Bújj, bújj, zöld ág

A Bújj, bújj, zöld ág egy magyar népdal. Eredetileg nagylányok virágvasárnapi villőzésének,^[1] a Dunántúlon zöldágazásának volt része. Mára gyermekdallá vált. Két közismert főváltozata van.

Két gyerek szembefordulva két kézzel kaput tart, a többiek kézen fogva, nyolcast leírva átbújnak alatta. A dal végén a két kaput tartó összefogja a közelében álló gyerekeket, és megkérdezi tőlük, melyikükhöz mennek. A gyerekek a választott kapus mögé sorakoznak fel. Folytatják a dalt, amíg minden gyerek valamelyik kapus mögött áll.

Az utolsó sor ősi ráolvasás, összeregölő ének. A szita egyenértékű a sámándobbal.

Első változat

Bújj, bújj, zöld ág
Műfaj	magyar népdal
Hangfaj	dó-hexachord
A kotta hangneme	C dúr
A gyűjtés adatai
Gyűjtő	Bartók Béla
A gyűjtés helye	Újszász
A gyűjtés ideje	1918
(Vár)megye	Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Kiemelt források
Dobszay	97

Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, hadd bújjatok rajta. Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, hadd kerüljem házadat, házadat. Szita, szita péntek, szerelemcsütörtök, bab szereda!

Feldolgozás: Szerző Mire Mű Gárdonyi Zoltán négykezes zongora Bújj, bújj, zöld ág, 1. darab Ludvig József ének, gitárakkordok Kis kacsa fürdik…, 22. oldal

Másik változat

Bújj, bújj, zöld ág
Műfaj	magyar népdal
Stílus	régi
Hangfaj	dó-hexachord
A kotta hangneme	C dúr

Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske,
nyitva van az aranykapu,
csak bújjatok rajta!
Rajta, rajta leszakadt a pajta,
leszakadt a pajta, bennmaradt a macska.

Keletkezése

Néhány magyarázó erotikus, sőt pornográf tartalmat vél felfedezni a dalban. Szerintük a dalocskát eredetileg felnőttek énekelték felnőtteknek, virágnyelven elhangzó nemi felvilágosításként. Eszerint a zöld ág a férfi nemi szervre, az aranykapu pedig a női vaginára való népies utalás. A bújócska pedig maga a nemi aktus, vagyis a szüzesség elvesztése. Ha pedig sok a bújás, akkor "bennmarad a macska", vagyis megfogan a gyermek. Az effejta népszerű magyarázatok azonban nem tudományosak.^[2]

1) A dal első szakaszát Kohányi (eredetileg Kohn) Sámuel zsidó származású óvó-pedagógus és zenetanár írta. Számos gyermekdala jelent meg magyar és német nyelven, melyeket 4-10 éves gyermekeknek szánt. A dalt Bujósdi címmel Dalkönyv óvó-képezdék, ovodák, gyermekkertek, népiskolák alsobb osztályai valamint családi körök használatára című művében adta közre 1878-ban. A szöveg alatt a szerző a játék menetét is leírja, ami megegyezik azzal, ahogy ma is játsszák. Kohányi művének előszavában így ír: "... ha verseim nem is birnak költészeti beccsel, mindamellett, minthogy a gyermekek felfogása körében mozognak, könnyen érthetők és a tárgyhoz alkalmazottak, és szakértők véleménye szerint jó szolgálatot teendnek az ügynek." Ez a gyermekek számára írt műdal számos korabeli gyermeklapban és gyermekjáték gyűjteményben is megjelent.^[3]

2) A mű idővel folklorizálódott, és az egész országban elterjedt. Már nem csak a legkisebbek énekelték az óvodákban és az elemi iskolákban, de a falusi serdülő ifjak is megtalálták benne hagyományaikat. A dal ekkor vált kedvelt elemévé az ún. hidas játékoknak is, melyeknek záró, refrénszerűen ismétlődő része lett. Ám sok helyen kezdő szakaszként énekelték máshonnan átvett sorokkal együtt. Ezek a toldások azonban, amint az más népdaloknál is megfigyelhető, nem feltétlenül állnak tartalmi összefüggésbe a többi szövegrésszel. A ritmus, a dallam, a szavak csengése, a játék öröme fogja össze a dalt és a köréje épülő koreográfiát. Viszonylag későn került a szövegbe a máshonnan nem ismert "Rajta, rajta, leszakadt a pajta, alatta maradt a kismacska" sor, melyet először Kerényi György dokumentált 1949-ben Zalában. Később ebből elmaradt az „alatta maradt a kismacska” végződés, és a jobb énekelhetőség miatt a „bennmaradt a macska” változat rögzült.^[4]

3) A gyűjtők Kiss Árontól kezdve Bartókon át nagy mennyiségű adatot vettek fel a 20. század elején a Bújj, bújj zöld ág falusi előadóitól. Az adatközlők mindenhol a játékos jellegét hangsúlyozták, és annak menetét írták le. Erotikus magyarázatot nem rögzítettek.^[5] Az éneket leginkább a húsvéti ünnepkörben (virágvasárnap, húsvétvasárnap, húsvéthétfő, fehérvasárnap, pünkösd) énekelték, játszották az ifjak, főképp a lányok. A játék során a résztvevők az emberi léleknek a mennyországba vagy pokolba való jutását adták elő. "A hidas játékoknak ősi mitikus vonatkozásaik vannak: híd vagy aranykapu vezet az égbe vagy a pokolba, az angyalhoz vagy az ördöghöz." – írja dr. Lázár Katalin népzenekutató. Mivel tavaszköszöntő játékról van szó, ezért annak előadása során a lányok a tavasz hírnökét, a zöld ágat hordozták végig a falun, mellyel nem csak a házakat, de a templomokat is feldíszítették. Az aranykapu tehát a mítoszok világában gyökerező motívum, míg a zöld ág a tavaszvárás természetes kelléke. Szó sincs női és férfi nemi szervekről.^[6]

4) Mivel egyes pajzán népi (prózai) szövegekben a "vár" szó szlenges változata a női vulvát jelöli, ezért sokan a "Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, hadd kerüljem váradat, váradat" sort is erotikus tartalommal ruházzák fel, és szexuális aktust látnak bele. Ezzel szemben a "vár" szó szó a népdalokban (Kiss Áron, Bartók Béla, Kodály Zoltán stb. szerint) a lakodalmas házat jelöli. A várjárás vagy várkerülés kifejezések pedig a háztűznézést jelentik, vagyis azt a hagyományt, amikor a férfi meglátogatja egyedül vagy a szüleivel a lányos házat és megkéri a lány kezét.^[7]