szovjet matematikus (1903–1987) From Wikipedia, the free encyclopedia
Andrej Nyikolajevics Kolmogorov (orosz: Андрей Николаевич Колмогоров) (Tambov, 1903. április 25. – Moszkva, 1987. október 20.) szovjet matematikus. Számos tudományterületen előremutató volt munkássága, ilyenek a valószínűségszámítás, a topológia, a turbulencia, a klasszikus mechanika, algoritmikus információelmélet és számítási komplexitás. Legtehetségesebb magyar tanítványa Rényi Alfréd volt.
Andrej Nyikolajevics Kolmogorov | |
Született | Андрей Николаевич Колмогоров 1903. április 25.[1][2][3][4] Tambov[5] |
Elhunyt | 1987. október 20. (84 évesen)[1][6][7][8][9] Moszkva |
Állampolgársága | |
Házastársa | Anna Dmitrievna Egorova |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Novogyevicsi temető (уч. № 10, ряд № 4, место № 15)[14][15] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrej Nyikolajevics Kolmogorov témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Andrej Kolmogorov Tambov városában született, Moszkvától mintegy 500 km-re, délkeletre. Édesanyja, Marija Jakovna Kolmogorova hajadonként, szülés közben életét vesztette. Andrejt két nagynénje vette magához, így került nagyapja virágzó nemesi birtokára, Tunosnára (Jaroszlavlhoz közeli település). Andrej édesapjáról, Nyikolaj Matvejevics Katajevről kevés információnk van. Nyikolajt száműzték Szentpétervárról a Jaroszlavl kormányzóságba, mivel részt vett a narodnyik mozgalomban. 1919-ben tűnt el, valószínűleg az orosz polgárháborúban vesztette életét.
Andrej Kolmogorov a nagynénje falusi iskolájában végezte tanulmányait, és korai irodalmi próbálkozásait az iskolai matematikai lapokban jelentette meg. Tizenévesen „örökmozgó gépet” tervezett, melynek hibáit olyan ügyesen rejtette el, hogy középiskolai tanárai nem tudták azokat felfedezni. 1910-ben, a nagynénje örökbe fogadta, majd Moszkvába költöztek, ahol 1920-ban érettségit szerzett.
Híres volt széles körű műveltségéről. Egyetemi hallgatóként, részt vett az orosz történész Szergej Bahrusin szemináriumain is, így első tanulmánya Novgorod 15–16. századbeli agrár- és tulajdonviszonyaival foglalkozott. Ebben az időszakban (1921–1922), Kolmogorov számos elméletet dolgozott ki és bizonyított be a halmazelmélet témakörében és az Fourier-sorral kapcsolatban.
1922-ben nemzetközi elismerésre tett szert egy majdnem mindenhol divergens Fourier-sor építésével. Ebben az időben döntött úgy, hogy életét a matematikának szenteli.
1925-ben diplomázott a Moszkvai Állami Egyetemen és Nyikolaj Luzin oldalán folytatta tanulmányait. Eközben életre szóló barátságot kötött Pavel Szergejevics Alekszandrovval. (Később mindketten részt vettek közös tanáruk, Nyikolaj Luzin politikai meghurcoltatásában – Luzin-ügy, 1936.) Egyes kutatók szerint Kolmogorov és Alekszandrov homoszexuális kapcsolatban éltek, mások ezt vitatják, és azt feltételezik, hogy ezt a pletykát azért terjesztették az 1950-es években, hogy ezzel is segítsék a Luzin-ügy résztvevőinek rehabilitációját. Kolmogorov (Alekszandr Hincsinnel együtt) ekkoriban kezdett el komolyabban foglalkozni a valószínűségelmélettel.
1930-ban Kolmogorov első hosszabb külföldi útjára indult Göttingenbe és Münchenbe, majd Párizsba. 1931-ben jelent meg úttörő munkája, A valószínűségelmélet elemzési módszereiről, német nyelven. 1931-ben a Moszkvai Állami Egyetem professzora lett.
1935-ben, Kolmogorov lett a Moszkvai Állami Egyetem Valószínűségelméleti tanszékének elnöke. Ekkoriban (1936 körül) részt vett az ökológiai tudományterületén végzett munkában is a ragadozó–zsákmány rendszerekről szóló Lotka–Volterra egyenlet általánosításával. Egy 1938-ban megjelent tanulmányában Kolmogorov lefektette a stacionárius sztochasztikus folyamatok simításának és előrejelzésének elméleti alapjait, mely hadászati célokra nagymértékben felhasználható lett volna a hidegháború idején. 1939-ben a Szovjet Tudományos Akadémia teljes jogú tagjává választják.
A későbbiekben Kolmogorov kutatásaival elsősorban a turbulenciára fókuszált, mely területen kiadott publikációi (1941-től) jelentősen befolyásolták az egész tudományterületet. A klasszikus mechanikában tett legismertebb tételét, a Kolmogorov–Arnold–Moser tételt, először 1954-ben mutatták be a Nemzetközi Matematikai Kongresszuson. 1957-ben, tanítványával, Arnolddal folytatott közös munkát, melynek során egy sajátos értelmezésben feloldotta Hilbert tizenharmadik problémáját. Nagyjából ez idő tájt kezdett az algoritmikus komplexitás elméletével foglalkozni, mely alapítójának tartják, és amiért gyakran Kolmogorov-féle komplexitás elméletként hivatkoznak a területre.
1942-ben Kolmogorov feleségül vette Anna Dmitrijevna Jegorovát. Egész életében tanított az egyetemen és azon kívül. Kisiskolások oktatásában is részt vett, valamint erőfeszítéseket tett - a tehetséges gyerekek érdekében - a pedagógiai fejlesztések területén (irodalom, zene és matematika témakörökben).
A Moszkvai Állami Egyetemen különböző pozíciókat töltött be élete folyamán: a Valószínűségelmélet, Statisztika és Sztochasztikus matematikai logika tanszékek vezetője, valamint a Moszkvai Állami Egyetem Mechanika és Matematika karának dékánja is volt az évek során. 1971-ben csatlakozott egy oceanográfiai expedícióhoz a Dmitrij Mengyelejev kutatóhajó fedélzetén. Számos cikket írt a Nagy Szovjet Enciklopédiába.
Kolmogorov 1987-ben halt meg Moszkvában. A Novogyevicsi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.