Tengeri népek
From Wikipedia, the free encyclopedia
A tengeri népek kifejezés az ókori népek két csoportját jelöli, akik tengeri portyázókként a keleti Mediterráneum partjain megtámadták Anatóliát, Ciprust, Levantét és Egyiptomot két hullámban (első és második tengeri koalíció), az i. e. 13–12. század fordulóján. A tengeri népek sikeresen taroltak le mindent maguk előtt, mígnem a XIX. dinasztia idejének végén, és különösen III. Ramszesz uralkodásának ötödik vagy nyolcadik évében elérte Egyiptomot a támadás. A fáraó sikeresen visszaverte az inváziót, a tengeri népek pedig szinte nyom nélkül eltűntek. E hosszú háborúskodásnak volt a része a történelem első ismert tengeri csatája. Ramszesz küzdelmeit az idegen támadókkal az uralkodó építkezésein nagyon jól dokumentálták az egyiptomi mesterek, de a tengeri népekkel kapcsolatos tudásunk nagy része általánosságban is elsősorban egyiptomi forrásokon alapszik.