Bar Kohba-felkelés

A Bar Kohba felkelés (132–135) a zsidók második felkelése volt a Római Birodalom ellen, Hadrianus római császár uralkodása idején. A szabadságharc vezetőjéről, Bar Kohbáról kapta a nevét. Vannak források, amelyek a 115–117-es eseményeket is beleszámítva ezt a harmadik felkelésként tartják számon.

Júdea provincia az 1. században

Bar Kohba-felkelés
Bar Kohba szobra Jeruzsálemben
Dátum	I.Sz. 132–136
Helyszín	Júda Provincia
Eredmény	Római győzelem: A júdeai lázadók teljes veresége A római katonaság súlyos veszteségei Júdea lakosságának nagyarányú megsemmisítése a római csapatok által A zsidó vallási és politikai autonómia elnyomása Hadrianus által A zsidókat kitiltották Jeruzsálemből
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Római Birodalom Júdeaiak
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hadrianus római császár Quintus Tineius Rufus Sextus Julius Severus Gaius Poblicius Marcellus Titus Haterius Nepos Quintus Lollius Urbicus Simon bar Kokhba † Eleazar of Modi'im † Rabbi Akiva † Yeshua ben Galgula † Yonatan ben Baiin Masbelah ben Shimon Elazar ben Khita Yehuda bar Menashe Shimon ben Matanya
Haderők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
III Cyrenaica Legio X Fretensis Legio VI Ferrata Legio III Legio XXII Deiotariana Legio II Traiana Legio X Gemina Legio IX Hispana Legio V Macedonica (részleges) Legio XI Claudia (részleges) Legio XII Fulminata (részleges) Legio IV Flavia Felix (részleges) Bar Kokhba hadserege Helyi harcosok
Veszteségek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
A Legio XXII Deiotariana megsemmisült A Legio IX Hispana megsemmisült A Legio X Fretensis súlyos veszteségeket szenvedett 200 000-400 000 zsidó katona halt meg vagy került rabszolgasorba
A Wikimédia Commons tartalmaz Bar Kohba-felkelés témájú médiaállományokat.

Története

A kitörő felkelés támogatását Akiba ben Jószéf rabbi javasolta a zsidó tanácsnak, a Szanhedrinnek, és a felkelés vezetésére Simon ben Koszibát választotta ki, akit a Számok könyve 24.17 („Csillag tűnik fel Jákob (törzséből), jogar sarjad Izraelből”) alapján a messiásnak tartott, és akinek a Bar Kohba nevet adta. (A Bar Kohba név jelentése arámiul: „egy csillag fia”.)

Ebben az időben a kereszténység még csak egy elszigetelt csoport volt a zsidóságon belül, és pont az élezte ki az ellentéteket és mélyítette el a szakadást, hogy Bar Kohbát messiásnak kiáltották ki, hiszen ez ellentétes volt a Jézus Krisztusban mint megváltóban hívők meggyőződésével.

A vezetők gondosan tervezték a második felkelést, hogy elkerüljék a hatvan évvel korábbi elsőt tönkretevő hibákat.

A felkelés kitörése meglepetésként érte a rómaiakat. Hadrianus római császár hazarendelte Britanniából Sextus Julius Severust, csapatokat mozgósítottak még a Duna vidékéről is. A bevetett hadsereg mérete és a veszteségek is jóval meghaladták a hatvan évvel korábbiakat, amikor Titus állt a rómaiak élén.

A zsidók végül három évig tudtak ellenállni. A felkelést 135 nyarán brutálisan leverték, Bar Kohbát és embereit elfogták. A források szerint vallatása előtt megkínozták, nyelvét kivágták, így a kérdésekre csak fejmozdulatokkal (igen/nem) tudott felelni. Végül megölték.

Cassius Dio 580 000 megölt zsidóról számol be, 50 megszállt város és 985 teljesen elpusztított falu mellett,^[1][2] de a rómaiaknak is komoly veszteségeik voltak.^[3]