Dózsa László (színművész)
(1942–2023) magyar színész, rendező From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Dózsa László (Budapest, 1942. október 12. – Budapest, 2023. december 18.) magyar színész, rendező, érdemes és kiváló művész. Az 1956-os forradalomban való részvételéért több kitüntetésben részesült, de a forradalomban való szerepvállalását és az ezzel kapcsolatos állításainak valóságtartalmát sokan megkérdőjelezik, köztük számos történész is. Beceneve „Tuci” volt.[6] Fia Dózsa Zoltán (1968) színész.
Remove ads
Fiatalkora
Artista családban született. Édesanyja (Tischler Erzsébet)[6] a népligeti Műszínkör artistája volt. Nagyon korán kapcsolatba került a színjátszással; háromévesen már ő is fellépett. A Népligetben éltek, amíg az ottani komédiás telepet a Rákosi-korszakban fel nem számolták. 1952-ben a családot egy bérházba telepítették, ahol házmesteri feladatokat láttak el.
Állításai az 1956-os szabadságharcban való részvételéről
Elmondása szerint 14 évesen a Lehel téri piacon keveredett bele a szabadságharcba, a Szövetség utca és a Rákóczi út kereszteződésénél harcoló, az akkori Magyar Divatcsarnokot védő csoport tagja lett.[7]
Állítása szerint 1956. november 5-én elfogták és a Szövetség utca és az akkor a Rákóczi utca sarkán lévő Rákóczi (később Tisza) mozi[8][9] falánál elfogott társaival együtt kivégző osztag elé állították. Elmondása szerint egy golyó szétvágta a nyakát és társai holttestei közé zuhant. A szovjet kivégzőosztag tagjai a biztonság kedvéért tojásgránátokat dobáltak a holttestekre, amelyek repeszei eltalálták és két szilánk a tarkójába fúródott. A csoport minden tagja meghalt, kivéve őt.[10]
Dózsa visszaemlékezése szerint, amikor az oroszok elmentek, magyar civilek jöttek túlélők után kutatva és aki élt még, azt a Szövetség utcai kórházba[11] szállították, ahonnan azután az Államvédelmi Hatóság november közepén áthurcolta a Mosonyi úti rabkórházba.[12]
Dózsa László önéletírása szerint (Bohóc vérben és vasban) a kihallgatása során a kihallgató ávós majdnem halálra verte: a kínzás során a feje rúgások következtében olyan súlyosan megsérült, hogy a klinikai halál állapotába került. Temetésére a Fiumei úti temetőben egy tömegsírban került sor, ahol testére meszet öntöttek.
Erről készült egy vallatási jegyzőkönyv, amelyet később megtaláltak, és mivel a vérem is rajta volt, sikerült beazonosítani a vércsoport alapján. A jegyzőkönyvre azt írták: „Nem vallott”, másnapi dátummal pedig azt, hogy „Eltemetve”. Ez azt jelentette, hogy bedobtak egy tömegsírba.
– Dózsa László interjú Akinek három élete van, Hetek
A sírásó észrevette, hogy mozog és – a tiltás ellenére – megóvta attól, hogy élve eltemessék. Életét a Szabolcs utcai kórházban egy nyolcórás műtét során mentették meg. Koponyáját fémlemezzel foltozták ki, amit azóta is viselt.
Az egyik interjúban a színész arról beszél, hogy a kádári megtorlás során azért nem találták meg, mert a nyilvántartásban kartonján az szerepelt, hogy meghalt és eltemették.[13][14]
Remove ads
Pályafutása 1956 után
Előbb postai segédmunkás volt, majd jelentkezett a Rózsahegyi Kálmán és felesége vezette színiiskolába. Miután az asszony meghalt, leadták a tanulók névjegyzékét a Színház-és Filmművészeti Főiskolára, de egyedül csak őt vették fel a névjegyzékben szereplők közül 1963-ban. Mivel érettségi bizonyítványa akkor még nem volt, a Balettintézet levelező szakán érettségizett le.[15] A Színiakadémia elvégzése után több színházban is játszott: a debreceni Csokonai Nemzeti Színház (1967–1970), a Madách Színház (1970–1980 illetve 1991-től), a Népszínház (1980–1983), a Nemzeti Színház (1983–1991) tagjaként. 1991-től újra a Madách Színházban játszott.
