2020-as montenegrói parlamenti választások
From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
2020. augusztus 30-án parlamenti választásokat tartottak Montenegróban. Az első többpárti választás óta ez volt a 11. alkalom az ország területén, és az ötödik a 2006-os függetlenné válás óta. A parlamentnek mind a 91 tagját ezen a választáson választották meg. A Covid19-pandémia miatt nagy elővigyázatossággal tartották meg az eseményt.
A választások előtti időszakban az ország lakossága nagyon meg volt osztva. A kormányzópárt körüli korrupciós ügyek miatt 2019-ben kormányellenes tüntetések voltak az országban, miközben a vallásszabadságot érintő törvényi változtatások miatt újabb tüntetéshullám indult. Nemzetközi megfigyelők szerint a választásokon igazi versenyhelyzet volt, de a kormánypárt sokat nyert a tisztviselők kormányközelisége és a média elfogultsága miatt.
A választást az ellenzéki pártok nyerték meg, és ezzel vége szakadt a többpártrendszer bevezetése óta folyamatosan vezető Szocialisták Demokratikus Pártájának a regnálásának. Másnap, augusztus 31-én három ellenzéki párt, a Montenegró Jövőjéért, a Nemzetünk Békéje és a Fehéren Feketén vezetője megállapodott egy szakértői kormány megalakításáról és az EU-hoz történő csatlakozás folytatásáról.
Remove ads
Előzmények
A 2016-os választások után a montenegrói ellenzék kollektíven bojkottálta a parlament üléseit. 2017. januárban a 81 képviselő közül 39 nem vett részt a parlamenti munkában, és azt követelték, hogy legkésőbb 2018-ban tartsanak előrehozott választásokat, legkésőbb az elnökválasztással egyszerre.[1][2]
2016-ban a kormányzó Szocialisták Demokrata Pártjának elnökhelyettesét, Svetozar Marovićot hosszú távú, szülővárosát, Budvát érintő korrupciós ügyek miatt letartóztatták, és az ügyészség úgy jellemezte őt, mint a „budvai bűnbanda feje”. Ezt később megtámadta a bíróság előtt. Ezután a szomszédos Szerbia fővárosába, Belgrádba repült, ahol állítólag kezeltette magát, és oda áttelepedett. Montenegró több alkalommal kérte a kiadatását Szerbiától.[3] 2020 augusztusában Belgrádba történt elrepülése óta először beszélt Marović a médiával. Azzal vádolta a pártja vezetését, hogy korrupciós pénzekből finanszírozták magukat, pártokráciával, nepotizmussal és autokratizmussal vádolta a vezetést. Đukanović elnökről azt mondta, ő irányította a korrupciós eljárást, ami ellene és a családtagjai ellen zajlik.[4]
2018. júniusban az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája választási reformokat sürgetett Montenegróban, a választás lebonyolításában pedig több együttműködést, pártatlanságot és professzionalizmust sürgetett.[5]
A DPS vezette kormányon belüli korrupció elleni tüntetések 2019. februárban kezdődtek, miután olyan dokumentumok és felvételek kerültek nyilvánosságra, melyeken vezető tisztviselők fogadnak el forrásokat. Március 30-án mind a 39 ellenzéki képviselő aláírta a „Jövő megállapodását”, melyet a tüntető szervezetek javasoltak. Ebben megfogadták, hogy amennyiben helytelennek tartják a lebonyolítást, bojkottálják a 2020-as választásokat. 2020 májusban a tüntető szervezetek és néhány ellenzéki párt a választások bojkottját szorgalmazta, mert azokat nem tiszta körülmények között rendezik meg.[6]
Az EU által támogatott, a kormány és az ellenzéki pártok által delegált tagokból álló tanács választási rendszert érintő reformjavaslata 2019. decemberben elbukott, mert az ellenzék a kormánynak a vallásszabadságot átíró, ellentmondásos törvényjavaslatát elfogadták. Azzal vádolták a kormányt, hogy tovább fűti az etnikai ellentéteket és zavargásokat.[7] 2019 december végén újabb tüntetéshullám indult, mert az újonnan elfogadott törvény „de jure” átadja a templomok és más épületek tulajdonjogát az államnak, és elveszi ezeket a Szerb Ortodox Egyháztól.[8][9]
