Fütyülő szuharbújó

A fütyülő szuharbújó (Cisticola lateralis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül pedig a szuharbújófélék családjába tartozó faj.^[1][2]

Fütyülő szuharbújó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Alrend: Verébalkatúak (Passeri) Család: Szuharbújófélék (Cisticolidae) Nem: Cisticola Faj: C. lateralis
Tudományos név
Cisticola lateralis (Fraser, 1843)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fütyülő szuharbújó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fütyülő szuharbújó témájú kategóriát.

Rendszerezése

A fajt Louis Fraser brit zoológus írta le 1843-ban, a Drymoeca nembe Drymoica lateralis néven.^[3]

Alfajai

• Cisticola lateralis antinorii (Heuglin, 1867)
• Cisticola lateralis lateralis (Fraser, 1843)
• Cisticola lateralis modestus (Bocage, 1880)^[2]

Előfordulása

Afrika nyugati és középső részén, Angola, Benin, Bissau-Guinea, Burundi, Dél-Szudán, Elefántcsontpart, Gabon, Gambia, Ghána, Guinea, Kamerun, Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kongói Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Libéria, Mali, Nigéria, Szenegál, Sierra Leone, Szudán, Togo, Uganda, Zambia területeken honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi száraz gyepek és szavannák, valamint ültetvények, szántóföldek és másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése

Testhossza 16 centiméter, testtömege 12-21 gramm.^[5]

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]