2015-ös spanyolországi általános választás

2015. december 20-án Spanyolországban általános választást tartottak.^[1] Az országban mintegy 36,5 millió ember bír szavazójoggal; ők ezen a napon megválasztották a képviselőház 350 tagját és 208 szenátort.^[2] (A 266 tagú Szenátus fennmaradó 58 tagját a regionális parlamentek delegálják.^[3]) A választáson részt vevő négy jelentős párt: a Mariano Rajoy miniszterelnök vezette Néppárt, a Szocialista Párt, amely négy éve elvesztette a hatalmat, valamint két új csoportosulás, a baloldali Unidos Podemos és a főleg Katalóniában aktív Ciudadanos volt.^[4] A választáson a Néppárt szerezte a legtöbb mandátumot, de 28,7%-os eredményével nem ért el abszolút többséget.^[5] A választásokat követő koalíciós tárgyalások nem jártak sikerrel, így a király 2016. június 26-ra új választásokat írt ki.^[6]

Pártok

A 2015-ös választás során gyengült a két nagy párt (a Néppárt és a Spanyol Szocialista Munkáspárt) dominanciája. A résztvevők közt megjelent két új csoportosulás, az Unidos Podemos és a Ciudadanos.

Rajoy

Néppárt

A Néppárt vezetője a hivatalban lévő miniszterelnök, a választások idején 60 éves Mariano Rajoy volt. Rajoy veterán politikus, aki a párt listavezetője volt 2004-ben, 2008-ban és 2011-ben is^[7]

A párt választási programjában szerepel:

• Egy Nemzeti Közoktatási Megállapodás megkötése; kétéves, fizetett szakmai gyakorlat a tanárok számára;
• Nemzeti Szegénységellenes Stratégia; évi 2000 eurós különsegély kiskorú anyáknak; nemzeti terv az egészségügyi várólisták redukálására;
• Nyugdíjreform;
• A nemzetbiztonsági törvény módosítása;
• A választójogi törvény módosítása.^[4]

Sánchez

Spanyol Szocialista Munkáspárt

A Spanyol Szocialista Munkáspárt miniszterelnök-jelöltje a 43 éves Pedro Sánchez volt, akit 2014-ben választottak meg a párt élére. Azelőtt Sánchez szinte teljesen ismeretlen volt a spanyol politikai életben.^[7]

A szocialista párt választási programjának főbb pontjai:

• A közoktatás kiterjesztése a 0-3 és a 16-18 éves korosztályra; rövid távon a GDP 5%-ának, hosszú távon 7%-ának az oktatásra fordítása (szemben a jelenlegi 4%-kal); a vallás, mint iskolai tantárgy eltörlése és helyette az állampolgári ismeretek bevezetése;
• 2-4 hetes apasági szabadság; a létminimumhoz szükséges jövedelem garantálása; törvény az egyenlő bérezésről; a szociális jogok alkotmányba foglalása;
• A kultúrcikkek áfájának 10%-ra csökkentése; 15%-os minimális társasági adó
• A nemzetbiztonsági törvény visszavonása; a terrorizmusellenes intézkedések fokozása;
• Többnyelvűség a Szenátusban.^[4]

Iglesias

Unidos Podemos

A baloldali ' Unidos Podemos (vagy egyszerűen csak Podemos) miniszterelnök-jelöltje a 37 éves Pablo Iglesias. Iglesias pártja 2011-ben a gazdasági helyzettel elégedetlen tömegek mozgalmaként indult, és párttá alakulva 5 képviselői helyet szerzett a 2014-es európai parlamenti választásokon.^[7]

A Podemos választási célkitűzései

• Ingyenes bölcsődei ellátás; a tanárok kötelező tanítási óraszámának csökkentése; az osztálylétszámok csökkentése;
• 600 eurós minimálbér; 16 hetes apasági és anyasági szabadság; nemzeti gyermekszegénység-ellenes megállapodás; a szociális jogok alkotmányba foglalása;
• Nyugdíjreform;
• A nemzetbiztonsági törvény visszavonása; a honvédelem demokratikus kontrollja;
• Az államháztartási deficitet korlátozó törvény visszavonása.^[4]

A másik három nagy párttal ellentétben A Podemos támogatja a katalán függetlenségről szóló népszavazás kiírását.^[8]

Rivera

Ciudadanos

A Ciudadanos élén a katalán Albert Rivera állt. A 36 éves politikus 2006 óta tagja a katalán regionális parlamentnek. Politikájának középpontjában Spanyolország egységének fenntartása áll a katalán függetlenségi mozgalommal szemben.^[7]

• Többnyelvű oktatás (spanyol és angol vagy spanyol, angol és a regionális nyelv); szakmai gyakorlat a tanárjelölteknek;
• Fizetéskiegészítés a legalacsonyabb bérűek számára; a szociális jogok alkotmányba foglalása; 26 hetes gyermekgondozási szabadság (a két szülő közt elosztva);
• Kétkulcsos ÁFA (18% és 7%); 20%-os minimális társaságiadó-kulcs;
• Független katonai igazságszolgáltatás;
• Alkotmánymódosítás az adatvédelemről.^[4]

Eredmények

Képviselőház

A 350 képviselőházi helyből a legtöbbet, 123-at, a Néppárt nyert el, de ez alatta marad az abszolút többséghez szükséges 176 helynek, így a várakozások szerint koalíciós kormány alakul. A második helyen a szocialisták végeztek, ők 90 képviselői hellyel rendelkeznek. A Podemos 69 képviselővel harmadik, a Ciudadanos 40 hellyel negyedik lett. Az Unidad Popular mindössze két képviselőt juttatott a parlamentbe. A fennmaradó 26 helyen kisebb pártok osztoztak. A leadott szavazatok számát tekintve is a Néppárt végzett az első helyen 7,2 millió szavazattal. A szocialisták 5,5 millió szavazatot kaptak. A Podemosra 5,2 millió, a Ciudadanosra 3,5 millió ember szavazott. Összesen 25,3 millió érvényes szavazatot adtak le.^[9] A választójogosultak száma 36,5 millió.^[2]

Szenátus

A 208 közvetlenül megválasztott szenátor közül 124 a Néppárt képviselője, ezzel a miniszterelnök pártja abszolút többséget szerzett a Szenátusban. A második helyen a szocialisták végeztek 47 szenátusi hellyel, míg a Podemos 16 szenátort küldhet a felsőházba. A fennmaradó 21 helyen hat kisebb párt illetve választási szövetség osztozik. A négy évvel korábbi választásokhoz képest a Néppárt és a Spanyol Szocialista Munkáspárt pozíciója is enyhén gyengült a kisebb pártok javára.^[10]

Koalíciós tárgyalások

Mivel a választáson egyik párt sem szerzett abszolút többséget, a pártok koalíciós tárgyalásokat kezdtek. A tárgyalások során a szocialista Pedro Sánchez elutasította, hogy pártja támogasson egy olyan kormányt, amelyet a jelenlegi miniszterelnök, a néppárti Mariano Rajoy vezetne. Albert Rivera, a Ciudadanos vezetője azt javasolta, alakuljon hárompárti koalíció a Podemos kizárásával, mert az (a katalán függetlenségi népszavazás támogatása révén) „fel akarja oszlatni Spanyolországot”.^[8] A hárompárti koalíció végül nem jött létre, és a szocialisták sem tudtak megegyezni a Podemosszal, így végül a király 2016. június 26-ra új választásokat írt ki.^[6]