Számos televíziós sorozatban, játékfilmekben, valamint szinkronszínészként is szerepelt.[16] Pályája végén az Újpest Színház művészeti vezetője és főrendezője volt.[17]
2023. december 18-án hunyt el. 2024. január 12-én helyezték végső nyugalomra a Fiumei úti sírkertben.[18] A szertartáson Pozsgai Zsolt mondott búcsúbeszédet.[19]
2016-os plakátügy és kételyek 1956-os szerepe kapcsán
1956-ban a magyar forradalom és szabadságharc napjaiban a budapesti utcákon Michael Rougier, a Life magazin fotósa és Erich Lessing is lefotózott egy gyermekkorú felkelőt.[20] Az egyik elkészült fotó[21] az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója tiszteletére egy Nagy Lajos király úti tűzfalon is megjelent egy falfestményen,[22] amely egy 15 év körüli fegyveres fiút ábrázolt. A falfestményen Dózsa László nevét tüntették fel. A falfestmény elkészültéről az RTL Híradó is tudósított és az egyik nézője, Szakács János vitatni kezdte a képen feltüntetett név helyességét. Állítása szerint ugyanis a képen látható fiú neve valójában Pruck Pál (1942–2000), amit a korabeli Life magazinban megjelent fotó képaláírása is alátámaszt.[23][24]

A kirobbant konfliktus kapcsán Eörsi László, az 1956-os események kutatója egy interjúban számos ponton megkérdőjelezte Dózsa 1956-os történetét.[25] Elmondása szerint a Dózsa László által említett tömeges kivégzésre semmilyen forrás (levéltári adat, szemtanú) nincs, noha az Dózsa elmondása szerint a város közepén történt. Valószínűtlennek tartja a Dózsa elmondásában szereplő történetet, miszerint kiskatonák és tisztek adtak volna kiképzést gyerekeknek, illetve a Dózsa történetében felbukkanó és 1956-ban igen ritka Kalasnyikov-gépkarabélyt is.[26] Elmondása szerint nincs a nyilvántartásokban a Dózsa által barátjaként említett és állítása szerint az utcán kivégzett Klein Róbert nevű személy sem. Eörsi elmondása szerint nem léteztek a Dózsa által említett, Divatcsarnok elleni és csepeli légicsapások sem. A történész számos további ponton kérdőjelezi meg a gyermek Dózsa történetét és utal arra, hogy az akkor 14 éves Dózsa 1956-os szerepére semmi sem utal az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában sem.[27]
Baranyi László színművész igazolta, hogy 1956-os harcok során találkozott Dózsa Lászlóval, Jobbágyi Gábor jogász, jogtörténész[28] pedig Eörsi Lászlót támadó nyilatkozatban kijelentette: „Biztosan tudom mondani, hogy Dózsa László hiteles személy, a kezében van egy olyan dokumentum, amely azt igazolja, hogy meghalt és eltemették”.[29] Ugyanakkor Eörsi László legtöbb állításával szemben érveket nem hozott fel.
Dózsa László „kegyeleti okokból” lemondott arról, hogy neve szerepeljen a plakáton.[30]
Az eset elhúzódó, és jelentős politikai felhangokkal bíró vitát váltott ki az 1956-ot kutató történészek között, illetve jelentős sajtóvisszhangot kapott.
Pruck Pál lánya pert indított a Schmidt Mária vezette Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány ellen, kegyeleti jogának megsértése miatt.[31][32] Az ügy során Pruck lányát, a Pruckot igazoló szakértőket és magát Pruck Pált is becsmérlő támadások érték a közalapítvány részéről, majd 2018. május 31-én a Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy a Terror Háza megsértette a néhai Pruck Pál hozzátartozóinak kegyelethez való jogát, miután az eljárás során történt vizsgálatok alapján igazoltnak látta, hogy a képen valóban Pruck Pál látható, ezzel egyúttal bocsánatkérés mellett kötelezték az alperest a név kijavítására is.[33] A tűzfalon látható képet ezután javítás helyett egyszerűen lefestették, noha még több hónapig érvényben volt a területfoglalási engedély a kép számára.[34] Az eset után a falra a kezében festőhengerekkel ábrázolt Schmidt Mária kép került, „Éljen a magyar, éljen a haza!” feliratokkal.[35] A közalapítvány más felületein is eltüntették Pruck képét, szót sem ejtve a valótlanságokról.[36]
2020. október 23-a kapcsán Dózsa interjút adott a Vasárnap.hu-nak, ahol úgy fogalmazott:
2016-ban valóban megvádoltak azzal, hogy egy akkor óriásplakátként publikált képen nem én szerepelek, hanem valaki más. Ezt a képet elsőnek – évtizedekkel ezelőtt – édesanyám látta meg, aki azt mondta, »Fiam, ez te vagy itt! Még a sapka is a tiéd!« Ugyanis nekem is volt egy ilyen sapkám 1956 októberében, melyet azóta egy múzeumnak ajándékoztam. […] Később a Terror Háza Múzeumból felhívtak és megkérdezték, hogy valóban én vagyok-e a képen? Mondtam, hogy én úgy tudom, igen.
