Tien
From Wikipedia, the free encyclopedia
A tien (tian) a kínai mitológia, a filozófia és vallásosság egyik legfontosabb és legrégebbi fogalma, amely minden élet forrását, az eget jelenti. Az írásjegy és a fogalom már a Sang (Shang)-dinasztia idején megjelenik, ám ekkor a szerepét még a Sang-ti (Shangdi) töltötte be. Ezt a legfőbb isteni lényt a Csou (Zhou)-dinasztia első évszázadaiban váltotta fel, majd szorította ki a tien (tian) és vált a legfőbb isteni erővé, hatalommá végig a császárkor folyamán.
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll. |
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Gyors adatok
Átírási segédlet | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 天 |
Egyszerűsített kínai | 天 |
Mandarin pinjin | tiān |
Wade–Giles | t'ien1 |
Kantoni jűtphing | tin1 |
Koreai átírás | |
Hangul | 천 |
Handzsa | 天 |
Átdolgozott | cheon |
Japán átírás | |
Kana | てん |
Kandzsi | 天 |
Hepburn | ten |
Bezárás