Birtokos névmás
birtokviszonyt jelölő névmás, pl. „enyém, tiéd, övé” From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A grammatikában a birtokos névmás olyan élőre vagy élettelenre utal, amely viszonyban áll egy grammatikai személlyel: a beszélővel/beszélőkkel (1. személy), a mondottak címzettjével/címzettjeivel (2. személy) vagy azzal/azokkal, aki(k)ről/ami(k)ről szó van (3. személy).[1] Az első entitást birtoknak nevezik, a másodikat birtokosnak. A birtokos névmás jelentést sűrít, egyetlen szóval nevezve meg a birtokost és utalva a birtokra. A két entitás közötti viszonyt általánosan birtokviszonynak nevezik,[2] de akármilyen olyan típusú viszonyt is kifejezhet, melyet a magyar nyelv grammatikáiban a birtokos jelzőnek nevezettnek megfelelő mondatrész fejez ki.[1] A birtokos névmás a birtokos determinánssal is rendelkező nyelvekben az ezzel ellátott főnevet helyettesítheti,[3] a magyarban pedig a birtokos személyjellel ellátottat.
Remove ads
A magyar nyelvben
A magyarban a birtokos névmás alaktanilag a személyes névmásból jött létre.[2] Előtte rendszerint jelen van a határozott névelő. Alakjai a következők:[4]
A birtokos névmások megkaphatják a esetragokat, melyek ugyanúgy kapcsolódnak hozzájuk, mint a főnevekhez, valamint névutókkal is szerkeszthetők: enyémben, tiednek, mienkkel, tieitekhez, övéikből, enyém alatt, tied fölött stb.[4]
Az udvarias megszólításban a birtokviszony kifejezésére nem a birtokos névmásokat használják, hanem a birtokjellel ellátott személyes névmásokat:[4]
Egyéb szavaknak is van a birtokos névmásokéhoz hasonló jelentésük. Ilyenek a saját szó birtokos személyjeles alakjai (Ez a sajátom = Ez az enyém), valamint a birtokjeles visszaható névmás, amely a birtokos személyének kiemelésére szolgál: Ez a magamé.[2]
Remove ads
Néhány más nyelvben
Az angol nyelvben
Az angolban vannak birtokos determinánsok, és ezekből származó birtokos névmások.[5] Az előbbiek csak melléknévi, az utóbbiak csak főnévi értékűek. Csupán egyetlen névmás alakja azonos a neki megfelelő determináns alakjával: Has Rory got his ticket? ’Rory megkapta a jegyét?’ → I've got my ticket. Has Rory got his? ’Én megkaptam a jegyemet. Rory megkapta az övét?’. Ebben a nyelvben a birtokos névmást nem használják névelővel. E névmások teljes sora az alábbi:
- egy birtokos:
- mine ’az enyém/enyéim’;
- yours ’a tied/tieid/magáé/magáéi, az öné/önéi’;
- his ’az övé/övéi’ (hímnemű birtokos);
- hers ’az övé/övéi’ (nőnemű birtokos);
- több birtokos:
- ours ’a mienk/mieink’;
- yours ’a tietek/tieitek/maguké/magukéi, az önöké/önökéi;
- theirs ’az övék/övéik’.
Megjegyzések:
- Az angol birtokos névmások a magyarokkal ellentétben nem jelölik a birtok számát.
- Egyes szám harmadik személyben külön alakok vannak a birtokos neme szerint.
- Második személyben egyetlen birtokost, és többet is ugyanaz az alak nevez meg.
Az angolban a névszóragozás csaknem kihalt. Egyes mondattani funkciókat a fenti alakok elöljárószóval fejeznek ki, másokat csak magukban, a mondatbeli helyük és a kontextus révén. Példák:
- Is this diary yours? ’A tied/Magáé/Öné ez a napló?’ – névszói állítmány névszói része;
- Has Rory got his? ’Rory megkapta az övét?’ – tárgy;
- Your room is different from ours ’A te/ti/maga/maguk / Az ön/önök szobája különbözik a mienktől’ – képes helyhatározónak megfelelő mondatrész.[6]
A francia nyelvben
A franciában is különbözik a birtokos névmások alakja a nekik megfelelő determinánsokétól.[7] A névmásokat csaknem mindig határozott névelő előzi meg. Alakjaik:
A francia birtokos névmások jelölik a birtok számát és nemét (a nem kivételével több birtok esetében), valamint a birtokos személyét és számát, de nem jelölik ennek a nemét.
