2002-es Eurovíziós Dalfesztivál

47. Eurovíziós Dalfesztivál, Észtország From Wikipedia, the free encyclopedia

2002-es Eurovíziós Dalfesztivál
Remove ads

A 2002-es Eurovíziós Dalfesztivál (angolul: Eurovision Song Contest 2002, franciául: Concours Eurovision de la chanson 2002, észtül: 2002. aasta Eurovisiooni lauluvõistlus) volt a negyvenhetedik Eurovíziós Dalfesztivál, melyet Észtországban rendeztek meg, mivel a 2001-es Eurovíziós Dalfesztivált az észt Tanel Padar, Dave Benton & 2XL Everybody című dala nyerte. Ez volt az első alkalom, hogy Észtországban és, hogy a Balti országok egyikében rendezték meg a dalfesztivált.

Gyors adatok

24 ország erősítette meg részvételét a dalfesztiválra, egy év kihagyás után térhetett vissza Ausztria, Belgium, Ciprus, Finnország, Macedónia, Románia és Svájc, míg Hollandia, Írország, Izland, Lengyelország, Norvégia és Portugália visszalépésre kényszerült.

A verseny győztese a Lettországot képviselő Marie N énekesnő lett, aki 176 pontot összegyűjtve nyerte meg a döntőt, az ország első győzelmét aratva. Az I Wanna című dal emellett öt országtól kapta meg a maximális 12 pontot.

Remove ads

A helyszín és a verseny témája

Az eljárás korai szakaszában a sajtóorgánumok a megfelelő helyszín hiányára és költségvetési aggályokra hivatkozva találgatni kezdtek, hogy az ETV műsorszolgáltató képes lesz-e a verseny házigazdája lenni; az aggodalmak azonban megszűntek, amikor az adománygyűjtő tevékenységek és az észt kormány közreműködése lehetővé tette számukra az esemény megrendezését.[1]

A verseny helyszínéül 2001 júliusában a Saku Suurhallt választották, ami november 1-jén nyitotta meg kapuit. Ez Észtország legnagyobb fedett arénája, amely 2001-ben épült, és körülbelül 10 000 fő befogadására alkalmas. Nevét az észt Saku sörfőzde és üdítőital-gyártó cégről kapta.

A verseny mottója A Modern Fairytale (Modern Tündérmese) volt; ez a téma a dalok előtt vetített képeslapokon is megjelent.

Remove ads

A résztvevők

Az előző évben végzett szabálymódosítás értelmében a "Négy Nagy", illetve a 2001-es Eurovíziós Dalfesztivál első tizenöt helyezettje, és az azt kihagyó hét ország vehetett részt ebben az évben. Így huszonkettő induló lett volna. Az EBU azonban felemelte a létszámot huszonnégyre, és felkérték a részvételre a 2001-ben tizenhatodik és tizenhetedik helyezett Izraelt és Portugáliát; utóbbi azonban ezt visszautasította, így a tizennyolcadik Lettország csatlakozhatott – és nyerte meg a versenyt később.[2]

Visszatért az előző évet kihagyni kényszerülő Ausztria, Belgium, Ciprus, Macedónia, Finnország, Románia és Svájc, és nem vehetett részt ebben az évben Hollandia, Írország, Izland, Lengyelország, Norvégia és Portugália. Összesen huszonnégy dal versenyzett Tallinnban.

Visszatérő előadók

Másodszor vett részt a versenyen a ciprusi Constantinos Christoforou. Korábban az 1996-os Eurovíziós Dalfesztiválon képviselte hazáját. A szintén Ciprust képviselő Philippos Constantinos pedig az 1995-ben a ciprusi versenyző, Alexandros Panayi vokalistájaként szerepelt az Eurovíziós Dalfesztiválon. A házigazda Észtországot képviselő Sahlene két évvel ezelőtt a svéd Charlotte Nilsson, az előző évben pedig a máltai Claudette Pace vokalistája volt. A román versenyző, Monica Anghel az 1996-os selejtezőben vett részt, ahonnan nem kvalifikálta magát a dalversenyre, sőt, utolsó helyezett lett.