Ezután arról beszélt, hogy a „tévedésével megpróbálták személyét és a forradalmat lejáratni”, és hogy nem az a fontos, ki van a képen, hanem az, hogy ki mit csinált 1956 októberében.[37]
Remove ads
Szerepeiből
Színház
- Madách Imre: Az ember tragédiája (több szerep[38])
- Shakespeare: Coriolanus (Brennus)
- Tennessee Williams: Amíg összeszoknak (rendőr)
- Szophoklész: Oidipusz király (karvezető)
- Eugene O’Neill: Amerikai Elektra (Orin)
- Németh László: Bodnárné (Lali, lámpavivő fiatalember)[39]
- Benjamin Jonson: Volpone (Leone)
- Gyurkovics Tibor: Nagyvizit (Dezső)
- Szilágyi Andor: Tóth Ilonka (Grisin, szovjet alezredes)[40]
Film
- Szász Péter: Fiúk a térről (1967)
- Fejér Tamás: Hekus lettem (1972)
- Gyarmathy Lívia: Álljon meg a menet! (1973)
- Gábor Pál: A járvány (1976)
- Sára Sándor: 80 huszár (1978)
- Rényi Tamás: Élve vagy halva (1980)
- Szalkai Sándor: Kojak Budapesten (1980)
- Szőnyi G. Sándor: Csak semmi pánik (1982)
- Simó Sándor: Viadukt (1982)
- Fábri Zoltán: Gyertek el a névnapomra! (1983)
Televízió
- Hajdufy Miklós: Farkasok (1972)
- Kígyós Sándor: Különös vadászat (1972)
- Hungária Kávéház 1–6. (tévéfilmsorozat) (1976)
- Bednai Nándor: Robog az úthenger (tévéfilmsorozat) (1976)
- Vámos László: Sir John Falstaff (1977)
- András Ferenc: Végkiárusítás (1978)
- Horváth Ádám: Mire megvénülünk (tévéfilmsorozat) (1978)
- Szalkai Sándor: Dániel (tévéfilmsorozat) (1978)
- Szász Péter: Bolondok bálja (1978)
- Karinthy Márton: Gazdag szegények (1980)
- Bácskai Lauró István, Mészáros Gyula: Megtörtént bűnügyek (tévéfilmsorozat) A holtak nem beszélnek című része (1980)
- Bácskai Lauró István: Utolsó alkalom (1981)
- Horváth Ádám: Petőfi (tévéfilmsorozat) (1981)
- Böszörményi Géza: Hungarian Dracula (1983-ban készült, 1988-ban lett levetítve)
- Bácskai Lauró István: Rutinmunka (1984)
- Horváth Tibor: Kémeri (tévéfilmsorozat) (1984)
- Damenija Csaba, Szinetár Gábor: Szemet szemért… (1985)
- Bácskai Lauró István: Üvegvár a Mississippin (1985)
- Gát György: Linda (tévéfilmsorozat) (1986)
- Arthur Allan Seidelman: A Friendship in Vienna (1988)
- Brian Gibson: Murderers Among Us: The Simon Wiesenthal Story (1989)
- Rajnai András: Szent Gellért legendája (1994)
- Fazekas Lajos: Kisváros (tévéfilmsorozat) (1998)
- Rozgonyi Ádám: Az öt zsaru (tévéfilmsorozat) (1998)
- Pozsgai Zsolt: Játszó társaság (2015)
Szinkron
- Indiana Jones és a végzet temploma (1. szinkron) – Mola Ram – Amrish Puri
- Tetthely – Reinhold Dietze – Klaus Lövitsch
- Peter Strohm – Peter Strohm – Klaus Lövitsch
- Jákob rabbi kalandjai – Farés embere a vallatásnál – Gérard Darmon
Remove ads
Elismerései
- 1956-os emlékérem (2005)
- Újpestért-díj (2005)[41][42]
- Hűség a Hazához Érdemrend nagykeresztje (2005)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2006)
- Szabadság Hőse emlékérem (2006)
- Nagy Imre-érdemrend (2011)
- Érdemes művész (2011)
- Budapest díszpolgára (2016)[43]
- Kiváló művész (2019)[44]
Művei
- Bohóc vérben és vasban. Kairosz, Budapest, 2007,[45] 2. kiadás (2016)
Róla szóló könyv
- A rivaldától a vérpadig és utána / Dózsa Lászlóval beszélget Borbély László. Kairosz, Budapest, 2006 (Magyarnak lenni)
Róla szóló film
- Nem vallott, eltemetve… című 54 perces dokumentum-játékfilm (2016)[46]
Jegyzetek
Források
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads