Szerződésalapú programozás
From Wikipedia, the free encyclopedia
A szerződésalapú tervezés, más néven szerződésalapú programozás (angolul: design by contract, DbC) egy szoftvertervezési módszer.
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A szerződésalapú programozás előírja, hogy a szoftvertervezőknek meg kell határozniuk a szoftverkomponensek specifikációit, amelyek kiegészítik az absztrakt adattípusok meghatározását előfeltétellel, utófeltétellel és invariánssal. Ezen specifikációkat szerződéseknek nevezik, az üzleti szerződések feltételeivel és kötelezettségeivel való hasonlóságuk miatt.
A szerződésalapú megközelítés feltételezi, hogy minden olyan kliensösszetevő, amely egy szerverösszetevőn végrehajt egy műveletet, teljesíti az adott művelethez előírt feltételeket.
Ahol ez a feltételezés túl kockázatosnak tűnik (mint a többcsatornás vagy elosztott programozás esetében), ott fordított megközelítést alkalmaznak, vagyis a szerverösszetevő teszteli minden releváns előfeltétel fennállását (a kliensösszetevő kérésének feldolgozása előtt vagy közben), és megfelelő hibaüzenettel válaszol, ahol mégsem teljesül az előfeltétel.