Haller Gábor (főispán)

Hallerkői Haller Gábor (Nagyszeben, 1558.^{[* 1]} május 10. – Fehéregyháza, 1608. július 12.) erdélyi nemesúr, a fejedelmi tanács tagja, Küküllő megyei főispán.

Haller Gábor
Született	1558. május 10.[1] Nagyszeben[1]
Elhunyt	1608. július 12. Fehéregyháza
Állampolgársága	erdélyi
Házastársa	Bocskai Ilona Bornemisza Judit[2]
Gyermekei	Zsuzsanna, Erzsébet, Ferenc, István, János, György, Zsigmond, Gábor[3]
Szülei	Haller Péter Kemény Kata[1]
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	Küküllő megyei főispán, a fejedelmi tanács tagja
Iskolái	páduai egyetem
Sírhelye	fehéregyházi református templom
Sablon Wikidata Segítség

Élete

A Magyarországról Nagyszebenbe települt Haller Péter és Kemény Kata fia volt. Iskolai tanulmányait Nagyszebenben kezdte. Apja 1569-ben bekövetkezett halála után nagybátyja, Kemény István nevelte, majd mikor ő is elhunyt 1573-ban, anyja második férje, Kendy János lett a gyámja. Borsos Sebestyén krónikája szerint tanulóévei után János Zsigmond udvarába került apródként, és ott tért unitárius hitre. 1582-ben Eőssi Andrással együtt a páduai egyetemre iratkozott be, de itt csak rövid ideig tanult; esetleges korábbi külföldi tanulmányairól nincs adat.^[4]

1583-ban Báthory István megbízásából Bécsbe utazott, hogy Báthory Griseldis számára beszerezze a kelengyét. Hazatérése után fehéregyházi birtokán telepedett le. 1586-ban vette feleségül Bocskai Ilonát, és ezzel rokonságba került a Báthory-családdal is. 1594-ben Báthory Zsigmond Kendi Ferenc kivégeztetése után Haller Gábort nevezte ki Küküllő megyei főispánnak. 1598-ban Bécsben járt követségben Trauzner Lukáccsal, ahol Báthory Zsigmond visszatérését kellett elfogadtatnia.^[4] Báthori András alatt és halála után Giorgio Basta oldalán Mihály vajda, majd 1602-ben Báthori Zsigmond ellen harcolt.^[5][6]

1604–1605-ben az első között csatlakozott Bocskai Istvánhoz, és Bocskai fejedelemmé választásához sikerült elnyernie a szász univerzitás támogatását. Bocskai jutalmul fejedelmi tanácsossá, kincstartóvá és Fogaras főkapitányává nevezte ki, és a kapjoni uradalmat adományozta neki.^[7] Fontos szerepet játszott Bocskai és Radu Șerban havasalföldi fejedelem szövetségének megkötésében (Târgoviște, 1605. augusztus 25.)^[8] A kortárs Giovanni Argenti neki tulajdonította, hogy az 1605-ös medgyesi országgyűlés (ismét) kitiltotta a jezsuitákat Erdélyből, valamint a fogarasi jezsuita misszió felszámolását.^[7] Bocskai halála után egyike volt annak a hat tanácsosnak, akiket az 1607. január 22-i kolozsvári országgyűlés Rákóczi Zsigmond kormányzó mellé rendelt.^[9] Rákóczi szolgálatában is megtartotta főispáni és tanácsosi tisztségeit,^[7] és Báthory Gábor uralkodásának kezdetén is a fejedelmi tanács tagja volt.^[10]

Felesége halála után tíz évig özvegyen nevelte gyermekeit, akik mellé a kolozsvári unitárius kollégiumból hozatott tanítót (Cromer Péter). 1607-ben ismét megnősült, felesége Bornemisza Boldizsár Judit nevű lánya lett. 1608. július 12-én hunyt el fehéregyházi otthonában.^[11] Bocskai Ilonával közös szarkofágja eredetileg a fehéregyházi kastély kápolnájában, majd 1835-től a fehéregyházi református templomban állt;^[12] 1911-től az Erdélyi Nemzeti Múzeumban,^[13] jelenleg a Kolozsvári Történeti Múzeumban található.^[14]

Megjegyzések

1. Lukinich Imre több nyomdahibát tartalmazó közlése alapján a szakirodalomban születési évként tévesen 1550. terjedt el, lásd Horn I. i. m. 288. oldal