V. Alfonz aragóniai király
Nápoly, Szicília, Szardínia, Mallorca és Valencia királya (1416–1458) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Nagylelkű Alfonz (spanyolul: Alfonso el Magnánimo, katalánul: Alfons el Magnànim; Medina del Campo, Kasztíliai Királyság, 1396 körül – Nápoly, Nápolyi Királyság, 1458. június 27.), Aragónia és az Aragón Korona országainak királya (V. Alfonz néven) 1416 áprilisától, valamint Nápoly királya (I. Alfonz néven) 1442 júniusától 1458. június 27-én bekövetkezett haláláig.
Hasonló névvel lásd még: az V. Alfonz, az I. Alfonz és az Aragóniai Alfonz (egyértelműsítő lapokat). |
Nagylelkű Alfonz | |
Nagylelkű Alfonz fatáblás portréja (Jaume Mateu, 1427 körül) | |
Nápoly királya | |
I. Alfonz | |
Uralkodási ideje | |
1442. június 2. – 1458. június 27. | |
Elődje | René |
Utódja | I. Ferdinánd |
Aragónia királya | |
V. Alfonz | |
Uralkodási ideje | |
1416. április 22. – 1458. június 27. | |
Elődje | I. Ferdinánd |
Utódja | II. János |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Trastámara |
Született | 1396 körül Medina del Campo, Kasztíliai Királyság |
Elhunyt | 1458. június 27. (62 éves kora körül) Nápoly, Nápolyi Királyság |
Nyughelye | Santa María de Poblet-kolostor, Spanyolország |
Édesapja | I. Ferdinánd aragóniai király |
Édesanyja | Kasztíliai Eleonóra Urraca |
Házastársa | Kasztíliai Mária |
Gyermekei | Idősebb Ferdinánd I. Ferdinánd nápolyi király Eleonóra Diána rossanói hercegné Mária ferrarai őrgrófné |
Vallás | nyugati keresztény |
Nagylelkű Alfonz aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagylelkű Alfonz témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. Ferdinánd aragóniai király legidősebb fiaként született. Részt vett a Nápolyi Királyságért folyó trónharcokban III. Lajos, Anjou hercegével szemben a gyermektelen II. Johanna nápolyi királynő kijelölt örököseként, ám 1424-ben elvesztette azt. A nápolyi koronát végül 1442-ben tudta visszaszerezni Anjou Renétől, és ezzel újra létrejött a perszonálunió a két Szicíliai Királyság között a vecsernye után először.
Székhelyét Nápolyban rendezte be. Szövetségese lett többek között Szkander bégnek is, akit támogatott balkáni harcaiban az Oszmán Birodalommal szemben. Az itáliai reneszánsz lelkes támogatója volt mind a művészetek, mind az irodalom terén, emellett nagyfokú építkezéseket folytatott a Castel Nuovóban. Halálával aragóniai címeit öccse, János, míg nápolyi koronáját az 1440-ben törvényesített házasságon kívüli fia, Ferdinánd örökölte.