Természetjog
From Wikipedia, the free encyclopedia
A természetjog (latin ius naturale vagy lex naturalis) a jogfilozófia egyik irányzata. Főként a jogi pozitivizmussal áll szemben.
A természetjog irányzata az ókorban alakult ki. A jog változását szorgalmazza, a fennálló jogrendszerrel szemben: alapállása tehát a kritika. [forrás?]
A természetjog azt tartja, hogy a természetből, Istenből, vagy az észből leszűrhető, a természet örök rendjén alapuló általános jogelvek összességét testesíti meg, ezért hívei magasabb rendűnek tartják a természetjogot a hatályos pozitív jognál.
A természetjog elfogadása a jog megkettőzését, az emberi eredetű pozitív joggal szemben egy örök, változatlan, helyes és igazságos, ezért magasabb rendű jog létezésének elismerését jelenti. Ez az emberi értelem segítségével felismerhető, érvényessége azonban nem az emberi vagy állami elismerésen alapul.
A természetjogász mindig két jogrendszert vesz figyelembe:
- a természetjogot, amely örök, változatlan, és a hatályos jog felett áll, illetve
- a pozitív jogot, amely maga a hatályos jog.
Azt vizsgálja, hogy a pozitív jogban mennyire érvényesülnek a természetjog szabályai.