Tirpitz (csatahajó)
német csatahajó a második világháborúban / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Tirpitz csatahajó a kéttagú Bismarck-osztály második egysége volt, mely hajókat a Kriegsmarine számára még a második világháború előtt kezdték el építeni. Nevét Alfred von Tirpitzről, a Császári Haditengerészetet (Kaiserliche Marine) kiépítő tengernagyról kapta. Építését 1936-ban kezdték meg, 1939-ben bocsátották vízre és 1941-ben adták át a haditengerészetnek. Testvérhajójához, a Bismarckhoz hasonlóan fő tüzérsége 8 darab 38 cm-es ágyúból, másodlagos tüzérsége pedig 12 darab 15 cm-es ágyúból állt. Az eltérő kaliberű lövegekből álló légvédelmi tüzérségét a háború előrehaladtával többször is megerősítették. A különböző módosítások révén 2000 tonnával vált nehezebbé a Bismarcknál, így a legnagyobb Európában épített csatahajónak számít.[1]
Tirpitz | |
A Tirpitz a Bogen-öbölben (Ofot-fjord) | |
Hajótípus | csatahajó (Schlachtschiff) |
Névadó | Alfred von Tirpitz |
Tulajdonos | Kriegsmarine |
Hajóosztály | Bismarck-osztály |
Pályafutása | |
Építő | Kriegsmarinewerft Wilhelmshaven, Wilhelmshaven |
Ára | 181 600 000 márka |
Építés kezdete | 1936. november 2. |
Vízre bocsátás | 1939. április 1. |
Szolgálatba állítás | 1941. február 25. |
Szolgálat vége | 1944. november 12. |
Sorsa | légitámadás következtében felborult (1944. 11. 12.), a háború után lebontották |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 41 700 t (standard) 45 950 t (konstrukciós) 53 500 t (max.) |
Hossz | 251 m (teljes) 241,6 m (vízvonalon) |
Szélesség | 36 m |
Merülés | 9,9 m (max.) 10,6 m (1944) |
Hajtómű | 12 gőzkazán, 3 BBC-gőzturbina 3 db háromszárnyú hajócsavar (∅ 4,7 m) |
Üzemanyag | olaj (max. 7831 t) |
Teljesítmény | 163 026 LE (119 905 kW) |
Sebesség | 30,8 csomó (57 km/h) |
Hatótávolság | 16 430 km 19 csomós sebesség mellett |
Fegyverzet | 8 × 38 cm L/52 ágyú (960 lövedék) 12 × 15 cm L/55 ágyú (1800) 16 × 10,5 cm L/65 Flak (6720) 16 × 3,7 cm L/83 Flak (32 000) 12-58 × 2 cm L/45 Flak (90 000) 8 × 53,3 cm-es torpedóvető cső (24 torpedó) |
Repülőgépek | 4 db Arado Ar 196 hidroplán |
Páncélzat | vízvonal: 170-315 mm citadella: 120-145 mm felső fedélzet: 50 mm fő páncélfedélzet: 80-120 mm keresztirányú válaszfalak: 45-220 mm torpedóválaszfalak: 45 mm fő lövegtornyok: 180-360 mm barbetták: 220-340 mm kis lövegtornyok: 40-100 mm elülső parancsnoki torony: 350 mm hátsó parancsnoki torony: 150 mm |
Legénység | 2065 fő (közte 103 tiszt) 1944-re: 2608 fő (108 tiszt) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tirpitz témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A próbajáratok 1941 elején való befejezése után rövid ideig a Balti-tengeren állomásozott, hogy a Kronstadtban lévő szovjet flotta kitörését megakadályozza. 1942 elején Norvégiába helyezték át, hogy elejét vegye egy esetleges brit partraszállásnak. Norvégiai állomásozásakor a Szovjetunióba tartó konvojok elfogására is tervezték bevetni, és ilyen szándékkal 1942-ben két alkalommal hajózott ki. A Tirpitz puszta létezésével hatalmas veszélyt jelentett a hajókaravánokra, ezáltal a Brit Királyi Haditengerészet (Royal Navy) arra kényszerült, hogy folyamatosan erős kíséretet biztosítson számukra a Jeges-tengeren.[2] Winston Churchill ezért 1942-ben a Royal Navy legfontosabb feladatának szabta meg az általa „Szörnyetegként” (The Beast) emlegetett csatahajó elpusztítását.
1943 szeptemberében a Scharnhorst csatahajóval együtt bombázta a Spitzbergákon lévő ellenséges pozíciókat. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a nehéztüzérségét támadó hadműveletben használta. Röviddel ezután kisméretű brit tengeralattjárók intéztek ellene támadást a kikötőhelyére behatolva, majd számos légitámadást hajtottak végre ellene, melyek némelyike kisebb-nagyobb kárt tett benne, de sérüléseit rendszeresen kijavították. 1944. november 12-én egy Avro Lancasterekből álló bombázókötelék 5,6 tonnás bombákkal hajtott végre támadást a legutóbbi akció okozta sérülések után már csak partvédelmi célokra használható csatahajó ellen. Két közvetlen és egy közvetett találat után a Tirpitz a sekély vízben erősen megdőlt, majd az egyik lőszerraktárának a felrobbanása után átfordult. A támadás során elhunytak számát 950 és 1204 közé teszik. A háborút követően, 1948 és 1957 között a hajó maradványait lebontották. A lebontásból hátramaradt, víz alatt található részei 2014 óta műemlékvédelem alatt állnak.