A Tao-tö-csing,[1] (mandarin 'út-hatóerő-könyv'; hagyományos kínai: 道德經; egyszerűsített kínai: 道德经; magyar népszerű: Tao-tö-csing; pinjin hangsúlyjelekkel: Dàodéjīng; Wade-Giles: Tao Te Ching;[2]Dàodéjīng?*), illetve ahogy Weöres Sándor nyomán a mai magyar irodalom ismeri: Tao Te King –Az Út és Erény könyve az a könyv, amelyben a hagyomány szerint a filozófiai taoizmus megalapozójának tartott bölcs, Lao-ce(Laozi) könnyen megjegyezhető formában összegezte a tao(dao) szerinti élet tanításait. A könyv legfontosabb üzenete a követendő úttal, a taó(daó)val való harmónia keresésének keretbe foglalása. A könyvnek nincsen vallásos tartalma, amennyiben a tao(dao) követését nem tekintjük vallásnak. Valójában azonban magát a taó(daó)val való foglalatosságot természetvallásnak tartják, amely túlmutat isteneken és angyalokon, és a teremtő őserő törvényei szerinti életmódot tartja követendőnek.