A Freedom House politikai jogokról és polgári szabadságról szóló 2020 májusi jelentése Montenegrót hibrid rezsimként jellemezte, mert csökken a kormányzás, az igazságszolgáltatás és a médiaszabadság szintje. A Freedom House szerint az elmúlt években nőtt az állam szerepe, a régóta hatalmon lévő elnök és miniszterelnök pedig egy erős ember képére alapított rendszerben összpontosítja a hatalmat, és így 2003 óta először Montenegrót nem tekintették demokráciának. A jelentés kiemeli az egyenlőtlen választási rendszert, az igazságszolgáltatás függetlenségét negatívan befolyásoló eseményeket, a média szabadságnak a fokát és a meg nem oldott korrupciós ügyek sorozatát, mely a DPS körül van. Az ellenzék, a kormánytól távol álló szervezetek és az EU követelései ellenére a választási eljárást ellenőrző szervezetek de facto még mindig a kormányzó pártkoalíció ellenőrzése alatt állnak.[10][11][12]
Remove ads
Választási rendszer
Montenegró parlamentjének 81 helyét országos, zárt listákról arányosítva 3%-os bejutási küszöbbel d'Hondt módszerrel osztják el. Ez alól azok a nemzeti kisebbségek kapnak felmentést, akiknek egy körzetben nagyobb az arányuk, mint 15%. Ekkor a bejutási küszöb 0,7%, és legfeljebb 3 helyet szerezhetnek.[13] A horvátokra egy olyan speciális szabály vonatkozik, hogy amennyiben nem érnek el 0,7%-t, de egy jelölt legalább a szavazatok 0,35%-át megszerzi, akkor a legtöbb szavazatot kapott jelölt mandátumhoz jut.[14]
Remove ads
Kampány
2019. május 1-én a Szocialista Néppárt (SP), az Egyesült Montenegró (UCG), a Munkáspárt (RP) és a parlamentben lévő függetlenek megállapodtak, hogy egy mindent átfogó szövetséget alkotnak, melynek Mindenki Javára lesz a neve.[15][16] A szövetségnek még a választások előtt vége lett. 2020-ban a tagpártok úgy döntöttek, hogy csatlakoznak a jobboldali Demokrata Fronttal (DF) közös szövetséghez, melynek Montenegró Jövője lett a neve,[17] és ehhez több kisebb politikai csoport is csatlakozott, mint az Igazi Montenegró, az Egység Demokrata Pártja (DSJ), a Demokratikus Szerb Párt (DS) és a Montenegrói Jugoszláv Kommunista Párt (JKP).[18]
2020. július 11-én az URA Polgári Mozgalom úgy döntött, egymaga indul, és a Feketén Fehéren pártszövetséget képviseli, ahol olyan függetlenek indultak a vezető helyekért, mint Milka Tadić újságíró, aktivista, egyetemi professzorok, polgári és nem kormányhoz köthető aktivisták, a listavezető pedig Dritan Abazović, a párt vezetője lett.[19] Az URA jelöltjei között volt a bosnyák kisebbség Igazság és Helyreállítás Pártjának (SPP) az egyik jelöltje, ezen kívül helyi pártok és kezdeményezések is képviseltették magukat.[20]
A Demokratikus Montenegró, a DEMOS, az Új Bal, a Nyugdíjasok és Fogyatékosok Egyesült Pártja és a Politikakutató Szövetség megállapodtak, hogy egy választások előtti koalíciót kötnek, melynek a neve A Béke a Népünk lett a neve és a Demokratikus Montenegró vezetője, Aleksa Bečić a listavezetője.[21][22]
2020. július 12-émn az ellenzéki Montenegrói Szociáldemokrata Párt (SDP) bejelentette, hogy egyedül indul,[23] ahogy azt pár nappal korábban az előző kormány kisebbik pártja, a Montenegrói Szociáldemokraták is megtette.[24]
2020, július 28-án létrehozták az Albán Listát, egy kisebbségi koalíciót, melyben részt vett az Új Demokratikus Erők (Forca), az Albán Alternatív (AA), az Albán Koalíciós „Perspektíva” (AKP) és a Montenegrói Demokratikus Liga albán ága (DSA).[25] Pár héttel korábban az Albánok Demokratikus Uniója megállapodott, hogy a DG és a DSCG Albán „Egybehangzó Koalíciójához csatlakoznak.[26]
