2008-as ausztriai parlamenti választás
From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A 2008-as ausztriai parlamenti választást szeptember 28-án tartották.[1] A Nemzeti Tanács – az osztrák parlament alsóháza – 183 tagját választották meg. A választás egy előrehozott választás volt, miután az Osztrák Néppárt (ÖVP) kilépett a Szociáldemokrata Párttal (SPÖ) kötött közös kormánykoalícióból az év júliusában.[2] A kormánypártok felé érzett elégedetlenség következtében több közvéleménykutatás a kisebb pártok előretörését jósolta, melyek között volt olyan eredmény, mely akár hét párt bejutását is jelentette volna a Nemzeti Tanácsba.[3][4][5][6]
| ||||||
| Összesen 183 mandátum
92 szükséges a többséghez | ||||||
| ←2006 | 2013→ | |||||
.jpg) |
 |
 | ||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Párt vezetője | Werner Faymann | Wilhelm Molterer | Heinz-Christian Strache | |||
| Párt | SPÖ | ÖVP | FPÖ | |||
| Választás előtt | 68 | 66 | 21 | |||
| Választás után | 57 | 51 | 34 | |||
| Változás |  11 |
15 |
 13 | |||
| Szavazatok | 1 430 206 | 1 269 656 | 857 029 | |||
| % | 29,3% | 26,0% | 17,5% | |||
| Változás | 6,1 |
8,3 |
6,5 | |||
.JPG) |
 | |||||
| Párt vezetője | Jörg Haider | Alexander Van der Bellen | ||||
| Párt | BZÖ | Zöldek | ||||
| Választás előtt | 7 | 21 | ||||
| Választás után | 21 | 20 | ||||
| Változás | 14 |
1 | ||||
| Szavazatok | 522 933 | 509 936 | ||||
| % | 10,7 | 10,4 | ||||
| Változás | 6,6 |
0,6 | ||||
|
Térképen:
| ||||||
| Miniszterelnök a választás előtt: | Miniszterelnök a választás után: | |||||
Az SPÖ és ÖVP az addigi történelmének legrosszabb eredményét érte el, 6,1 és 8,3 százalékpontnyi szavazatot veszítve az előző választáshoz képest. Az elveszített szavazatok nagy részét az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) és a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) szerezte. A Zöldek minimálisan teljesítettek gyengébben az előző választáshoz képest, míg a Liberális Fórum és a Polgári Fórum nem érték el a mandátumszerzéshez szükséges 4%-os küszöböt. Az eredmény a jobboldali populista és euroszkeptikus pártok előretörését mutatja.[7]
A választásokat követően Wilhelm Molterer lemondott az ÖVP vezetéséről, helyére Josef Pröll került, a Zöld Párt vezetőségében Alexander Van der Bellent pedig Eva Glawischnig váltotta. A Liberális Fórum alapítója, Heide Schmidt és fő finanszírozója, Hans-Peter Haselsteiner is visszavonult a politikából, miután a pártnak nem sikerült mandátumot szereznie. Kevesebb, mint két héttel a választás után Jörg Haider, a BZÖ vezetője és Karintia kormányzója autóbalesetben életét vesztette.
2008. november 23-án az SPÖ és az ÖVP megegyezett, hogy koalíciót kötnek, ennek következtében Heinz Fischer elnök beiktatta az első Faymann-kormányt 2008. december 2-án.
Remove ads
Háttér
2007. január 11-én az SPÖ–ÖVP nagykoalíciós Gusenbauer-kormány beiktatásra került. Az újonnan alakult kormányt már a kezdetektől erős kritika érte az ellenzék és a baloldali SPÖ-szavazók köreiből, amiért nem sikerült a koalíciós tárgyalások során keresztülvinni azokat az ígéreteket, melyeket a választási kampányban tettek.
