Bolesław Bierut

Bolesław Bierut (Orosz-Lengyelország, Lublin, 1892. április 18. – Szovjetunió, Moszkva, 1956. március 12.), lengyel kommunista politikus, Lengyelország elnöke.

Bolesław Bierut
Lengyelország elnöke
Hivatali idő 1947. február 5. – 1952. november 21.
Előd	–
Utód	Aleksander Zawadzki
az Országos Nemzeti Tanács elnöke
Hivatali idő 1944. január 1. – 1947. február 4.
Lengyelország miniszterelnöke
Hivatali idő 1952. november 21. – 1954. március 18.
Előd	Józef Cyrankiewicz
Utód	Józef Cyrankiewicz
Született	1892. április 18. Lublin, Orosz-Lengyelország
Elhunyt	1956. március 12.[1] (63 évesen) Moszkva, Szovjetunió
Sírhely	Powązki katonai temető
Párt	Lengyelországi Egyesült Munkáspárt Lengyel Munkáspárt Lengyel Szocialista Párt – Baloldal
Házastársa	Małgorzata Fornalska Janina Górzyńska-Bierut
Élettárs	Wanda Górska
Gyermekei	Aleksandra Jasińska-Kania Krystyna Bierut-Maminajszwili Jan Chyliński
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Nemzetközi Lenin Iskola
Halál oka	szívinfarktus[1]
Vallás	ateizmus
Díjak	Order of the Builders of People's Poland Order of the Cross of Grunwald, 1st class Partisan Cross (Poland) Medal of Victory and Freedom 1945 Medal for Warsaw 1939-1945 Gdańsk díszpolgára (1947)
Bolesław Bierut aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolesław Bierut témájú médiaállományokat.

Élete

1944. január 1-jén, a Varsóban megalakuló Országos Nemzeti Tanács (KRN) – melyben a Lengyel Munkáspárton kívül a Parasztpárt balszárnya, a demokraták és különböző csoportok, szervezetek is képviseltették magukat – elnökévé választották. Szeptember végétől, az általa vezette küldöttség – mely a KRN és a Lengyel Nemzeti Felszabadító Bizottság (PKWN) tagjaiból állt – előzetes tárgyalásokat folytatott Moszkvában Lengyelország jövőbeni határairól és a Lengyelországnak nyújtandó szovjet segítségről.^[2]

1947. február 5-én megválasztották a Lengyel Köztársaság elnökévé.^[3] Tisztségében 1952 novemberéig – az új alkotmány szerinti államtanács megválasztásáig (nov. 20.) – maradt.^[4] 1952 novemberétől 1954 márciusáig a minisztertanács elnöke volt,^[5] majd a Lengyel Egyesült Munkáspárt (PZPR) II. kongresszusán (1954. március 10–17.) megválasztották a párt első titkárává,^[4] melyet haláláig megtartott.^[6]