Highway to Hell

az ausztrál AC/DC együttes 7. albuma (1979) From Wikipedia, the free encyclopedia

Remove ads

A Highway to Hell az ausztrál AC/DC együttes hetedik albuma, amely 1979 júliusában jelent meg az Atlantic Records gondozásában. Ez volt az első lemez, amelyet nem a George Young/Harry Vanda producer-páros irányításával, hanem Mutt Lange producerrel készítettek. A Highway to Hell album volt Bon Scott énekes utolsó stúdiófelvétele az AC/DC-vel, mivel 1980-ban meghalt. Az album a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma összeállításán a 199. helyre került. Szerepel továbbá az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Megjelenése óta az album hétszeres platinalemez lett az USA-ban.

Gyors adatok
Remove ads

Történet

Az album előmunkálatai 1979 januárjában kezdődtek meg Sydneyben, az Albert Studiosnál. Michael Klenfner, az Atlantic kiadó alelnöke Ausztráliába repült és közölte a csapattal, hogy az Atlantic saját producerét kívánja alkalmazni az összes addigi AC/DC albumot felügyelő Young/Vanda páros helyett, hogy egy az amerikai piacon könnyen eladható és maximálisan sikeres nagylemez készülhessen. Februárban Miamiba utazott az együttes, és három héten keresztül írták az albumra szánt dalokat a Criteria Studiosban Eddie Kramer producer irányításával, aki korábban olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a KISS, a Led Zeppelin, Jimi Hendrix, a Beatles, a Rolling Stones és a Small Faces.

A közös munka azonban megakadt, mivel Kramer és az AC/DC is más munkamódszerhez voltak szokva, ezért nem tudtak együttműködni. Mindössze egy hatszámos demó készült el. A helyzetet Mutt Lange producer mentette meg, aki elvállalta, hogy megcsinálja a lemezt az együttessel, amibe a kiadó is beleegyezett. Londonba repültek és két hét alatt összerakták a dalokat, majd a Roundhouse Studiosban fel is vették a lemezt. Az utómunkálatok a Chalk Farm Studiosban zajlottak áprilisban. Mutt Lange a minőségi hangszeres játék mellé minőségi énektémákat követelt Bon Scottól, aminek meglett az eredménye.

Megjelenésekor minden korábbi albumuknál népszerűbb volt a Highway to Hell, amely ezáltal hozzájárult rajongótáboruk jelentős növeléséhez, és egyúttal megalapozta azt az átütő sikert, amelyet a következő évben a Bon Scott halála után kiadott Back in Black című album aratott. A Highway to Hell Amerikában a 17. helyig jutott a Billboard 200-as lemezeladási listáján, ami a zenekar addigi történetének kimagaslóan legjobb szereplése volt. Angliában a lemezeladási lista 8. helyét érték el, szintén az addigi legjobb pozíciót a szigetországban.

Az album világkörüli turnéjának december 9-i, telt házas párizsi fellépését a Pavillon de Paris-ban filmrevették, és a koncertfilmet Let There Be Rock címen a mozik az egész világon bemutatták a következő év őszén.

Remove ads

Az album dalai

További információk Első oldal, Cím ...
További információk Második oldal, Cím ...
Remove ads

Helyezések és minősítések

Album

További információk Év, Ország ...

Kislemezek

További információk Év, Kislemez ...

Minősítés

További információk Ország, Eladás ...

Közreműködők

Források

További információk Minden idők 500 legjobb albuma – Rolling Stone magazin (2003) ...
Remove ads
Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Remove ads