Az SPÖ népszerűsége a választást követően szinte azonnal csökkenni kezdett. A kormány számos fontos kérdésben nem tudott megegyezni: az SPÖ előrehozott adóreformot követelt, amivel az ÖVP nem értett egyet,[8] az infláció által sújtott háztartásoknak nyújtandó 100 eurós adókedvezmény javaslatát is elutasította az ÖVP,[9] továbbá a sürgősen szükséges egészségügyi reformmal kapcsolatban sem volt egyetértés a kormánypártok között.[10]
A 2008-as tiroli önkormányzati választáson a Fritz Dinkhauser által frissen alapított Polgári Fórum a második helyet szerezte meg, az ÖVP és SPÖ rendkívül visszaesett. Ezt követően a Gusenbauerral szembeni kritika olyan mértékben erősödött fel az SPÖ-n belül, hogy Werner Faymannt nevezték ki az új pártvezetőnek. Az akkori tervek szerint Gusenbauer maradt volna a párt jelöltje az akkor tervezett 2010-es választásokon.[11]
2008. június 26-án Faymann és Gusenbauer levelet írt a vezető osztrák bulvárlap, a Kronen Zeitung szerkesztőjének, amelyben kifejtették, hogy fontos EU-s témákban, mint az akkor már ratifikált lisszaboni szerződés utáni szerződésekről, vagy Törökország uniós csatlakozásáról népszavazások kiírását támogatják. Mindezt a pártvezetőséggel, vagy a koalíciós partner ÖVP-vel való egyeztetés nélkül tették, és a lépést külsőleg az euroszkeptikus Kronen Zeitunghoz való igazodásként értékelték.[12] 2008. július 7-én Wilhelm Molterer, az ÖVP vezetője kijelentette, hogy nem képes tovább közös munkára az SPÖ-vel, indokként felsorolva a párt Európai Unióhoz való hozzáállásának változását és a társelnöki rendszert, mely szerinte tovább nehezítette volna a koalíciós munkát.
Az előrehozott választásokat 2008. július 9-i parlamenti ülésen hirdették meg az SPÖ, az ÖVP és a Zöldek közös határozata alapján, melyet az FPÖ és a BZÖ is támogatott.[13] A választás dátumát, 2008. szeptember 28-át másnap erősítette meg a kormány és a főbizottság.[14] A kormány Ausztria történelmének eddigi harmadik legrövidebb ciklusát töltötte be (1970–1971 és 1994–1995 után).
Kampánytémák
A 2008-as ausztriai parlamenti választás fő kampánytémái közé tartozott az infláció, a növekvő árak, a közlekedés, az Európai Unióhoz való viszonyulás, az oktatás, az Austrian Airlines privatizációja és a Kronen Zeitung szerepe.
Remove ads
A választási rendszer
2007. július 1-től hatályba lépett az osztrák választási törvény azon módosítása, miszerint 18 helyett már 16 éves kortól lehetséges szavazni, továbbá 19 helyett már 18 éves kortól lehet indulni a választáson.[15] A levélszavazatok leadása és kérvényezése is egyszerűbbé vált, továbbá a kormányzási időszakot négyről öt évre növelték. Az előző választással ellentétben egy pártnak minden tartományban ugyanazzal a névvel kellett indulnia. Erre 2006-ban ellenpélda volt a BZÖ, amely Karintiában más néven indult, mint Ausztria más tartományaiban.[16]
A Nemzeti Tanács 183 tagját nyílt listás, arányos rendszerben választják, kilenc választókerületben, és 39 alválasztókerületben. A választókerületeket a tartományi rendszer alapján alakították ki, és különböző számú képviselőt delegálnak, 7 és 36 között. Az alválasztókerületek szintjén a Hare-kvóta, szövetségi szinten pedig a D’Hondt-módszer alapján osztják szét a mandátumokat. A küszöb 4 százalék, illetve egy mandátum valamelyik alválasztókerületben. A szavazók három preferenciaszavazatot adhatnak le, a szövetségi, az állami és a választókörzeti szinten.
Remove ads
Induló pártok
A választáson a 2006-ban a Nemzeti Tanácsba jutott pártok mindegyike elindult, továbbá egyéb pártok és mozgalmak is, akár országos, akár tartományi szinten.
A Nemzeti Tanácsban korábban képviselt pártok
Más indulók
- LiF: Liberales Forum – (Liberális Fórum)
- FRITZ: Liste Fritz Dinkhauser − Bürgerforum Tirol – (Fritz Dinkhauser listája – Tiroli Polgári Fórum)
- KPÖ: Kommunistische Partei Österreichs – (Osztrák Kommunista Párt)
- RETTÖ: Unabhängige Bürgerinitiative Rettet Österreich – (Független Polgári Kezdeményezés Megmenti Ausztriát)
- DC: Die Christen – (A Keresztények)
Csak tartományi szinten indulók
- Linke – (Bal), kizárólag Burgenland, Salzburg, Tirol, Felső-Ausztria tartományokban és Bécsben indult
- TRP: Tierrechtspartei – (Az Állati Jogok Pártja), csak Bécsben indult
- Karlheinz Klement listája, csak Karintia tartományban indult
- Liste Stark – (Erős Lista), kizárólag Karintia tartományban indult
Eredmények
Ausztriában a szavazás napján 6 333 109 volt szavazásra jogosultak száma, ebből 4 990 952 leadott szavazatot számoltak össze, melyből 103 643 (a leadott szavazatok 2,08%-a) volt érvénytelen. A megszámlált szavazatok száma 78,81%-os részvételi arányra következtet. A részletes eredmények a következőek:[17]
Tartományok szerint
Remove ads
Jegyzetek
Fordítás
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads