Fűz

A fűz vagy fűzfa (Salix) a fűzfafélék (Salicaceae) család névadó nemzetsége. Mintegy négyszáz faja főképp a Föld északi féltekéjén honos, közülük több a Kárpát-medencében is él.

Fűz
Salix x sepulcralis hibrid fűzfa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids I Rend: Malpighiales Család: Fűzfafélék (Salicaceae) Nemzetség: Salix L.
Alnemzetségek, fajcsoportok
A szövegben részletezve
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fűz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fűz témájú médiaállományokat és Fűz témájú kategóriát.

Szomorúfűz

Európai szomorúfűz

Elterjedése, élőhelye

Szinte mindenütt megtalálható az északi flórabirodalom csapadékosabb vidékein. Néhány faj a száraz klímához is alkalmazkodott, de ezek szinte egytől egyig bokor termetűek. Magyarországon mintegy huszonhárom fajuk honos.

A nemzetség evolúciósan kevéssé stabilizálódott: a fajok gyakran hibridizálnak, ezért elkülönítésük sokszor nehéz. Több változatot mesterségesen, keresztezéssel hoztak létre.

Megjelenése, felépítése

Fás szárú, cserje- vagy fatermetű, lombhullató, kétlaki évelő növény. A sok fajnak számos közös tulajdonsága van. A fa alakú füzek előbb karógyökeret növesztenek, majd az ebből dúsan elágazó oldalgyökerek rendszerét. A cserje alakú füzek gyökérzete kezdettől nagyon szerteágazó. A gyökérzet jellegét mindig erősen befolyásolják a talaj tulajdonságai.

Kérge eleinte sima zöld vagy vöröseszöld, később – különösen az alsó néhány méteren – mély, hosszanti barázdákkal felrepedezik.

Szórt állású rügyei a legtöbbször hosszúkásak, keskenyek, ághoz simulóak, kopaszok, fénylők vagy finoman molyhosak. A legtöbb faj hajtásai hosszúak, vékonyak, hajlékonyak, sárgás- vagy vöröseszöldek, gyakran lecsüngők. A porzós füzérek néhány kisebb lomblevél felett a rövid oldalhajtások csúcsán fejlődnek, hosszúságuk általában nem haladja meg az 5 cm-t. A mindössze két porzóból álló porzós virágok a füzérben rövid, kanalas murvalevelek tövében ülnek. A termős füzérek a porzósakhoz hasonló hosszúságúak, a termős virágok mindössze egy hosszú, kúpos termőből állnak, melynek csúcsán jól látható a két karéjú bibe. A virágok murvalevelei zöldes fehérek, csak a tövükön szőrösek, a porzós és a termős virágban egyaránt vannak nektármirigyek. A fűzfák termése két kopáccsal nyíló tok, melyből a repítő szőrös magvak nyár elején messzire szállnak a széllel.

Leveleinek nyele általában rövid, a lemezek keskenyek, hosszúkásak, lándzsásak, vagy tojásdadok, esetleg apró kerekdedek. A szélük finoman fűrészelt, esetleg ép és hullámosak.

Az ép szélű murvalevelek hónaljában növő, egyivarú virágai nagyon egyszerűek: a virágtakaró hiányzik, a porzós virágokban kevés porzó van, a termős virágokban egyetlen termő. Bár a köznyelvben a fűzfák virágzatát barkának nevezik, virágzatuk felálló, ezért helyesen füzér, megporzásukat pedig nem a szél, hanem a rovarok végzik. A virágok tövében nektárt termel. A nőivarú virágok fehérek vagy zöldek, a porzós füzérek sárgák, esetleg pirosak. A barka a Húsvéthoz, pontosabban a Húsvét vasárnapját egy héttel megelőző Virágvasárnaphoz kötődik bennünk. Ilyenkor árulják a virágárusok a virágzás előtti barkát, ami akkor a legmutatósabb.

Termése sokmagvú, több kopácsú tokokból álló füzér. A magvak alig 1 mm hosszúak, zöldesbarnák.

Életmódja, élőhelye

Laza és kötött talajon egyaránt megél. Kétlaki.

A fehér fűz várható élettartama meghaladja a 100 évet. A fűzfák vesszői nedves közegben könnyen gyökeresednek. Vízparton, ahol gyakoriak az áradások, még az idősebb törzsek is gyakran fejlesztenek szakállszerű járulékos gyökérkötegeket. Ez a nedves környezethez való alkalmazkodásra vezethető vissza. A fűzfák továbbá jól tűrik az erős metszést.

A legtöbb faj erősen fény- és vízigényes, ezek főleg folyó- és állóvizek partján, ártereken nőnek; az ilyen erdőtársulásokban:

• ártéri puhafaligetekben (Salicion albae),
• bokorfüzesekben (Salicion triandrae),

gyakran állományalkotók. Az időszakos vízborítást is jól tűrik. Más fajok a magashegységi sziklacserjésekben nőnek.

Magyarországon február–márciusban virágzik; virágait rovarok porozzák be. Termése május–júniusban érik be. Magról és dugványról is jól szaporodik, kitűnően sarjad. Különösen az első években rendkívül gyorsan nő.

