Highway to Hell
az ausztrál AC/DC együttes 7. albuma (1979) From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A Highway to Hell az ausztrál AC/DC együttes hetedik albuma, amely 1979 júliusában jelent meg az Atlantic Records gondozásában. Ez volt az első lemez, amelyet nem a George Young/Harry Vanda producer-páros irányításával, hanem Mutt Lange producerrel készítettek. A Highway to Hell album volt Bon Scott énekes utolsó stúdiófelvétele az AC/DC-vel, mivel 1980-ban meghalt. Az album a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma összeállításán a 199. helyre került. Szerepel továbbá az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Megjelenése óta az album hétszeres platinalemez lett az USA-ban.
Remove ads
Történet
Az album előmunkálatai 1979 januárjában kezdődtek meg Sydneyben, az Albert Studiosnál. Michael Klenfner, az Atlantic kiadó alelnöke Ausztráliába repült és közölte a csapattal, hogy az Atlantic saját producerét kívánja alkalmazni az összes addigi AC/DC albumot felügyelő Young/Vanda páros helyett, hogy egy az amerikai piacon könnyen eladható és maximálisan sikeres nagylemez készülhessen. Februárban Miamiba utazott az együttes, és három héten keresztül írták az albumra szánt dalokat a Criteria Studiosban Eddie Kramer producer irányításával, aki korábban olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a KISS, a Led Zeppelin, Jimi Hendrix, a Beatles, a Rolling Stones és a Small Faces.
A közös munka azonban megakadt, mivel Kramer és az AC/DC is más munkamódszerhez voltak szokva, ezért nem tudtak együttműködni. Mindössze egy hatszámos demó készült el. A helyzetet Mutt Lange producer mentette meg, aki elvállalta, hogy megcsinálja a lemezt az együttessel, amibe a kiadó is beleegyezett. Londonba repültek és két hét alatt összerakták a dalokat, majd a Roundhouse Studiosban fel is vették a lemezt. Az utómunkálatok a Chalk Farm Studiosban zajlottak áprilisban. Mutt Lange a minőségi hangszeres játék mellé minőségi énektémákat követelt Bon Scottól, aminek meglett az eredménye.
Megjelenésekor minden korábbi albumuknál népszerűbb volt a Highway to Hell, amely ezáltal hozzájárult rajongótáboruk jelentős növeléséhez, és egyúttal megalapozta azt az átütő sikert, amelyet a következő évben a Bon Scott halála után kiadott Back in Black című album aratott. A Highway to Hell Amerikában a 17. helyig jutott a Billboard 200-as lemezeladási listáján, ami a zenekar addigi történetének kimagaslóan legjobb szereplése volt. Angliában a lemezeladási lista 8. helyét érték el, szintén az addigi legjobb pozíciót a szigetországban.
Az album világkörüli turnéjának december 9-i, telt házas párizsi fellépését a Pavillon de Paris-ban filmrevették, és a koncertfilmet Let There Be Rock címen a mozik az egész világon bemutatták a következő év őszén.
Remove ads
Az album dalai
Remove ads
Helyezések és minősítések
Album
Kislemezek
Minősítés
Közreműködők
Források
- Highway to Hell – AC-DC.net
- AC/DC UK Singles – crabsodyinblue.com
- AC/DC Aus. Singles – crabsodyinblue.com
- Murray Enleheart, Arnaud Durieux: AC/DC Maximum Rock & Roll ISBN 978-963-87481-1-9 ShowTime Budapest, 2007 (magyarul)
Remove ads
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads