást az Úr Ninivébe[41] küldi, hogy prófétálja annak Isten általi pusztulását, de ő Társzisz[42]-felé indul hajón, így nagy viharba kerül engedetlensége miatt. A hajósok sorsot vetnek, hogy megállapítsák: ki miatt érte őket ez a nagy csapás; Jónást tengerbe vetik és azonnal megszűnik a vihar, de Jónást lenyeli egy nagy hal. A 3. nap Jónás imát mond és megbánja tettét, ezért a hal kiköpi őt a partra. 3 nap alatt bejárja Ninivét prófétálva, hogy 40 nap múlva pusztul majd el; a város lakosai és királya is megrémülnek és engesztelő szertartásokat kezdenek el végezni, böjtölnek és felhagynak korábbi istentelenségeikkel. Az Úr úgy dönt, hogy nem pusztítja el a várost, ezért Jónás nagyon megharagszik, de leül a város határába, hogy megnézze, hogy végül mi is lesz Ninive sorsa. Az Úr tököt növeszt, hogy árnyékot adjon neki, de másnap kiszárítja azt. Ezért Jónás felháborodik, de az Isten kijelenti, hogy ha Jónás bosszankodik egy olyan dolog pusztulásáért, melyért ő semmit sem tett, az Isten is így sajnálna kipusztítani egy várost és annak lakosságát állataival együtt, melyért még fáradozott[43] is.
Képek:
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
...
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.