További információk Előadó, Ország ...
Remove ads

A verseny

Észtország lett az első kelet-európai ország, amely otthont adhatott a dalfesztiválnak.

A versenyt az előző évben győztes Tanel Padar és Dave Benton nyitotta meg a nyertes dal előadásával. Ezután a műsorvezetők élőben kapcsolták a versenyt nagykivetítőn közvetítő Tallinn, Hamburg, Granada és London utcáira. A tizenkettedik dal utáni szünetben a két műsorvezető adott elő A Little Story in the Music címmel egy dalt, míg a dalok után szünetben a Runo Dance Company szórakoztatta a közönséget.

A német Corinna May személyében először vett részt a versenyen egy vak énekesnő. 1999-ben már megnyerte a német nemzeti döntőt, de akkor a győzelmet követően kizárták miután daláról kiderült, hogy már korábban megjelent, így nem felelt meg a szabályoknak.[3] Érdekesség, hogy az észt versenyző színpadra lépés előtt összekeverte a mikrofonját egyik háttérénekesének mikrofonjával. Következésképpen a háttérének egy percnyi hírnévvel bírt, míg Sahlene hangját alig lehetett hallani. Ennek ellenére végül az Egyesült Királysággal holtversenyben harmadik helyen végzett.

Spanyolországban először rendezték meg az Operación Triunfo elnevezésű, a Megasztárhoz hasonló tehetségkutató műsort, melynek győztese képviselhette az országot, a többi helyezett pedig háttérénekes volt. Ennek megfelelően óriási várakozás előzte meg a versenyt az országban. Végül a jónak mondható, de a várakozásokat alulmúló hetedik helyen végeztek.

A szavazás

A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.

Előzetesen esélyesnek tartották Svédország, Németország és Dánia dalát, de mindegyik rosszabbul teljesített a vártnál. Sőt, Dánia majdnem negyven év versenyzés után először végzett az utolsó helyen.

A szavazás izgalmasan alakult, meglepetésre Málta és Lettország haladt fej-fej mellett. Végül Lettország zárt az élen, első győzelmét aratva ezzel. Így a 2000-ben debütáló ország már a harmadik próbálkozásán sikerrel járt.

Remove ads

Eredmények

További információk #, Ország ...
Remove ads

Ponttáblázat

További információk Piros: Telefonos szavazás Kék: Zsűri; Lila: 50%-50%, Szavazók ...

12 pontos országok

Az alábbi országok kaptak 12 pontot:

Remove ads

A szavazás és a nemzetközi közvetítések

Pontbejelentők

A pontbejelentők között ezúttal is több korábbi versenyző volt: a dán Signe Svendsen (2000), a finn Marion Rung (1962, 1973), a francia Marie Myriam (1977) és a szlovén Nuša Derenda (2001).

  1.  CiprusMelani Steliou
  2.  Egyesült KirályságColin Berry
  3.  AusztriaDodo Roscic
  4.  GörögországAlexis Kostalas
  5.  SpanyolországAnne Igartiburu
  6.  HorvátországDuško Ćurlić
  7.  OroszországArina Sharapova
  8.  ÉsztországIlomai Küttim
  9.  MacedóniaBiljana Debarlieva
  10.  IzraelMichal Zo'aretz
  11.  SvájcDiana Jörg
  12.  SvédországKristin Kaspersen
  1.  FinnországMarion Rung
  2.  DániaSigne Svendsen
  3.  Bosznia-HercegovinaLyudmyla Hariv
  4.  BelgiumGeena Lisa Peeters
  5.  FranciaországMarie Myriam
  6.  NémetországAxel Bulthaupt
  7.  TörökországMeltem Ersan Yazgan
  8.  MáltaYvette Portelli
  9.  RomániaLeonard Miron
  10.  SzlovéniaNuša Derenda
  11.  LettországĒriks Niedra
  12.  LitvániaLoreta Tarozaitė
Remove ads

Térkép

Thumb
  Részt vevő országok
  Országok, melyek korábban részt vettek, de ebben az évben nem

Források

További információk

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Remove ads