Szerkesztő:Kultkl1/próbalap1
From Wikipedia, the free encyclopedia
Marrakesh vagy Marrakech (/məˈrækɛʃ/ vagy /ˌmærəˈkɛʃ/;[2] Berber: Meṛṛakec; Arabic: مراكش) jelentős város az Afrika észak-nyugati részén fekvő Marokkóban. Az ország negyedik legnagyobb városa Casablanca, Rabat és Fes után; a közép-délnyugati Marrakesh-Tensift-El Haouz régió fővárosa. A hófedte Atlasz-hegység lábaitól északra fekszik, közúton Tangiertől 580 km-re délnyugatra, Rabattól 327 km-re délnyugatra, Casablanca-tól 239 km-re délre és Agadirtól 246 km-re északkeletre.
Marrakesh talán a legfontosabb Marokkó négy egykori birodalmi városa közül. A régiót berber földművesek lakták a neolitikumtól kezdve, de a tényleges várost 1062-ben alapította Abu Bakr ibn Umar törzsfőnök, Yusuf ibn Tashfin almorávid király unokatestvére. A 12. században, az almorávidák számos medreszét (iszlám iskola) és mecsetet építettek, melyek az andalúz építeszet nyomait viselik. A város vörös falainak - melyet Ali ibn Yusuf építtetett 1122 és 1123 között - és több más ebben a periódusban vörös homokkőből épült épületnek köszönhetően lett a város beceneve "Vörös Város" vagy "Ochre Város". Marrákes rohamosan növekedett és hamarosan Maghreb és a szub-szaharai Afrika kultúrális, vallási és kereskedelmi központjává vált. A Jemaa el-Fnaa máig Afrika legforgalmasabb tere.
A város egy időszakban hanyatlásnak indult, és Fes felülmúlta azt, de a korai 16. században ismét Marrákes lett a birodalom fővárosa. A város visszanyerte elsőbbségét a gazdag Szádi dinasztia szultánjainak Abu Abdallah al-Qaim-nak és Ahmad al-Mansur-nak az uralkodása alatt, akik a várost olyan pazar palotákkal gazdagították, mint az El Badi Palace (1578) és helyreállíttattak számos romos műemléket. A 17. század kezdetén a város népszerűvé vált a szufi zarándokok körében, mivel Marokkó hét védőszentje itt lett eltemetve. 1912-ben Marokkóban megalakult a Francia Protektorátus és T'hami El Glaoui lett Marrákes pasája, aki ezt a pozícióját megis tartotta szinte a protektorátus teljes időtartama alatt, amíg a pozíció meg nem szűnt Marokkó függetlensége és a Monarchia visszállítása által 1956-ban. 2009-ben Marrákes polgármestere Fatima Zahra Mansouri lett, aki a második női polgármester Marokkóban.
Mint sok más marokkói város, Marrákes is egy árusokkal és standjaikkal teli régi medinából és az azt határoló modern városrészekből áll; ezek közül a legkiemelkedőbb Gueliz. Napjainkban Marrákes Afrika egyik legforgalmasabb városa, amely jelentős gazdasági központként és turisztikai célpontként működik. A jelenlegi marokkói vezetés erősen támogatja a turizmust, a cél annak megduplázása és 20 millió látogatóra szert tenni 2020-ig. A gazdasági hanyatlás ellenére az ingatlan és hotel beruházások Marrákesben drámaian megnőttek a 21. században. A város különösen népszerű a franciák körében, számos francia híresség rendelkezik itt ingatlannal.
Marrákesben található Marokkó legnagyobb tradicionális berber piaca, közel 18 bazárral, melyek áruk széles skáláját kínálják a tradícionális berber szőnyegektől a modern elektronikai cikkekig. A lakosság számottevő hányada kézművességgel foglalkozik, akik termékeiket főként a turistáknak árulják.
Marrákest a Ménara Nemzetközi Repülőtér és a Marrákes nemzetközi vasútállomás szolgálja ki, mely a várost Casablanca-val és Észak-Marokkóval köti össze. Számos egyetem és iskola található Marrákesben, köztük a Cadi Ayyad Egyetem, valamint több futball klub, köztük a Najm de Marrakech, KAC Marrakech, Mouloudia de Marrakech és a Chez Ali Club de Marrakech. A Marrakesh Street Circuit ad otthont a Túraautó-világbajnokságnak, valamint az Auto GP és a FIA Formula 2 versenyeknek.