Birodalmi elnök

A birodalmi elnök (németül: Reichspräsident) a Német Birodalom államfői pozíciója volt 1919-től 1934-ig, illetve 1945 májusában. A hivatalt az átmeneti birodalmi főhatalomról szóló törvény (Gesetz über die vorläufige Reichsgewalt) hozta létre 1919. február 10-étől, majd a weimari alkotmány megerősítette 1919. augusztus 11-én.

Birodalmi elnök
A Német Birodalom elnöke Reichspräsident (német)
A birodalmi elnök lobogója (1933–1934)
Utolsó Karl Dönitz tengernagy 1945. április 30. – 1945. május 23.
Adatok
Megszólítás	Ő exellenciája
Első	Friedrich Ebert
Utolsó	Paul von Hindenburg (alkotmányosan) Karl Dönitz (de facto)
Rezidencia	Reichspräsidentenpalais, Berlin
Kijelölő	Kétfordulós választási rendszer
Típus	Államfő
Hivatali idő	Hét év, meghosszabbítható
Hivatal kezdete	1919. február 11.
Hivatal vége	1934. augusztus 2. (Paul von Hindenburg halála) 1945. május 23. (A Dönitz-kormány feloszlatása)
Előd	Német császár
Utód	Führer (1934–1945) Präsident der Republik (1949–1960) Bundespräsident (1949-től)
A Wikimédia Commons tartalmaz Birodalmi elnök témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A nép közvetlenül választotta hét évre; egy újraválasztásra volt lehetőség. Ez az előírás vezetett Hindenburg újraválasztásához. Ezen felül a birodalmi elnök a haderők főparancsnoka volt, ő nevezhette ki és meneszthette a birodalmi kancellárt (Reichskanzler), feloszlathatta törvényhozást, a Reichstag-ot. A birodalmi elnök 1919–1923 között és mindenek előtt 1930-tól kiegészítette, illetve nagyrészt helyettesítette a Reichstag törvényhozását rendeleti kormányzással.

Az alkotmány értelmében a birodalmi elnök sokkal erősebb hatalmi pozícióban volt és szélesebb jogkörökkel rendelkezhetett, mint akár a kancellár, akár a Reichstag, gyakorlatilag mind a kancellár, mind a Reichstag alárendelt helyzetben voltak az államfőhöz képest. Ebből az okból kifolyólag utólag erőteljesen bírálták a birodalmi elnök szerepét a politikai rendszerben, mert a Reichspräsident gyakorlatilag az 1918-ban megszűnt Német Császárság uralkodói jogköreit birtokolta, ezért az Ersatzkaiser (pótcsászár) kifejezéssel illettek. A Német Szövetségi Köztársaság 1949-es alaptörvénye a szövetségi elnök jogkörét tudatosan, különös tekintettel a weimari köztársaság tapasztalataira, csökkentette.

Az 1919-es közvetett, a weimari nemzetgyűlés által lefolytatott elnökválasztás során a szociáldemokrata Friedrich Ebert került az állam élére, párt nélküli utódja, Paul von Hindenburg mind az 1925-ös, mind az 1932-es birodalmi elnökválasztást megnyerte. Hindenburg 1934-es halála után Adolf Hitler birodalmi kancellár vette át a birodalmi elnök funkcióit, amit a német államfőről szóló népszavazás által megerősített. Ezáltal igénybe vette a legfőbb bírói hatalmat. Végrendeletében öngyilkossága előtt Karl Dönitzet jelölte birodalmi elnöknek, aki a hivatalt letartóztatásáig, három héten keresztül vezette.

Elnökök listája

#	Kép	Elnök	Hivatal kezdete	Hivatal vége	Párt
1.		Friedrich Ebert (1871-1925)	1919. február 11.	1925. február 28.	SPD
*		Hans Luther (1879-1962) Megbízott elnök	1925. február 28.	1925. március 12.	Független
*		Walter Simons (1861-1937) Megbízott elnök	1925. március 12.	1925. május 12.	Független
2.		Paul von Hindenburg tábornagy (1847-1934)	1925. május 12.	1934. augusztus 2.	Független
3.		Adolf Hitler Führer und Reichskanzler (1889-1945)	1934. augusztus 2.	1945. április 30.	NSDAP
4.		Karl Dönitz főadmirális (1891-1980)	1945. április 30.	1945. május 23.	NSDAP

Lobogók

• 
  A birodalmi elnök lobogója (1919–1921)
• 
  A birodalmi elnök lobogója (1921–1926)
• 
  A birodalmi elnök lobogója (1926–1933)
• 
  A birodalmi elnök lobogója (1933–1934)
• 
  A birodalmi elnök lobogója (1934–1945)
• 
  A birodalmi elnök lobogója (1945)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a President of Germany (1919–1945) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.