2020 előtt a jobbközép kisebbségi Bosnyák Párt (BS) bejelentette, hogy a jobbközép Horvát Civil Kezdeményezéshez (HGI) és az újonnan létrejött centrista Horvát Reform Párthoz (HRS) hasonlóan ők is egyedül indulnak.[27]
A vezető DSP párt 2020. augusztus 1-én határozott úgy, hogy egyedül indul, a párt listáján pedig helyet kapott Andrija Popović, a Montenegrói Liberális Párt képviselője, a listát pedig Duško Marković hatalmon lévő miniszterelnök vezeti.[28]
Választási listák
Remove ads
Közvélemény-kutatások
Az alábbi listában kronologikusan, de visszafelé szerepelnek a közvélemény-kutatási eredmények, tehát a legfrissebb van legelöl, dátumnak pedig a közzététel dátuma lett megadva. A minden mérésnél a legmagasabb százalékos értéket kiemelték, a háttér pedig megegyezik a vezető párt színével. Döntetlennél a háttér eredeti színű marad. A jobb szélső oszlopban az szerepel, hány százalékos az előnye az első pártnak a másodikhoz képest. A pártok számára a parlamentbe jutási küszöb 3%, kivéve a kisebbségi pártok és a koalíciók esetében.
- [reference_name_a] azt jelzi, hogy a kutatást egy, a választáson részt vevő párt készíttette.
- [reference_name_b] azt jelzi, hogy a közvélemény kutatást egy nagykövetség vagy külföldi intézet kezdeményezte.
A következő grafikonon a legfontosabb jelöltlisták eredményei láthatóak az elvégzett közvélemény-kutatásui eredmények átlagai alapján a két választás között.
Remove ads
Eredmények
A választás az előző parlamentben ellenzékben lévő pártok győzelmével zárult. A győztes pártok a következők lettek: Montenegró Jövőjéért, A Béke a Mi Nemzetünk, Egyesült Reform Mozgalom és Szociáldemokrata Párt. Az ellenzéki lista 43 helyet szerzett, míg az uralkodó Szocialisták Demokratikus Pártja a Montenegró Liberális Pártjával a 81-ből 30 helyet kapott, így 30 év hatalom után ellenzékbe kényszerültek. Három, eddig ellenzéki, de 41 helyet megszerzett párt bejelentette, hogy kormányt alakítanak.
Az ellenzéki sikert a helyi választásokon elért sikerek is követték. Az öt megtartott helyhatósági választás közül négy helyen ők nyertek. Ezek Budva, Kotor, Tivat és Andrijevica voltak.[29]
Remove ads
Következmények
Reakciók
 |  |  |
| Zdravko Krivokapić | Aleksa Bečić | Dritan Abazović |
Az EBESZ és a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája az előzetes megállapításaiban közzétette, hogy a választásokon érvényesült a verseny lehetősége, és olyan témák polarizálták a társadalmat, mint az egyházak és a nemzeti identitás.[32][33] Azt azonban kiemelték, hogy a választás időpontja nem az alkotmánynak megfelelően lett kiválasztva, nem volt független kampány közvetítés, és az állami források egyenlőtlen elosztásán valamint a tisztviselőkön keresztül a kormányzó párt profitált a kialakult helyzetből.[32][33][34] Ezen kívül rámutattak több ellentmondásra is a nemzeti és a nemzetközi folyamatok között, arr, hogy a választások között több képviselőt őrizetbe vettek és elítéltek.[32][34]
Florian Bieber politológus jellemzése szerint az eredmény „jó hír a demokráciának.”[33] Josep Borrell az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős biztosa azt üzenték, „várják az új parlament megalakulását és egy olyan kormány létrejöttét, mely folytatja Montenegrónak az EU-ba vezető, már megkezdett útját.”[35] Doris Pack, az Európai Néppárt Női ágának elnöke támogatta a Montenegróban kialakult új parlamenti többséget, és kritizálta a távozó DPS-t annak „szocialista propaganda” taktikája miatt, és felhívta a nyugati közvélemény figyelmét, hogy ne essenek bele a propaganda által létrehozott csapdába, és kiemelte, hogy az EU-hoz való csatlakozás marad az új kormány legfőbb célja.[36][37][38]
