Szerkesztő:Milei.vencel/Ch
From Wikipedia, the free encyclopedia
A kínai építészet olyan építészeti stílust mutat be, amely évezredek alatt alakult ki Kínában, mielőtt elterjedt az egész kelet-ázsiai építészet befolyásolására. A stílus a korai császári időszakban történő megszilárdulása óta a kínai építészet szerkezeti elvei nagyrészt változatlanok maradtak, a fő változások csak a díszítő részletek. A Tang-dinasztiától kezdve a kínai építészet nagy hatással volt Japán, Korea, Mongólia és Vietnam építészeti stílusaira, és változó mértékben befolyásolja Délkelet- és Dél-Ázsia építészeti stílusait, beleértve Malajziát, Szingapúrt, Indonéziát, Thaiföldet, Laoszt, Kambodzsát és a Fülöp-szigeteket.[1][2][3][4][5]
A kínai építészetben a térgazdálkodásban és a technológiában ugyanazok a jellemzők fordulnak elő a magánházaktól a palotákig és templomokig.[6] Az építészet legismertebb és legjellegzetesebb példái az íves tetők, a pagodák, az udvari házak és a 6000 kilométer hosszú Nagy Fal.