Hidroformilezés

A hidroformilezés vagy oxoszintézis fontos vegyipari homogén katalitikus folyamat aldehidek alkénekből történő előállítására.^[1] A reakció során egy formilcsoport (−CHO) és hidrogénatom addícionálódik a szén–szén kettős kötésre. Az eljárás folyamatos fejlesztésen ment át 1938-as feltalálása óta: a termelési kapacitás 1995-re elérte a 6,6·10⁶ tonnát. A reakció jelentőségét az adja, hogy a kapott aldehideket könnyen át lehet alakítani különféle másodlagos termékekké: például hidrogénezéssel alkohol állítható elő, melyből lágyítószerek vagy detergensek gyárthatóak.

Alkén hidroformilezése (R¹–R³ szerves csoport (pl. alkil- vagy arilcsoport) vagy hidrogén).

A folyamatban az alként jellemzően nagynyomású (10–100 atmoszféra) szén-monoxiddal és hidrogénnel kezelik 40 és 200 °C közötti hőmérsékleten. A reakcióhoz átmenetifém katalizátor szükséges. Az elsőként használt katalizátor az Otto Roelen által felfedezett kobalt-tetrakarbonil-hidrid volt.^[2][3] Későbbi munkák kimutatták, hogy a tributilfoszfin (PBu₃) ligandum javítja a kobalt katalizátoros folyamat szelektivitását. Az 1960-as években fedezték fel a nagy aktivitású ródium katalizátorokat.^[4] Az 1970-es évek óta a hidroformilezési reakciók nagyrészt ródium-alapú katalizátorokat alkalmaznak.^[5] További kutatások vezettek a vízoldható katalizátorok kifejlesztéséhez, melyek elősegítik a termékek elválasztását a katalizátortól.^[6]