Epigráfia

Az epigráfia vagy felirattan (az elnevezés a görög: ἐπιγραφή (epigraphḗ) ’felirat’ szóból származik) a történelmi feliratokat tanulmányozó tudományág. Történelmi segédtudománynak is tekintik, mely az emlékműveken, agyagedényeken, kőtáblákon, márvány-, bronz- és egyéb kemény, maradandó felületeken rögzített feliratokat tanulmányozza.^[1] A különböző technikákkal (vésés, festés, domborítás) készült írásokat osztályozza, pl. koruk, a kulturális kontextus, az írás grafémái alapján. Az epigráfia az archeológiai kutatások számára az elsődleges eszköz az írásbeliséggel rendelkező kultúrák tanulmányozásában.^[2] Az ókori, kézzel, leggyakrabban tintával írott szövegek nem tárgya az epigráfia tudományának, ez a paleográfia tárgykörébe tartozik.^[3] A tudományág a 16. századtól indult fejlődésnek.

• 
  Szanszkrit felirat a Brihadísvara-templomban, Tandzsávúr, India
• 
  I. Xerxész háromnyelvű ékírásos felirata Van erődje közelében, Törökország

A rosette-i kő a British Museumban