A vallás Indiában
From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
India területéről ered két nagy világvallás, a hinduizmus és a buddhizmus, valamint két másik szintén jelentős vallás, a dzsainizmus és a szikhizmus is, de az ország kulturális fejlődését alapvetően befolyásolta az első évezredben megjelent zoroasztrizmus, továbbá az iszlám, a kereszténység és a zsidó vallás is.
India mindennapjaiban a vallás igen fontos szerepet játszik. Meghatározza az emberek gondolkodását és viselkedését éppúgy mint a közösségi életet és a politikát.
Remove ads
Vallási megoszlás
A lakosság megoszlása a 2011-es népszámlálás alapján:[1][2]
- hindu 79,8%
- muszlim 14,2%,
- keresztény 2,3%,
- szikh 1,7%,
- buddhista 0,7%
- dzsaina 0,4%
- agnosztikus, ateista 0,7%
Az indiaiak vallási megoszlásának változása 1951 és 2011 között a lakosság százalékában:
Remove ads
Vallások
Térképek
A hinduizmus
A legjellegzetesebb indiai vallásokat a nyugatiak nevezték el hinduizmusnak. A korábbi századokban Európában még bráhmanizmus néven emlegették, a papokról, a bráhmanokról.
A hinduizmus olyan vallás, amelyet nem egy bizonyos személy alapított, hanem a külső körülmények hatására jött létre. A hinduizmus különböző indiai vallások laza szövetsége, amelyek közös tana a karma, dharma és a lélekvándorlás. A karma és a lélekvándorlás tana alapján az ember lelke a halál után nem pusztul el, hanem újjászületik (szanszára). Hogy valaki milyen körülmények közé születik újjá, azt előző életének cselekedetei határozzák meg.
A hinduizmus nem alakított ki olyan dogmatikai rendszert, mint a többi világvallás. Valamennyi világvallás közül a legegyetemesebb, amely a többi értékeit is megbecsüli és mindazt, amit a többiben igaznak lát, bekebelezi. Nem kényszerít senkit arra, hogy egy bizonyos dogmát vagy az imádat egy bizonyos formáját elfogadja. Más vallásoktól eltérően nem jelenti ki, hogy a végső megszabadulás (vagy üdvözülés) csakis egy úton érhető el. A vallási életnek a Földön kialakult csaknem valamennyi megjelenési formáját felöleli. A hinduizmus vallási nyitottsága közismert; messzemenőig toleráns és liberális.
Legrégebbi forrásai a Védák. A Védák az ind vallás kinyilatkoztatott szent iratai, hasonló jelentőséggel felruházva, mint a keresztények Bibliája. Legjelentősebb és legfontosabb részei a különböző istenekhez intézett, az áldozásnál ünnepélyesen előadott himnuszok, vallásos énekek és szertartási előírások. Keletkezését a Krisztus előtti évezredekre teszik.
Ísvara (Isten) megnyilvánulásának hármassága (trimúrti): Brahma, a teremtő, Visnu, a megtartó, és Siva, a romboló és megújító isten. Minden főistenséghez alsóbb rangú istenek és szellemek sokasága tartozik (dévák), akiknek többféle neve, megjelenési formája és inkarnációja (testet öltése) is lehet.
Ma a hinduizmus fő irányzatai: vaisnavizmus (visnuizmus), saivizmus, saktizmus. A vaisnavizmus egyik ága a neohindu Krisna-tudat.
lásd még:
- Hindu templom és Púdzsá (vallási gyakorlat)
- Hindu panteon (Isten és az istenségek a hinduizmusban)
- Vallási specialisták: szádhu, szvámi, szannjászí, jógi
- Szanszkrit szójegyzék (vallási fogalmak)
- A hinduizmus és a kereszténység összehasonlítása
- A buddhizmus és a hinduizmus összehasonlítása
Az iszlám
Az első muszlim betörések Észak-Indiába zsákmányszerző rabló-hadjáratok voltak, amelyek során sok hindu templom megsemmisült; sok hindut megöltek, vagy rabszolgává tettek, ennek ellenére ezeknek az expedícióknak nem volt semmiféle kulturális következménye. A Mohamed próféta vallásának eszmevilága csak azután kezdett hatást gyakorolni a hindukra, hogy a muszlim uralkodók megalapították India területén saját birodalmukat, és számos hindut az iszlám vallásra térítettek. Ennek azonban a hindu vallás egésze szempontjából nem volt mélyreható jelentősége.[4]
A 16. században hatalomra kerülő mogulok idején szerveződött az ország először egységes iszlám irányítású birodalommá, de a muszlim uralkodók ekkor sem törekedtek a hindu lakosság erőszakos áttérítésére. Gyakorlatilag a saját vallásukkal szemben kötöttek kompromisszumot, hiszen a "hitetleneket" törvényeik szerint halállal büntethették volna. A 17. században Aurangzeb került hatalomra, és népszerűtlen intézkedéseket hozott a hindukkal szemben (pl. külön adókat vetett ki rájuk), amellyel jelentősen meggyengítette az addig jól prosperáló muszlim hatalmat.