A választásokat követő napon a két legnagyobb ellenzéki választási lista, A Béke a mi Nemzetünk és az Egyesült Reform Mozgalom szűk többséget szerzett vezetői megállapodtak, hogy szakértői kormányt alakítanak, továbbra is dolgoznak az országnak az EU-hoz történő csatlakozásán, küzdenek a korrupció ellen, megoldják a társadalmi polarizáltságból és a gazdasági válságból adódó problémákat, és dolgoznak a vallási közösségeket szabályozó törvény megváltoztatásán.[33][39] Üdvözölték a bosnyák és albán kisebbséget képviselő pártokat is, és remélik, velük együtt alkothatnak kormányt.[39][40]
Szeptember 1-én Milo Đukanović elismerte a vereségét, amiért Aleksandar Vučićot és a szerb médiát tette felelőssé, mert beleavatkoztak másik közösség belügyeibe, és újraélesztik a „Nagy-Szerbia politikát”.[41] Kijelentette, hogy elképzelhető, néhány intézkedésük miatt vesztette el a kormány a támogatást, de ebben része volt Belgrád és a Szerb Ortodox Egyház manipulálásának is.[41]
Összecsapások
A választások utáni napon az egész országban nagy ünnepléseket tartottak. Podgoricában a támogatók összecsaptak a DPS szimpatizánsaival.[42][43] Zdravko Krivokapić, Aleksa Bečić és Dritan Abazović, a három koalíciós párt elnöke arra kérték támogatóikat, maradjanak otthon, a hatóságoktól pedig az incidensek kivizsgálsáát és a támadók elítélését kérték.[40][44] Bár a még hatalmon lévő kormány betiltott minden köztéri összejövetelt a montenegrói COVID–19-pandámia miatt, Milo Đukanović elnök pártja bejelentette, hogy amennyiben a DPS kiesik a hatalomból, „az a montenegrói államiságot és függetlenséget veszélyezteti.”[45] Az új parlamenti többség képviselői, így többek között Aleksa Bečić, Zdravko Krivokapić, Dritan Abazović, Vladimir Joković, Miodrag Lekić és Vladimir Pavićević elítélték az erőszakot és a konfliktust, melynek kirobbantásával DPS vezette kormányt, a rendőrségi vezetést és a Nemzetvédelmi Ügynökséget tették felelőssé. Szerintük etnikai ellentétet és zavargást szítottak. Így akarták ellehetetleníteni a békés hatalomváltást.[46] Krivokapić azt is követelte, hogy derítsék ki, kik voltak a zavargások felbúkjtói és kitervelői, és őkjet a rendőrség közreműködésével a bíróság mihamarabb ítélje el..[47]
Szeptember 2-án betörték Pljevlja iszlám közösségének a ajtaját, és egy üzenetet hagytak ott: „A fekete madár felszállt. Pljevlja lesz a következő Srebrenica.” Az informális "Bunt Crna Gora" csoport bejelentette, hogy amennyiben a rendőrség nem derít gyorsan fényt az ügyre, „a pljevljai szerbek fognak őrködni, hogy megvédjék szomszédaikat a DPS beavatkozásaitól.”[48] Albin Ćeman, az ellenzéki Demokratikus Montenegró elnökhelyettese, az iszlám közösség tagja a feszültségek lecsillapítására szólított fel, a kikényszerített provokációval pedig a kormányzó pártot hibáztatta[49] A Montenegró Jövőjéért koalíció elítélte a történteket, és osztotta azokat az élképzeléseket, melyek szerint ez a távozó DPS műve lehetett.[50][51] Pljevlja imámja, Samir Kadribašić azt mondta, az iszlám közösség ingatlanja elleni támadás huligánok izolált eset volt, de az új parlamenti többség nem ezeket az értékeket vallja magáénak.[52] Krivokapić az ortodox egyház vezetőivel tüntetett egy mecset előtt, és olyan üzeneteket osztottak meg, hogy minden vallási közösség imahelyét készek megvédeni.[53][54]
Remove ads
Jegyzetek
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads