Szilády Áron - Wikiwand
For faster navigation, this Iframe is preloading the Wikiwand page for Szilády Áron.

Szilády Áron

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szilády Áron
Szilády Áron portréja a Vasárnapi Ujságban
Született 1837. november 3.
Ságvár
Elhunyt 1922. március 20. (84 évesen)
Kiskunhalas
Nemzetisége magyar
Foglalkozása református lelkész,
irodalomtörténész,
nyelvész,
orientalista
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilády Áron témájú médiaállományokat.
Szilády Áron szobra Kiskunhalason. Szentgyörgyi István szobrászművész alkotása (1926)
Szilády Áron szobra Kiskunhalason. Szentgyörgyi István szobrászművész alkotása (1926)

Szilády Áron (Ságvár, 1837. november 3.Kiskunhalas, 1922. március 20.) református lelkész, irodalomtörténész, nyelvész, orientalista, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Családja

Édesanyja Magyar Zsófia, apja Szilády László. Édesapja református lelkész volt Ságváron. A család halasi származású volt, így apját itt is megválasztották lelkésznek. Ettől kezdve Szilády Áron gyermekkorát Halason töltötte. Öccse Szilády János is egyházi pályára lépett.

Életpályája

Gimnáziumi tanulmányait Kiskunhalason kezdte a helyi gimnáziumban, ahol latinul, görögül, franciául tanult és megismerkedett a héber nyelvvel is. A gimnázium első hat osztályának elvégzése után tanulmányait Nagykőrösön folytatta, ahol 1851 és 1853 között a gimnázium két felsőbb osztályát is elvégezte. Ekkor Arany János is tanította. Szilády itt németül, angolul és törökül is tanult. 1853 és 1858 között teológiát hallgatott Debrecenben. Egyre inkább az orientalista tudományok felé fordult, ezért tökéletesen megtanult héberül, arabul, törökül és perzsául. Megismerkedett az olasz nyelvvel és megtanult hollandul is. 1857-től, a török nyelv elsajátítása céljából Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában tartózkodott, majd 1858-ban került a göttingeni egyetemre tanulni, ahol hamar feltűnt briliáns nyelvtudásával és professzorai már a jövő orientalistáját látták benne.

Hazatérése után különböző helyeken volt református lelkész, majd apja halálakor, 1863-ban került Halasra, és haláláig itt élt. 1885-ben a dunamelléki református egyházkerület főjegyzője lett. 1865 és 1878 között Halas szabadelvű párti országgyűlési képviselője volt, és neki köszönhető a mai gimnázium felépítése. A város szellemi vezérének tartották.

Saját bevallása szerint 27 nyelven írt és olvasott. Sokat tett Kiskunhalas kulturális fejlesztéséért.

1867-ben lett a Kisfaludy Társaság tagja, de az egyre közismertebbé váló irodalomtörténész 1861-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1876-tól rendes tagja is volt. 1893-tól haláláig volt az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztője. 1896-ban a budapesti és a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták. Tudományos munkásságának fontos részét alkotta a magyar nép származásának vizsgálata, s e tekintetben a török eredet híve volt. Ezt a meggyőződését közel-keleti útjai is megerősítették.

A magánéletben komor, zárkózott embernek tartották, sőt a városban sokan elfordultak tőle „ridegsége” miatt. Egész életét a puritán egyszerűség jellemezte. Jól mutatja ezt öltözködése, szűkszavúsága, vagy az a tény, hogy beszédeit, előadásait soha nem vetette papírra.

Szilády Áron 1922. március 20-án hunyt el Kiskunhalason. Sírja a régi református temetőben található.

Művei

Szilády Áron
Szilády Áron

Irodalmi tevékenysége fordításai révén jelentős, de igazi tudományos elismerést nyelvészként szerzett. Szilágyi Sándorral és Salamon Ferenccel együtt 9 kötetben adta ki a Török-Magyarkori Okmánytárat I.,II.,III.IV.V.VI.VII., Budenz Józseffel és Szarvas Gáborral pedig a Nyelvemléktárat. A régi magyar irodalom egyik legjelesebb kutatójává vált, s nevéhez fűződik több 16. századi író (Tinódi Lantos Sebestyén, Ilosvai Selymes Péter, Balassi Bálint) műveinek kiadása.

Emlékezete

Emlékét Kiskunhalason a tiszteletére állított szobor valamint a nevét viselő református gimnázium és egy utca őrzi. Szülőfalujában, Ságváron a helyi általános iskola viseli a nevét.

Források

  • Magyar életrajzi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.)
  • Kiskunhalas helytörténeti monográfiája I. kötet. (szerk.: Janó Ákos) (Kiskunhalas, 1965.)
  • Bognár Zoltán: Szilády Áron. (Kiskunhalas, 1987.)
  • Ván Benjámin: Szilády Áron élete. Kiskunhalas, 2012.

Lásd még

Külső hivatkozások

{{bottomLinkPreText}} {{bottomLinkText}}
Szilády Áron
Listen to this article