Az angol gyarmatosítók eleinte az oszd meg és uralkodj! elvét követve profitáltak a vallási szembenállásból. A 20. század közepén India brit uralom alóli felszabadulásával a hindu többségű országrészből vált le a muszlim (Nyugat-)Pakisztán és Kelet-Pakisztán (későbbi Banglades).
Az iszlám jelentése: az Isten iránti odaadás. Hívei egyetlen Istent ismernek el (akit ők Allah-nak neveznek), aki mindennek a teremtője, mindenható, láthatatlan és örökkévaló. Hitvallásuk, amely az iszlámhoz való tartozás feltétele, így szól: "Nincs más Isten Allahon kívül, és Mohamed az Ő küldötte."
A legfontosabb vallási kötelességeket az iszlám öt tartópillérének nevezik. Ezek a következők:
- Hit Istenben és az Ő prófétájában
- Rituális ima naponta ötször, Mekka felé fordulva.
- Böjt a ramadán havában.
- Szegényadó (adomány) vallási és jótékonysági célokra.
- Mekkai zarándoklat, legalább egyszer a hívő életében (ha ezt anyagilag megengedheti).
Ezeken kívül még számos előírás szabályozza a hívők életét.
Az iszlám szerint Allah előtt minden ember egyenlő, ezért az indiai muzulmánok nem fogadják el a kasztrendszert.
A kereszténység
A hagyomány szerint az 1. században Jézus apostola, Tamás vitte először a megváltás keresztény üzenetét Indiába. Újabb kutatások szerint inkább a 4. századra tehető a kereszténység megjelenése itt, amikor is egy szíriai kereskedő négyszáz családot telepített le Keralában,[6] amely után létrejött a szír-malabár kereszténység. Mindenesetre a középkor végén, a Vasco da Gamát követő portugálok számára meglepő volt itt a kereszténységgel találkozni. A helyiek elmondták az újonnan érkezetteknek, hogy Jézust ismerik, de a pápáról sohasem hallottak, és ez megnehezítette a későbbi helyzetüket a portugálok uralma alatt.
A kereszténység kezdetben a Malabár-parton, majd ezen kívül főleg Goa államban, továbbá India déli felében terjedt el. Ma az északkeleti államokban (Nágaföld, Mizoram, Meghálaja) uralkodó vallás.
Megközelítőleg a hívők kétharmada protestáns és keleti keresztény, kb. egyharmada római katolikus.[7]
lásd még:
- Kereszténység
- Kereszténység Indiában
- A kereszténység és a hinduizmus összehasonlítása
A szikhizmus

A szikhizmus a 16. század elején fejlődött ki a hindu és muszlim vallásháborúk környezetében. Az iszlámból átvette az egyistenhitet, a hinduktól a reinkarnációt és a nirvána létezését. A történetében tíz guru (szellemi vezető) volt, akik mint Isten és az emberek közti közvetítők léptek fel. A 10. mester után jelent meg a szikh szentírás, az Ádi Granth. Az alapító Nának guru nem tartotta a többi vallást értéktelennek, ám úgy vélte, hogy a rituálé részleteire és külsőségeire fordított túlzott figyelmük az Istennel való kapcsolat gátja. [9]
A szikhek jellegzetes külsejükről ismerhetők meg, mert turbánban járnak, hajukat és szakállukat nem vágják. A tiszta szikh követője nem dohányzik, nem iszik alkoholt, nem játszik szerencsejátékot. Legnagyobb részük ÉNy-Indiában él.
