Táltos
From Wikipedia, the free encyclopedia
A táltos vagy tátos, a magyar néphagyomány szerint egy olyan személy, aki rendelkezik természetfeletti erővel. A hiedelem szerinti tevékenysége összekapcsolja papi, orvosi, lélekgyógyász, szertartásvezető, bírói és jós szerepet.[1]
Nem tévesztendő össze a következővel: Sámán. |
Ez a szócikk magyar hiedelemvilág alakjáról szól. Hasonló címmel lásd még: Táltos (keresztnév). |
A táltosság többnyire veleszületett, nem tanulható, s nem tanítható. Elhívatás alapján történt. Egyes gyűjtések alapján viszont beavatás útján is táltos lehetett valaki.[2]
A táltos egyik legfontosabb jellemzője a „révület” volt. A révülés során távolról gyógyíthat vagy a lelke messzire szállhat, akár a csillagok közé. A révülés folyamatát legjobban és legpontosabban a „Mirkó királyfi” című székely népmesénk őrizte meg.
A legtöbb ismeretünk a táltosról Ipolyi Arnold római katolikus paptól származik, aki összegyűjtötte a népi hiedelmeket Magyar mitológia (1854) című könyvében. Ezek szerint a táltos már a magzati korban közvetlen kapcsolatban van a Jóistennel, itt kapja meg azt a „többletet”, ami születéskor fizikailag a többlet fogat vagy többlet ujjat jelent (vagy bármilyen többlet csontot). Sorsát az Isten eleve elrendelte, valamilyen célja van az életben, ez általában vagy a világ vagy a nemzet megmentése, fizikai vagy lelki értelemben. Táltos lehetett férfi vagy nő is, bárki, hiszen nem az emberek választották vagy oktatták, hanem úgy született. A néphit azt tartja, hogy sokáig szoptatják, csendes, szótlan gyermek, de korához képest rendkívül erős. Sorsforduló volt a hetedik életév, ha eddig ellopták a fogát, nem lett meg a képessége. Ha ebben a korban eltűnt a háztól, „elvitték a táltosok”.
Érdekes adalék, hogy a kereszténység hatására egyes legendák Jézus Krisztust az égi táltos néven emlegetik.[3] Szent László királyunkat gyakran emlegették mint „táltos király” táltos lovának a neve „Szög” volt.