Ebben a nyelvben nincs névszóragozás. A birtokos névmások elöljáró nélkül fejezik ki a névszói állítmány névszói részét és a tárgyat, egyéb funkciókat pedig elöljáróval. Példák:
- C’est ton opinion ; ce n’est pas du tout la mienne ’Ez a te véleményed; egyáltalán nem az enyém’ – névszói állítmány névszói része;
- J’avais oublié mes gants de ski ; Victor m’a prêté les siens ’Otthon felejtettem a síkesztyűmet ; Victor kölcsönadta nekem az övét’ – tárgy;
- Tu as déjà écrit à tes parents ; moi, je n’ai pas encore écrit aux miens[8] ’Te már írtál a szüleidnek; én még nem írtam az enyéimnek – részeshatározónak megfelelő mondatrész.
A román nyelvben
A román birtokos névmás a determináns megfelelőjéből alakul úgy, hogy eléje helyezik az ún. birtokos névelőt. Alakjai a következők:[9]
A román birtokos névmások sem jelölik a birtokos nemét, viszont minden alak jelöli a birtok számát és nemét.
A lor alak azonos a személyes névmás többes szám birtokos esetű és egyben részes esetű alakjával. Egyébként egyes szám harmadik személyű birtokos esetében a birtokos névmások helyett a birtokos névelős egyes szám 3. személyű személyes névmások birtokos esetű alakjait lehet használni, azzal az előnnyel, hogy így a birtokos neme is jelölve van. Megfelelési párok:
- al său (hímnemű vagy semleges nemű birtok) ’az övé’ = al lui (hímnemű birtokos), al ei (nőnemű birtokos);
- a sa (nőnemű birtok) ’az övé’ = a lui, a ei;
- ai săi (hímnemű birtok) ’az övéi’ = ai lui, ai ei;
- ale sale (nőnemű vagy semleges nemű birtok) ’az övéi’ = ale lui, ale ei.
A románban van ugyan névszóragozás, de viszonylag szegény alakokban. A birtokos névmások rendszerében csak egy esetrag van, az is két esetet jelöl, a birtokost és a részest, csak a több birtokra utaló alakokban van meg (kivéve a többes szám 3. személyű alakokat), és nem a determináns veszi fel, hanem a birtokos névelő: alor mei/mele ’az enyéim (vkije/vmije), az enyéimnek’, alor tăi/tale ’a tieid (vkije/vmije), a tieidnek’ stb.[9] Ezekkel az alakokkal elöljáró nélkül birtokos jelzőt (pl. bucuria alor mei ’az enyéim öröme’) és részeshatározót fejeznek ki: Le-am spus alor noștri ’Megmondtam a mieinknek’.[11] Egyéb funkciókat az elöljáróval ellátott alapalakokkal (melyeket a román grammatikák tárgyesetűeknek tekintenek) és birtokos/részes esetű alakokkal fejeznek ki: pe al meu (hn., tárgyeset) ’az enyémet’, cu a ta (nn., tárgyeset) ’a tiéddel’, împotriva alor săi (hn., birtokos eset) ’az övéi ellen’, datorită alor noști (hn., részes eset) ’a mieinknek köszönhetően’.
A közép-délszláv diarendszer nyelveiben
A közép-délszláv diarendszerhez tartozó nyelvekben (bosnyák, horvát, montenegrói, szerb) ugyanazokat a szavakat használják birtokos determinánsokként és birtokos névmásokként. Alakjaik az alábbiak:[12][13][14]
Ezeken a névmásokon kívül van egy visszaható birtokos névmásnak is nevezett, svoj, -a, -e, svoji, -e, -a, amely csak az alany birtokára/birtokaira utal, annak nemétől, számától és személyétől függetlenül. Példa mondatban: Mi se brinemo za svoj posao, a vi se pobrinite za svoj ’Mi a mi dolgunkkal törődünk, ti meg törődjetek a tietekkel’.[12]
Ezekben a nyelvekben a birtokos névmások jelölik a birtok nemét és számát, valamint az egyes szám 3. személyű birtokos nemét. A nőnemű birtokost megnevezőnek két változata van.
Ezekben a viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben a birtokos névmásokat általában úgy ragozzák, mint a mellékneveket. Hét eset van, melyeket nemtől és számtól függően négy vagy öt különböző alak jelöl. Egyes alakoknak változataik is vannak. Példának íme az 1. személy egyes szám hímnemű névmás ragozása:
- alanyeset és megszólító eset (élő és élettelen) / tárgyeset (élettelen): moj (nulla ragos);
- birtokos eset (élő és élettelen ) / tárgyeset (élő): mojeg(a) / mog(a);
- részes eset és locativus: mojem(u) / mom(e);
- eszközhatározói eset: mojim.
A mondattani funkciókat az esetragok egyedül vagy elöljárókkal társítva fejezik ki.
Remove ads
Jegyzetek
Források
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads