Horváth Zoltán (színművész, 1860–1930)

Horváth Zoltán (Nagyvárad, 1860. augusztus 1. – Budapest, Józsefváros, 1930. augusztus 12.)^[1] színész.

Ez a szócikk az 1860–1930 között élt színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Horváth Zoltán (egyértelműsítő lap).

Horváth Zoltán
Horváth Zoltán kb. 35 éves korában ismeretlen szerepben
Életrajzi adatok
Született	1860. augusztus 1. Nagyvárad
Elhunyt	1930. augusztus 12. (70 évesen) Budapest VIII. kerülete
Házastársa	Márkus Etel Bukovich Aranka
Pályafutása
Aktív évek	1882 – 1914
Díjai
További díjak	Farkas–Ratkó-díj (1888)
Horváth Zoltán IMDb-adatlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Zoltán témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Horváth János és Kovacsik Karolina gyermekeként született. 1879-ben kezdte színészi pályafutását. 1882-ben végezte el Színiakadémiát, majd 1884. augusztus 1-jén került a Nemzeti Színházhoz, amelynek 1914-ig, nyugdíjba vonulásáig tagja maradt. Éveken át szerelmes és bonviván szerepeket játszott nagy sikerrel. 1888. április 21-én elnyerte a Farkas–Ratkó-díjat. 1888-tól a Színészegyesület tanácsának tagja, 1892-ben pedig alelnöke^[2] is volt.

Egyike volt azon neves színészeknek, akik előszeretettel foglalkoztak színészi pályára készülő fiatalokkal és nyitottak magániskolát képzésükre – saját iskoláját az elsők között,^[3] 1892. november 1-jén alapította. Itt végzett például Hettyey Aranka,^[4] Szilasi Etel,^[5] Faragó Ödön,^[6] Palágyi Lajos^[7] és Parlagi Lajos^[8]. Jászai Mari^[4] is tanított nála.

Első neje 1884-től 1890-ben bekövetkezett haláláig Márkus Etel drámai színésznő, második felesége 1894-től Bukovich Aranka, harmadik házastársa pedig Mokri Ilona volt.

Halálát tüdőgyulladás okozta.

Főbb szerepei

• Bálint (Goethe: Faust)
• Orsino (Shakespeare: Vízkereszt)
• Octave (Georges Ohnet: A vasgyáros)
• Béla (Csiky Gergely: Buborékok)