Eugen d’Albert

Eugène Francis Charles d’Albert (Glasgow, 1864. április 10. –‎ Riga, 1932. március 3.) skóciai születésű német zeneszerző, zongoraművész, karmester.

Eugen d’Albert
1932 előtt
Született	1864. április 10.[1][2][3][4][5] Glasgow[6][7][8]
Elhunyt	1932. március 3. (67 évesen)[2][3][4][9][10] Riga[11][8]
Állampolgársága	német
Házastársa	Teresa Carreño (1892–1895)[12][13] Hermine d'Albert
Gyermekei	Eugenia Harris-D'Albert Hertha Weber-D'Albert
Foglalkozása	zongorista zeneszerző
Iskolái	Royal College of Music
Sírhelye	Monument Cemetery
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Eugen d’Albert témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Tiefland (Hegyek alján) és Die toten Augen (A holt szemek) című operái máig a műfaj népszerű darabjai.

Élete

Szülei angol anya és francia–olasz apa, utóbbi Charles d'Albert, tánckomponista, a Covent Garden balettmestere. D’Albert soha nem beszélt jól angolul, németnek tartotta magát.

Autodidakta zenészként D’Albert ösztöndíjat nyert a londoni Királyi Zeneművészeti Főiskolán, és még fiatalon Bécsbe költözött. Weimarban Liszt Ferenc tanítványa (művei egyik első felvételét is ő intézte), valamint Johannes Brahms barátja és csodálója volt, akinek többször, nagy sikerrel adta elő két zongorakoncertjét.^[14]

Ifjúkorában a virtuóz híre gyorsan bejárta Európát, jórészt Hans Richternek köszönhetően, aki a bécsi közönségnek bemutatta. Budapesten először 1885-ben járt, aztán négy évtizeden keresztül vissza-vissza tért. 1890-ben Brahms dirigálásával játszotta a Pesti Vigadóban B-dúr zongoraversenyét. A kritikusok szerint előadói teljesítménye hullámzott, nagyban befolyásolta aznapi hangulata.

Az 1910-es évektől készített lemezeket, sok felvétele ma is megvan. 1895-től vezényelt is. A sikeres pianista telente hangversenykörutakat tett, nyáron komponált.

Szerzeményei közé tartozik egy szimfónia, két vonósnégyes, két zongora- és egy gordonkaverseny, sok dalt és zongoraszólót komponált. Legmaradandóbb kompozíciós sikere huszonkét operája. Legismertebb, a prágai Német Színházban bemutatott Hegyek alján, a főszerepekben két Magyarországról elszármazott énekessel: Alföldi Irénnel és Arányi Dezsővel (1903. november 15.). Ez a műve ötvözi az olasz verizmust és a német expresszionizmust. Manapság két-három operája van már csak színen.

Hatszor nősült meg; egyik felesége két évig a venezuelai zongorista, énekes és zeneszerző Teresa Carreño volt. Hivatalosan nyolc gyermeke született. Svájci állampolgárként 67 évesen, Rigában hunyt el. Sírja a Ticino kanton beli Morcotéban található.

Művei

Operák

• Der Rubin (Karlsruhe, 1893)
• Ghismonda (Drezda, 1895)
• Gernot (Mannheim, 1897)
• Die Abreise (Frankfurt am Main, 1898)
• Kain, zenei tragédia egy képben (1900) a berlini Staatsoper Unter den Lindenben, karmester: Franz Schalk
• Der Improvisator (Berlin, 1902)
• Tiefland (Hegyek alján) (Prága, 1903) (Magyar Királyi Operaház, 1908. november 17.)
• Flauto solo (Prága, 1905)
• Tragaldabas (Der geborgte Ehemann) (Hamburg, 1907)
• Izëyl (Hamburg, 1909)
• Die verschenkte Frau (Bécs, 1912)
• Liebesketten (Bécs, 1912)
• Die toten Augen (A holt szemek) (Drezda, Semperoper, karmester: Reiner Frigyes, 1916) (Magyar Királyi Operaház, 1921. november 12.)
• Der Stier von Olivera (Lipcse, 1918)
• Revolutionshochzeit (Lipcse, 1919)
• Scirocco (Darmstadt, 1921)
• Mareike von Nymwegen (Hamburg, 1923)
• Der Golem (Frankfurt am Main, 1926)
• Die schwarze Orchidee (Lipcse, 1928)
• Die Witwe von Ephesos (1930, nincs bemutatva)
• Wu úr (befejezte: Leo Blech, Drezda)

Zenekari művek

Morcotei sírja (Svájc, Ticino kanton)

• I., b-moll zongoraverseny, op. 2. (1884)
• F-dúr szimfónia, op. 4 (1886)
• Esther, op. 8 (1888)
• II., E-dúr zongoraverseny, op. 12. (1893)
• Gordonkaverseny, C-dúr, op. 20 (1899)
• Aschenputtel szvit, op. 33 (1924)
• A hegyek alján szimfonikus előjátéka, op. 34 (1924)

Kamarazene

• d-moll zongoraszvit, op. 1 (1883)
• Nyolc zongoradarab, op. 5
• I., a-moll vonósnégyes (1887)
• Fisz-moll zongoraszonáta, op. 10 (1893)
• II., Desz-dúr vonósnégyes , op. 11 (1893)

Vokális zene

• Der Mensch und das Leben, op. 14 (1893)
• Seejungfräulein, op. 15 (1897)
• Wie wir die Natur erleben, op. 24 (1903)
• Mittelalterliche Venushymne, op. 26 (1904)
• An den Genius von Deutschland, op. 30 (1904)

Irodalom

• Raupp, Wilhelm: Eugen d’Albert. Ein Künstler- und Menschenschicksal (Koehler und Amelang, Lipcse, 1930) (németül)
• Pangels, Charlotte: Eugen d’Albert: Wunderpianist und Komponist: eine Biographie (Freiburg i Br., Atlantis Musikbuch-Verlag, Zürich, 1981) ISBN 3-7611-0595-9 (németül)
• Molinari, Guido: Eugen d’Albert (1864–1932): la vita e le opere, Grammarò Ed., Sestri Levante, 2009, 624 o. ISBN 8-8950-1065-5 (olaszul)