Felhasználása

A fűz fája szórt likacsú, színes gesztű, könnyű, lágy, jól faragható. Szíjácsa sárgásfehér, gesztje vörösesbarna. A fa puha és nincsenek benne tartósító anyagok – csersav, gyanta, viasz stb., ezért leginkább faragványokat, háztartási eszközöket, gyufát, cellulózt és papírt készítenek belőle. Hajlékony vesszőiből kosarat és bútorokat fonnak. A legjobb minőségű krikettütők szintén fűzfából készülnek.^[1]

A kinin fölfedezése előtt a fűzfakéreg főzete volt a malária legjobb orvossága. A főzet gyulladásgátló, antiszeptikus, lázcsillapító, vérzéscsillapító hatású. Hatóanyagai:

• szalicin,
• katechin,
• csersav,
• gyanta,
• enzimek,
• oxalát.

Ajánlják:

• belső vérzések,
• bélhurut,
• reuma,
• ízületi bántalmak,
• gyomorhurut,
• lázzal járó megfázás ellen,
• fagyott testrészek,
• aranyeres bántalmak,
• gombás bőrbetegségek kezelésére.

Kivételes tűrőképessége folytán erdőgazdaságilag (a nedves, csapadékos környezetben) igen jelentős. Az ilyen élőhelyeken pionír fajként agresszíven terjeszkedő kecskefűz az egyéb erdők telepítését erősen gátolhatja.

Rendszertani felosztása

A rendkívül fajgazdag nemzetséget négy alnemzetségre bontják, azokat pedig további fajcsoportokra:

• Salix subg. Salix:
  • S. sect. Amygdalinae
    • mandulalevelű fűz (Salix triandra)
  • S. sect. Eriostachyae
  • S. sect. Floridanae
  • S. sect. Fragiles
    • törékeny fűz (Salix fragilis)
  • S. sect. Glandulosae
  • S. sect. Humboldtianae
  • S. sect. Longifoliae
  • S. sect. Magnificae
  • S. sect. Salicaster
    • babérfűz (Salix pentandra)
  • S. sect. Salix
    • fehér fűz (Salix alba),
    • babiloni szomorúfűz (Salix babylonica),
  • S. sect. Subalbae
  • S. sect. Urbanianae

* Salix subg. Caprisalix:

• • S. sect. Vetrix
    • kecskefűz (Salix caprea, Salix capra),
    • füles fűz (Salix aurita) – védett,
    • rekettyefűz (Salix cinerea),
  • S. sect. Incubaceae
    • serevényfűz (Salix rosmarinifolia)
  • S. sect. Villosae
  • S. sect. Cordatae
  • S. sect. Arbuscella
    • nehézszagú fűz (Salix foetida)
  • S. sect. Balsamiferae
  • S. sect. Lanatae
  • S. sect. Daphnoideae
    • boroszlánképű fűz (Salix daphnoides)
  • S. sect. Viminales
    • kosárkötő fűz (Salix viminalis)
  • S. sect. Subviminales
  • S. sect. Canae
    • parti fűz (Salix elaeagnos),
  • S. sect. Purpurea
  • S. sect. Sitchenses
  • S. sect. Denticulatae

* Salix subg. Chamaetia:

• • S. sect. Chamaetia
  • S. sect. Diplodictyae
  • S. sect. Glaucae
  • S. sect. Lindleyanae
  • S. sect. Maccallianae
  • S. sect. Myrtosalix
  • S. sect. Myrtilloides
  • S. sect. Retusae
• Salix subg. Chosenia egy fajjal:
  • • Chosenia arbutifolia

A kultúrában

Az ókori görögök hite szerint a múzsák szent fája volt. Úgy tartották, hogy a múzsák a Helikonon, azaz a Fűzfák hegyén laknak.

A középkorban a fűzfát a boszorkányok, tündérek szent fájának tartották. Az európai kultúrában a szomorúfűz (mint neve is mutatja) a boldogtalan szerelem és a gyász jelképe.

Szabó Pál A béresasszony legendája című novellájában Fekete Ferencnének nincsen gyereke, azt mondják gonoszkodva neki, hogy majd akkor lesz, ha kivirágzik a bivalyos ostornyele. Férje el is ülteti az ágyuk mellett a bivalyos eltört ostornyelét, és a fűzfából készült ostornyél valóban ki is hajtott, Rebeka pedig teherbe esett.

Szólásokban

• Fűzfa alatt esküdtek: házasság nélkül élnek együtt.
• Letette a fűzfa széket: a kelleténél tovább marad valahol látogatóban.
• Megjön, mint a fűzfa (síp) tavaszkor: engedékennyé válik, megbékél.
• Azt a fűzfán fütyülő (, jégen kopogó) rézangyalát! tréfás káromkodás.
• Fűzfából a sípot könnyű megcsinálni: jól megmunkálható anyaggal könnyű dolgozni.
• Fűzfa hegedűhöz nádvonó illik: szegény emberhez szegény házastárs való.
• Fűzfakatonának kár a fringia a kezébe: a gyáva katona semmit sem ér.^[2]