A szikheknek nem kell lemondaniuk a világról; Isten által kijelölt útjukat a mindennapi életben kell megtalálniuk. Így a hindu ásramákkal (életszakaszok) ellentétben a szikhek a családfő szerepet tartják ideálisnak egy életen át. [9]
A dzsainizmus
Az irányzat az i. e. 6. században vált el a hinduizmustól önálló hit- és filozófiai rendszerként. A legaszketikusabb vallás Indiában. Nagy részük északnyugaton és Delhiben él. 4-5 millió követője van.[10]
A dzsain, pontosabban a dzsaina a Dzsina követőjét jelenti, azokat az embereket, akik legyőzték alantas természetüket, szenvedélyüket, gyűlöletüket stb. A dzsain kifejezés a dzsina szóból ered, mely "győztes"-t jelent. Ez a szenvedélyek legyőzését jelenti, nem más nemzetek leigázását. [11] A szenvedélyeket a lélek ellenségeinek tartják, mivel beszennyezik a lélek veleszületett minőségeit, valamint hamis tudáshoz és helytelen viselkedéshez vezetnek. A főbb szenvedélyek a kéjvágy, a harag, a büszkeség és a kapzsiság. [11]
A dzsain világnézet alapja az értelem, valamint a helyes hit, a helyes tudás, a helyes viselkedés (Három Ékkő), mindez könyörületességgel ötvözve. A dzsain filozófia tanítását az alantas emberi természet legyőzésére alapozza, amely elengedhetetlenül szükséges az igazság felismeréséhez. [11]
A dzsainizmus minden élőlény egyetemes testvériségét és egyenlőségét hirdeti; emellett a legnagyobb önfegyelem gyakorlására buzdítja követőit. A tisztaság vagy tökéletesség állapota csak az emberi életben érhető el a Három Ékkő révén.
E vallás öt nagy fogadalma: az élet és az élőlények tisztelete, a nem-ártás (ahimsza), az igazmondás (szatja), az idegen tulajdon tisztelete (asztéja), nemi önmegtartóztatás (brahmacsarja) és a tulajdonról való lemondás (aparigraha).
A parszizmus
A párszik a muszlim üldözés elől Indiába menekült zoroasztriánusok. Az első párszik a 8. században telepdtek le Indiában. Ma a hívők nagy része Mumbaiban és Gudzsarát államban él.
Zarathustra tanítása alapján a világot jó és rossz erők irányítják és az ember élete a helyes irány kiválasztásából áll. Az ember halála után a lelke kiszabadul és Mithrász ítélőszéke elé kerül. A megmérettetése után a jók az örök fény honába, a gonoszok a kárhozatra kerülnek.
A buddhizmus
A buddhizmus világvallás, amely az ősi Magadha nagyfejedelemség (ma Bihár, India) területén és korában fejlődött ki, Gautama Sziddhártha herceg megvilágosodása után. A történelmi Buddha idejében is már elkezdett terjedni a dharma, Buddha tanításai.
A Maurja Birodalom buddhista császára, Asóka idején a buddhizmus két ágra szakadt: mahászánghika és szthaviraváda. Mindkettő elterjedt Indiában, miközben több apró szektára bomlottak szét. A buddhizmus különálló és szervezett vallásként történő gyakorlása vesztett a jelentőségéből a Gupta Birodalom pusztulása után (7. század), sőt a 13. századtól kezdve még a buddhizmus származási helyén is hanyatlásnak indult - jóllehet mély nyomokat hagyva maga után. Ma a buddhizmus gyakorlása Indiában egyedül a Himalája-közeli területeken jelentős - például Ladak, Arunácsal Prades és Szikkim. Az országban az elmúlt évszázad óta fellendülőben van a buddhizmus, köszönhetően a nagy számú indiai értelmiséginek, akik a buddhista gyakorlatokat választják; a sok tibeti menekült bevándorlónak; valamint annak a több százezer dalit (kaszt) hindunak, akik tömegével váltottak át a buddhizmusra.[13]
A judaizmus
Az első zsidók valószínűleg az i. e. 6. században kereskedőként érkeztek a mai Kerala tengerpartjára.[14] Nagyobb letelepülő csoportok a római–zsidó háború után, vagyis a zsidó állam megszűnése után érkeztek Indiába. Ma elsősorban a nagyvárosokban és azok környékén koncentrálódnak zsidó közösségek (Mumbai, Kochi, Calicut, Kalkutta, Delhi, Bangalore stb.) Számuk 10-100 ezer fő közé tehető.
Remove ads
Vallási megoszlás államonként
A vallási megoszlás a 2001-es felmérés alapján:
Remove ads
Képek
- Hindu templom, Somnath
- Hindu templombelső, Halebid
- Dél-India egyik hindu templomkomplexuma
- Muszlimok imádkoznak egy mecsetben Dzsammu és Kasmírban
- A szikh Aranytemplom Amritszárban
- A híres bahái-imaház Delhiben
- Szír-malabár katolikus templom Keralában
- Dzsaina apácák meditálnak
- Buddhista imazászló a Himalájában
Jegyzetek
Fordítás
Források
Kapcsolódó cikkek
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads