Elkövető

Az elkövető egyes személyekre alkalmazott büntetőjogi illetve kriminológiai gyűjtőfogalom. Az elkövetők fogalma alá esnek:

1. a tettes és a társtettes (tettesek),
2. felbujtó és a bűnsegéd (részesek).^[1]

A tettesek fogalma

A tettes a büntetőjogban és a kriminológiában az a személy, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.^[2] A tettes az elkövetők egyik kategóriája. Amikor a Büntető Törvénykönyv tettesekről rendelkezik, e fogalom alatt a (szűkebb értelemben vett) tettes' mellett a társtettest is érti. Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.^[3] A részesek viszont a tettesek fogalmán kívül esnek.

Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg.^[4]

A részesek fogalma

A részesek nem valósítanak meg tényállásszerű magatartást, azaz a Btk. Különös Része által büntetni rendelt cselekmény elkövetésében úgy működnek közre, hogy tevékenységük kívül esik a konkrét bűncselekmény törvényi tényállásának keretein.

• Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.^[5]
• Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.^[6]
• A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.^[7]

A felbujtás

A felbujtás ^[8] bűncselekmény szándékos elkövetésére való rábeszélés. Az akarat-elhatározásra tudatosan gyakorolt befolyás. Kelléke a felbujtó és felbujtott között az ugyanazon bűncselekmény elkövetésére irányzott együttes szándék. A felbujtás csupán akkor büntetendő cselekmény, ha a felbujtott a cselekményt, amelyre a felbujtás irányult, elkövette vagy legalábbis annak elkövetését megkísérelte. A felbujtót azzal a büntetéssel kell sújtani, ami a felbujtás következtében elkövetett bűncselekmény után jár a tettesnek.^[9]

• A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.^[7]

A bűnsegély

A bűnsegély (régies kifejezéssel Bűnsegédlet elkövetője a bűnsegéd, vagyis az a személy, aki más szándékos bűncselekményének elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.^[6]

A bűnsegély fajtái a fizikai és a pszichikai bűnsegély.
A fizikai bűnsegéd a tettesi alapbűncselekményt fizikai úton mozdítja elő. Elkövetési magatartása lehet például eszköz nyújtása, a helyszín figyelése a tettesi bűncselekmény megvalósulása érdekében. Az alapvető különbség a fizikai bűnsegéd és a társtettes cselekménye között, hogy míg a társtettes a bűncselekmény bizonyos különös részi törvényi tényállása alá eső cselekményt valósít meg, addig a bűnsegéd cselekménye nem illeszthető ezen a törvényi tényállás keretei közé.
A pszichikai bűnsegéd a bűncselekményben a tettes szándékának erősítésével működik közre például a tettest tanácsokkal látja el. A pszichikai bűnsegéd és a felbujtó között az a különbség, hogy míg a felbujtó a rábírási cselekményével kiváltja a tettesben a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékot, addig a pszichikai bűnsegéd csupán erősíti a tettesben már meglévő elkövetési szándékot.^[10]