![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/77/%25D0%2593%25D0%25B0%25D1%2581%25D1%2582%25D1%2580%25D0%25BE%25D1%2581%25D1%2582%25D0%25BE%25D0%25BC%25D0%25B0.jpg/640px-%25D0%2593%25D0%25B0%25D1%2581%25D1%2582%25D1%2580%25D0%25BE%25D1%2581%25D1%2582%25D0%25BE%25D0%25BC%25D0%25B0.jpg&w=640&q=50)
Sztóma (orvostudomány)
From Wikipedia, the free encyclopedia
A sztóma görög eredetű szó, szájadékot jelent, amelyet sebészeti eljárással a vékonybélen (ileostoma), a vastagbélen (colostoma), vagy a vizeletelvezető rendszeren (urostoma) ürülő tartalom elvezetése érdekében a hasfalon készítenek. Lehet ideiglenes vagy végleges kialakítású is. Ideiglenes sztómáról akkor beszélünk, ha kialakítása csak egy átmeneti (általában néhány hónapos) időtartamra történik. Végleges sztóma akkor válik szükségessé, amikor az adott betegség megoldására már egy később megváltoztathatatlan állapot jön létre.
Emésztőrendszeri sztóma kialakításának leggyakoribb okai lehetnek a daganatos végbél-megbetegedések, Crohn-betegség, colitis ulcerosa, gyulladásos bélbetegségek, bélelzáródások, baleseti sérülések és besugárzási hatások. A bél még egészséges részét ilyenkor a hasfalon kialakított nyíláson keresztül pár öltéssel a bőrhöz rögzítik. A bélnyálkahártyában nincsenek érzőidegek, ezért a kivezetett bélszakasz tapintásra nem fájdalmas.
A sztómából ürülő tartalom felfogására szolgál az ún. sztómazsák, amely öntapadó felülettel csatlakozik a bőrfelülethez.