Föderalista Párt (Amerikai Egyesült Államok)

A Föderalista Párt volt az első politikai párt az Amerikai Egyesült Államokban. Alexander Hamilton alatt uralta a nemzeti kormányt 1791 és 1801 között. A párt elkezdett visszaesni, még egyszer, az 1812-es háború ellenzésével felemelkedett. A párt ezután szétesett, az utolsó elnöki jelöltüket 1816-ban állították. Konzervatívaknak és üzletembereknek kedvezett, a bankok pártfogói voltak a kormány, a hadsereg ellenében, ezek mellett ellenezték a francia forradalmat is és Nagy-Britanniát preferálták. A párt centralista, föderalista és protekcionista volt.^[4][5]

Föderalista Párt Federalist Party
Adatok
Elnök	Alexander Hamilton John Jay John Adams Charles Cotesworth Pinckney DeWitt Clinton Rufus King
Elnökségi tagok	Alexander Hamilton John Jay John Adams Rufus King John Marshall
Alapítva	1791
Feloszlatva	1824
Utódpárt	Nemzeti Republikánus Párt
Pártújság	Gazette of the United States
Ideológia	klasszikus konzervativizmus Hamiltonizmus
Politikai elhelyezkedés	Jobboldal[1][2][3]
Hivatalos színei	fekete és fehér
Amerikai Egyesült Államok politikai élete
A Wikimédia Commons tartalmaz Föderalista Párt Federalist Party témájú médiaállományokat.

1801-ig irányította a párt a kormányt, mikor a Thomas Jefferson vezette ellenzéki Demokrata-Republikánus Párt többséget szerzett. 1790 és 1794 között bankárok és üzletemberek koalíciójaként. Az egyetlen Föderalista elnök John Adams volt. George Washington szimpatizált a párttal, de hivatalosan egy párt tagja se volt elnöksége során.^[6]

Föderalista irányelvek voltak egy Nemzeti Bank létrehozása, tarifák és Nagy-Britanniával jó kapcsolat kialakítása. A párt a legtöbb törvényhozási csatát megnyerte az 1790-es években.^[7]

John Adams-kormány (1797-1801)

Hamilton bizalmatlan volt John Adamsszel szemben, de nem tudta megállítani indulását a választáson. Az 1796-os elnökválasztáson Adams három elektori szavazattal nyert Thomas Jeffersonnal szemben, aki a kialakított rendszer alapján ennek köszönhetően alelnök lett.^[8]

A külügy volt ebben az időben a legfontosabb probléma az időszakban. Adams egyedül hozott döntéseket, nem konzultál se Hamiltonnal, se a párt többi vezetőjével. Többek közt ennek köszönhetően a kabinetje inkább Hamiltonnak felelt, mint neki.^[9]

Az adminisztráció egyik legfontosabb munkája az Idegen és Lázadás törvények voltak. A franciákkal egyre rosszabb kapcsolata volt az országnak. 1798-ban elfogadták az Idegen és Lázadás törvényeket, amelyek közül a korábbi lehetőséget adott az elnöknek, hogy az általa túl veszélyesnek talált személyeket deportálja. A Lázadás törvény bűncselekménnyé tette a kormány hamis, botrányos és rosszindulatú kritizálását.^[10]

Több republikánus újságszerkesztőt is elítéltek, megbüntettek vagy bebörtönöztek ezen törvények alapján, újságaikat pedig bezárták.^[11] Erre válaszként Jefferson és James Madison titokban a Kentucky és Virgina határozatot, amely a két államban alkotmányellenesnek nevezte a törvényeket, ennek köszönhetően érvénytelenítve azokat.

A Föderalisták létrehoztak egy flottát, új fregattokkal és adóemeléssel fizettek érte. Pennsylvaniában ezt követően kitört a Fries-lázadás, mert nem voltak hajlandóak fizetni az új adókat. John Fires-t halálra ítélték hazaárulásért, de Adams megbocsátást nyújtott neki. AZ 1978-as választások idején a párt jól teljesített, de a következő évben belső problémákkal küzdöttek. 1799 elején Adams ki akart szabadulni Hamilton befolyása alól és egy új békeküldetést küldött Franciaországba. A küldetés sikeres volt, amellyel a "Kvázi-háború" véget ért és a hadsereg nagy részét feloszlatták.

Hamilton és Adams nagyon nem kedvelte egymást és a föderalisták a kettőjük között voltak szétválva. Hamiltonnak nem tetszett a politikai hatalmának elvesztése, ezért Charles Pinckney-t támogatta a következő választáson. Ez egy hasadást okozott a párton belül, ami Thomas Jefferson és a Demokrata-Republikánusok győzelméhez vezetett.^[12]

Választások

Elnökválasztás

Választás	Jelöltek		Szavazatok	Elektori szavazás
	Elnök	Alelnök	Százalék	Elektori szavazatok	Helyezés
1796	John Adams	Thomas Pinckney	53.4	71 / 138	1
1800		Charles C. Pinckney	38.6	65 / 138	2
1804	Charles C. Pinckney	Rufus King	27.2	14 / 176	2
1808			32.4	47 / 176	2
1812	DeWitt Clinton	Jared Ingersoll	47.6	89 / 217	2
1816	Rufus King	John E. Howard	30.9	34 / 217	2
1820	Nincs jelölt		16.2	0 / 232	2

Kongresszus

Kongresszus	Év		Szenátus[13]						Képviselőház[14]						Elnök
			Összes	Anti- Adminisztráció	Pro- Adminisztració	További	Üres székek		Összes	Anti- Adminisztráció	Pro- Adminisztráció	További	Üres székek
1.	1789–1791		26	8	18	—	—		65	28	37	—	—		George Washington
2.	1791–1793		30	13	16	—	1		69	30	39	—	—
3.	1793–1795		30	14	16	—	—		105	54	51	—	—
Kongresszus	Év		Összes	Demokrata- Republikánus	Föderalista	További	Üres székek		Összes	Demokrata- Republikánus	Föderalista	További	Üres székek		Elnök
4.	1795–1797		32	11	21	—	—		106	59	47	—	—		George Washington
5.	1797–1799		32	10	22	—	—		106	49	57	—	—		John Adams
6.	1799–1801		32	10	22	—	—		106	46	60	—	—
7.	1801–1803		34	17	15	—	2		107	68	38	—	1		Thomas Jefferson
8.	1803–1805		34	25	9	—	—		142	103	39	—	—
9.	1805–1807		34	27	7	—	—		142	114	28	—	—
10.	1807–1809		34	28	6	—	—		142	116	26	—	—
11.	1809–1811		34	27	7	—	—		142	92	50	—	—		James Madison
12.	1811–1813		36	30	6	—	—		143	107	36	—	—
13.	1813–1815		36	28	8	—	—		182	114	68	—	—
14.	1815–1817		38	26	12	—	—		183	119	64	—	—
15.	1817–1819		42	30	12	—	—		185	146	39	—	—		James Monroe
16.	1819–1821		46	37	9	—	—		186	160	26	—	—
17.	1821–1823		48	44	4	—	—		187	155	32	—	—
18.	1823–1825		48	43	5	—	—		213	189	24	—	—