Félfémek

A félfémek (más néven metalloidok) olyan kémiai elemek, amelyek tulajdonságai átmenetet képeznek a fémek és a nemfémek között. A periódusos rendszer p-mezőjében helyezkednek el, de pontos számuk az eltérő definíciók miatt nem meghatározható. A legtöbb forrás a félfémek közé sorolja a bórt, a szilíciumot, a germániumot, az arzént, az antimont és a tellúrt, viszont csak a források kb. fele tesz említést a polóniumról és az asztáciumról. A periódusos rendszerben a félfémek a bór és a polónium között húzódó átló mentén helyezkednek el. A vonaltól jobbra felfelé elhelyezkedő elemek nemfémek, míg balra lefelé a fémek találhatók.

Nem tévesztendő össze a következőkkel: Félfém (szilárdtestfizika) és Félfém (spintronika).

	13	14	15	16	17
2	B Bór	C Szén	N Nitrogén	O Oxigén	F Fluor
3	Al Alumínium	Si Szilícium	P Foszfor	S Kén	Cl Klór
4	Ga Gallium	Ge Germánium	As Arzén	Se Szelén	Br Bróm
5	In Indium	Sn Ón	Sb Antimon	Te Tellúr	I Jód
6	Tl Tallium	Pb Ólom	Bi Bizmut	Po Polónium	At Asztácium
Jellemzően (93%-ban) a félfémekhez sorolt elemek   Gyakorta (44%-ban) a félfémekhez sorolt elemek   Ritkán (24%-ban) a félfémekhez sorolt elemek   Elvétve (9%-ban) a félfémekhez sorolt elemek   A fémek és a nemfémek közötti választóvonal

Tulajdonságaik

A legtöbb félfém külső megjelenésben a fémekre hasonlít; fényes szürke színük van. Azonban a fémekkel ellentétben törékenyek,^[1] és csak közepesen jól vezetik^[2] az áramot. Kémiai viselkedésük a nemfémekhez hasonló. Amfoter jellegű vagy gyengén savas oxidokat hoznak létre.^[3] A fémekkel ötvözetek képzésére alkalmasak.^[4] Közepes ionizációs energia^[5] és elektronegativitás^[6] értékek jellemzik őket.

Felhasználásuk

A félfémeket és vegyületeiket felhasználják az elektronika és a pirotechnika területén, ötvözetek, biológiai ágensek és katalizátorok előállításához, valamint égésgátló anyagok, üvegek és optikai adattárolók gyártásához. A félfémek túl törékenyek ahhoz, hogy bármiféle szerkezeti felhasználásuk legyen.

Jegyzetek

1. Donald A. McQuarrie, Peter A. Rock. General Chemistry, 3rd edition, New York: WH Freeman (1987). ISBN 0-7167-2169-4
2. G. R. Choppin, R. H. Johnsen. Introductory Chemistry, 3rd edition, Massachusetts: Addison-Wesley (1972). ISBN 0-2010-1022-4
3. P. Atkins, T. Overton, J. Rourke, M. Weller, F. Armstrong. Shriver & Atkins' Inorganic Chemistry, 5th edition, Oxford: Oxford University Press (2010). ISBN 1-4292-1820-7
4. Suzanne Sessine, Robyn V. Young. World of Chemistry. Michigan: Gale Group (1999). ISBN 0-7876-3650-9
5. H. Clark Metcalfe, John E. Williams, Joseph F. Castka. Modern Chemistry. New York: Holt, Rinehart and Winston (1974). ISBN 0-03-089450-6
6. Linus Pauling. General Chemistry. New York: Dover Publications (1988). ISBN 0-486-65622-5

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Metalloid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap