Elbai nőszőfű

Az elbai nőszőfű (Epipactis albensis) a kosborfélék családjába tartozó, Magyarországon védett vadvirág.

Elbai nőszőfű
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények Törzs: Zárvatermők Osztály: Egyszikűek Rend: Spárgavirágúak Család: Kosborfélék Nemzetség: Epipactis
Tudományos név
Epipactis albensis Nováková & Rydlo, 1978
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Elbai nőszőfű témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Elbai nőszőfű témájú médiaállományokat és Elbai nőszőfű témájú kategóriát.

Megjelenése

Az elbai nőszőfű virága

Az elbai nőszőfű 9–30 cm (maximum 38 cm) magas, lágyszárú, évelő növény. Magányosan nő. Felső részén sűrűn szőrözött szárán 1-4 világoszöld levelet fejleszt. A levelek 3–5 cm hosszúak, 1–2 cm szélesek. Az alsó levelek elliptikusak, tompa végűek vagy rövid csúcsúak, a felsők keskenyebbek, szálas-hosszúkásak, murvalevélszerűek. A legalsó levél sokszor kimondottan magasan ered.

Augusztus–szeptemberben virágzik. Virágzat többé-kevésbé egy oldalra forduló, 5-10 virágból álló laza fürt. Vízszintesen álló vagy kissé bókoló virágai kicsik, nem feltűnőek. A mellettük fejlődő murvalevelek lándzsásak, az alsók hosszabbak mint a virágok, a felsők olyan hosszúak vagy rövidebbek, mint a magház. A külső lepellevelek (szirmok) sárgászöldek, 6–10 mm hosszúak, 2,5–4,5 mm szélesek. A belső lepellevelek fehéreszöld színűek, kb. 6–7,5 mm hosszúak és 4–4,5 mm szélesek. A 6–8 mm-es mézajak töve barnásbíbor színű, vége rövid, szív alakú, sárgászöld, széle felfelé görbül. Önmegporzó, az ezt megakadályozó rostellum hiányzik.

Termése toktermés.

Hasonlít hozzá a Müller-nőszőfű (Epipactis muelleri), amely a száraz, meszes talajú élőhelyeket részesíti előnyben.

Elterjedése

Közép-európai faj, Ausztriában, Németországban, Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon honos. Magyarországon az Északi-középhegység, Zempléni-hegység, Cserhát, Börzsöny, Dunántúli-középhegység, Balaton-felvidék, Nyugat-Dunántúl, Kőszegi-hegység, Nagyalföld, Tiszántúl térségeiben találhatók állományai.

Életmódja

Árnyékos, párás, nyirkos, üde talajú lomberdőkben, ligeterdőkben (pl. bükkösökben, völgyalji gyertyánosokban) található sokszor patakok, folyók mentén. A meszes talajt nem kedveli, élőhelyein a talaj kémhatását pH 4,5-6,8 között mérték (átlagosan 5,5).

A többi kosborfajhoz hasonlóan gombákkal él együtt gyökérkapcsoltságban, de szimbiontáit még nem vizsgálták. Ismertek klorofillhiányos példányai, amelyek tápanyagszükségletük döntő részét a gombáktól szerzik be.

Hajtásai június-júliusban jelennek meg és július végétől augusztusig virágzik. A kisebb példányok később bontanak szirmot és egyes években a virágzás szeptember végéig, októberig elhúzódhat. A virágok 1-2 hétig nyílnak. Csak önmegporzással szaporodik, a pollenszemcsék sokszor már bimbós állapotban a bibére kerülnek. A megtermékenyülési hatékonyság jó, a virágok 75%-a termést hoz.

Természetvédelmi helyzete

Az elbai nőszőfű viszonylag kis elterjedési területe ellenére stabil, nem elszigetelt populációkkal rendelkezik és több országban védett, ezért a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Magyarországon eddig 50 állományát mérték fel, teljes egyedszáma 1-2 ezer körüli. 1996 óta védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek

• Magyarországon védett és fokozottan védett növények listája

Források

• Molnár V. Attila: Magyarország orchideáinak atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2011 ISBN 978-963-09-6694-8
• elbai nőszőfű Természetvédelem.hu
• Epipactis albensis IUCN Red List
• Kun András, Ittzés Péter: Az elbai nőszőfű (Epipactis albensis Novakova & Rydlo) a Cserhátban Kitaibelia V. évf. 2. szám pp.: 333–334. Debrecen 2000

• Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap