Tendzin Gyaco
a 14. dalai láma / From Wikipedia, the free encyclopedia
Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco (olykor Gjaco átírással is), született Lhamo Donrup (tibeti: ལྷ་མོ་དོན་གྲུབ་; Wylie: Lha-mo Don-grub), (Takcer, 1935. július 6. –) a tizennegyedik dalai láma, a tibeti emigráns kormány egykori vezetője, akinek rezidenciája az indiai Dharamszala városában található. A karmapák mellett ő a tibetiek legfőbb spirituális vezetője, akit úgy is neveznek, hogy Gyalva rinpocse („drága győztes”) vagy Jise norbu („kívánságteljesítő drágakő”).[1][2] A tibeti buddhizmus felfogása szerint bódhiszattvaként tekintenek rá, aki - elődeihez hasonlóan - Avalókitésvara bódhiszattva megtestesüléseként (manifesztációjaként) született e világra.[3] Ő a tibeti buddhizmus gelug iskolájának vezetője,[4] amelyet formálisan a ganden tripa irányít. 1959-ben Tibet központi kormánya, a Ganden Podrang, ideiglenesen a dalai lámát bízta meg vezetői tisztséggel.[5][6] 1959. április 29-én a dalai láma felállította a Központi Tibeti Adminisztrációt, amely jelenleg Dharamszalában székel. 2011-ben a dalai láma teljes egészében visszavonult politikai tisztségétől, ezzel megkezdődött a demokratikus kormányzás.[7][8][9]
Tendzin Gyaco | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Lhamo Donrup |
Született | 1935. július 6. (88 éves) Takcer |
Szülei | Diki Tsering Choekyong Tsering |
Iskolái |
|
Munkássága | |
Vallás | buddhizmus |
Felekezet | tibeti buddhizmus gelug iskola |
Felavatás | 1950. november 17-én |
Tisztség | a tizennegyedik dalai láma |
Elődje | Tubten Gyaco |
Tendzin Gyaco aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tendzin Gyaco témájú médiaállományokat. |
Ez a szócikk Tendzin Gyacóról, a 14. dalai lámáról szól. Hasonló címmel lásd még: a dalai lámákról általában. |
Ebben a szócikkben a tibeti nevek magyaros átírásban szerepelnek. |
Tendzin Gyaco ötödik gyermekként született egy tizenhat gyermekes családba (csak hét érte meg a felnőttkort) Takcer faluban, amely ma a kínai Csinghaj tartományához tartozik.[10] Első nyelvként az amdói dialektust sajátította el. Kétéves korában ismerték el a 13. dalai láma tulkujaként, vagyis újjászületéseként. Tizenöt éves korában, 1950. november 17-én, egy hónappal a kínai hadsereg tibeti megszállása után dalai lámaként trónra lépett, ezzel a régió legfontosabb vallási vezetőjévé és politikai uralkodójává lett.[11]
1959-ben, egy sikertelen felkelést követően, a tibeti ellenállási mozgalom összeomlása után a dalai láma Indiába menekült. 1951-ben pekingi küldöttsége katonai nyomásra jóváhagyta a Tizenhétpontos egyezményt, amelynek következtében országa a Kínai Népköztársaság részévé vált.[12] Indiában emigráns kormányt állított föl. A 80 000 főt számláló menekültcsoporttal együtt, akik követték őt a száműzetésbe, Tendzin Gyaco igyekszik megőrizni a hagyományos tibeti oktatást és kultúrát. A kínai kormány, amely 1959-ben megszállta Tibetet, továbbra is úgy tekint rá, mint egy elavult teokratikus rendszer szimbólumára.[13]
Tendzin Gyaco gyakran értekezik világi és vallási vezetőkkel, filozófusokkal és tudósokkal, valamint tibeti buddhista tanításokat ad világszerte. Figyelme kiterjed a környezetvédelemre, a közgazdaságtanra, a női egyenjogúságra, az erőszakmentességre, a vallásközi párbeszédekre, a fizikára, a csillagászatra, a nyugati tudományokra és a kognitív idegtudományra.[14][15][16] Világszerte híres előadó, gyakran karizmatikus egyéniségként jellemzik.[17] Ő az első a dalai lámák sorában, aki nyugatra utazott, hogy a buddhista tanításokat hirdesse, és hangsúlyozza az etika és az egyetemes felelősségtudat, valamint a vallások közötti párbeszéd fontosságát. 1989-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat.[18] Sorban tüntették ki egyetemek és nemzetközi szervezetek elismerő címekkel és díjakkal, 2006-ban például tiszteletbeli kanadai állampolgárságot kapott,[19] 2007. október 7-én pedig az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusi Aranyéremmel tüntette ki.[20] A dalai láma Tibeten kívül több mint százötven tiszteletbeli címet és díjat kapott.[21]
A 14. dalai láma eddig hét alkalommal járt Magyarországon.[22] Legelőször 1982-ben, majd 1990-ben, 1992-ben, 1993-ban, 1996-ban, 2000-ben és 2010-ben.[23]