30 km-es zóna

a csernobili atomerőmű-baleset után kitelepített terület From Wikipedia, the free encyclopedia

30 km-es zónamap
Remove ads

A 30 km-es zóna (ukránul: Зона відчуження) a neve annak az Ukrajnában található és Fehéroroszországba is jócskán átnyúló, a csernobili atomerőmű-baleset után kitelepített területnek, melyet a katasztrófa utáni radioaktív csapadék, „kihullás” (radioactive fallout, radiation fallout[2]) a legnagyobb mértékben szennyezett. A nagy fluxusú ionizáló sugárzás roncsolja az élő szervezeteket.[3] A reaktorból távozó radioaktív anyagok napjainkban is sugároznak az atomerőmű körüli hatalmas, elhagyott zónában. Az 1986-ban kijelölt zóna területe nem kör alakú, hanem a kihullás irányát figyelembe vevő síkidom,[4] melynek a csernobili atomerőműhöz legközelebb eső pontja attól 30 km-re van, ugyanakkor nyugati irányban legalább 60 km távolságba is elnyúlik. Ez a 30 km-esen belül álló 10 km-es zónára is érvényes; ez utóbbi a legszennyezettebb, lakhatatlanná nyilvánított részek megkülönböztetését szolgálja. A külső 20 km-es részen már akár lakni is lehetne, bár az emberek hivatalosan valószínűleg már nem költözhetnek vissza. Egyes hatvan év feletti helyi lakosoknak engedte csak meg a kormány a visszatelepülést.

Ez a szócikk a védózónáról szól. Hasonló címmel lásd még: Csernobil (egyértelműsítő lap).
Gyors adatok
Thumb
A zóna egyik bejárata, Dityatki, 2007
Thumb
Veszélyzóna! Áthaladást tiltó tábla a zóna határán[1]

A zóna területét 1991 óta az ukrán hadsereg őrzi, csak 18 év feletti személyek, illetve csak ukrán vagy régi szovjet rendszámú gépjárművek léphetnek be a zónába, külön engedéllyel.

A zóna területe főleg cézium, stroncium, plutónium és amerícium izotópjaival szennyezett. Egyes részeken a sugárzás már a normális szintre csökkent, bár sok helyen még mindig az egészségügyi határérték feletti értékek is mérhetők. Több száz évre lesz szükség, hogy a területre hullott radioaktív anyag lebomlásával megszűnjön a sugárveszély.[5] A zárt övezet 40 százaléka örökre radioaktív marad, mivel a plutónium felezési ideje 24 ezer év.[6]

A zónában található a Csernobil–2 nevű egykori szovjet katonai bázis, amelynek területén egy Duga–2 típusú horizonton túli rakétafelderítő rádiólokátor vevőjének rácsantennái állnak; valamint az ún. Vörös-erdő is.

Remove ads

Turizmus

Thumb
Zónatérkép a dityatki ellenőrzőpontnál
Thumb
A Cézium-137 izotóp által szennyeződött területek térképe
Thumb
Romos ház az egyik elhagyott faluban, 2001
Thumb
Vadon élő Przsevalszkij-ló a zónában
Thumb
A zónából való kilépésnél ellenőrzik a sugárszennyezettséget, 2013
Thumb
A labdarúgó-stadion málló lelátója Pripjaty városában

A ChernobylInterinform nevű ügynökség[7] 1987 óta szervez túrákat ebbe a zónába szakemberek és újságírók számára. A baleset 25. évfordulóján, 2011 márciusa és júniusa között megnyitották a civil érdeklődők számára.[8] A kijevi utazási irodák egynapos túrákat kínáltak a 4-es reaktorhoz és a környező kihalt vagy újratelepült falvakhoz, városokhoz.[9] Az idegenvezetéshez Geiger–Müller-számlálót, azaz radioaktivitásmérő műszert is lehetett kölcsönözni.[10]

A zónába látogatókat ott-tartózkodásuk során végig idegenvezetők kísérik, akik egyrészt a turisták testi épségéért felelnek, másrészt arra felügyelnek, hogy a látogatók lehetőleg ne tegyenek kárt semmiben. Személyi doziméter viselése az ott-tartózkodás során erősen ajánlott, az atomerőmű belső szigorított biztonsági övezetében (ЗСР) pedig mindenki számára kötelező. A túravezető felügyelete és hitelesített mérőműszer nélkül a zóna területén kóborolni tilos és veszélyes, ugyanis több helyütt még mindig akadnak ún. forró pontok, ahol a radioaktív sugárzás meglehetősen magas. Egyes helyeken még mindig mérhetőek az egészségügyi határértéket többszörösen meghaladó, az emberi életre veszélyes értékek: főként az 1986-os sugármentesítés során használt, ez idáig még esetlegesen el nem földelt gépek és azok roncsainak belsejében vagy közvetlen közelében akár néhány óra leforgása alatt halálos dózis szenvedhető el.

2011 júniusában a Rendkívüli Helyzetek Minisztériuma sajtóközleményt adott ki a zónában tett turisztikai jellegű látogatások határozatlan időre történő felfüggesztéséről,[11] 2012 januárjától azonban ismét lehetővé tették a beutazást.[12]

2015-ben[forrás?] a betonszarkofággal lezárt négyes reaktor üzemi területeinek kivételével az ukrajnai atomerőmű jelentős része újra megtekinthetővé vált az érdeklődő katasztrófaturisták számára.[13][14] A szervezők teljes körű ellátást (szállás és élelem) biztosítanak, valamint a Kijevből érkezők oda- és visszaszállítását is vállalja.[15]

A legtöbb túra Csernobil városának és Pripjaty szellemvárosának főútja mentén halad. Bár a járművek megállása tilos, a hatalmas erőmű jól látható.[16]

Remove ads

Élővilág

Az állatvilág a katasztrófa után közvetlenül megtizedelődött, ám az ember eltűnését követően lassan regenerálódott. A szarvas- és vaddisznóállomány az 1990-es évek elejétől növekedésnek indult, a farkasok is elszaporodtak. A vaddisznóállomány 1993–1994 környékén a farkasok megnövekedett létszáma miatt kezdett csökkenni.[17] Az atomkatasztrófa során kiürült területen több tucat Przsevalszkij-lovat engedtek szabadon. Számuk elérte a 200-at is, azonban az orvvadászok többet kilőttek, így a jelenleg ott élő egyedek száma 60 körülire tehető.[18] A zárt zónában életben maradt kutyák genetikai leszármazottai – a rajtuk elvégzett kutatómunkák közelmúltban közzétett eredményei alapján – már szinte immunisak a radioaktív sugárzásra.[19][20]

További információk Rad, Dózis ...
Remove ads

A zóna területén található települések

Dőlt betűvel az ukrán nevek láthatóak.

Jegyzetek

További információk

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Remove ads
Remove ads